https://novorosinform.org/802400
- január 19.
A Donyecki és a Luganszki Népköztársaságot – az Orosz Föderáció teljes jogú szubjektumaiként – be kell venni az orosz alkotmányba. Ahogy az a Krím esetében is történt, amikor újra történelmi hazájának a részévé lett. Ezt Andrej Kozenkó (1), az Állami Duma képviselője jelentette ki a Perejaszlavi Rada évfordulója (2) alkalmából Szimferopolban rendezett nagygyűlésen.
„A Krím ma: Oroszország szubjektuma (3). És meggyőződésem szerint Donyeck és Luganszk az Orosz Föderáció különleges szubjektumai. Meggyőződésem, hogy a „Donyecki és a Luganszki Népköztársaság” szó szerepelni fog az Orosz Föderáció Alkotmányában, mint annak teljes jogú szubjektumai” – mondta.
Kozenkó arra hívott fel, hogy újra kell egyesíteni Oroszországgal más olyan orosz történelmi földek lakosait is, mely földeket az „önálló Ukrajna” (4) képviselői szakítottak el.
„Példánkkal meg akarjuk mutatni Ukrajnában élő valamennyi honfitársunknak, hogy helyre kell állítani a történelmi igazságot… Őszinte meggyőződésem, hogy ez meg fog történni. Együtt egységben leszünk, és együtt fogunk élni egy egységes, nagy erős állam keretében” – mondta.
Egy nappal korábban Bogdan Bezpalko, az „Oroszországi Ukránok” nevű társadalmi szervezet vezetője – aki helyt kapott az orosz alkotmány módosítását végző bizottságban – javasolta, hogy az alaptörvényben rögzítsék az orosz népnek az újraegyesülésre való jogát.
Emlékeztetőül: Vlagyimir Putyin, a Szövetségi Gyűléshez (az orosz parlament felsőháza) intézett üzenetében az alkotmányban végrehajtandó módosításokra tett javaslatot. Az erről szóló összoroszországi népszavazást a tervek szerin 2020. május 1-ig megtartják.
Megjegyzések:
(1) Andrej Kozenkó, az Állami Duma képviselője szokta képviselni Oroszországot az Oroszország-Donbassz Együttműködési Tanács ülésein. E fórum – amelyet a kezdeti néhány ülés után már régóta nem hívtak össze – volt hivatva megtárgyalni a Donbassznak majdan Oroszországba történő integrálódása, annak előkészületei során fölmerülő gyakorlati kérdéseket.
Az orosz parlamenti képviselő mellett a két népköztársaságot maguk az államfők képviselték. Putyin elnök még a saját, a Donbassz ügyeivel foglalkozó (és ott széles körben árulóként számon tartott) különmegbízottját, Vjacseszlav Szurkovot sem delegálta e fórumra. Jeléül már akkor annak, amit mára az orosz elnök – a korábbiaknál nyíltabban és egyértelműbben – tudat: nem kívánja Oroszországba be (vissza) fogadni a Donbassz népköztársaságait.
(2) 1648-ban a mai Ukrajna déli részén élő kozákság felkelt a lengyel uralom ellen. Hat évvel később, 1654-ben népgyűlésre (radára) gyűltek össze a kozákok képviselői. Akik az orosz cár segítségét kérve, ez alkalommal föl is esküdtek a hűségére. Az esemény Oroszország és Ukrajna egyesülésének a jelképe lett. (Oroszországban mind a mai napig nem tekintik az ukránt különálló népnek – felfogásuk szerint az ukránok és területük: voltaképpen az Oroszországtól a Nyugat ármánykodásával elszakított oroszok. Nemrégiben Oroszországban törvény is született arról, miszerint az ukránt orosz nyelvként ismerik el. Oroszországban rendszeres szónoklatok hangzanak el – gyakran még Putyin elnöktől is – az orosz földek újraegyesítéséről. Ugyanattól a Putyintól, aki megtagadja a Donbassz – két megye – népétől, hogy visszatérhessen Oroszországhoz.)
(3) Annak idején Hruscsov pártfőtitkár, a perejaszlavi rada 300. évfordulója alkalmából egyetlen tollvonással – megsértve ezzel minden vonatkozó alkotmányos cikkelyt, és meg sem kérdezve a félsziget többségi orosz lakosságát – Ukrajnának ajándékozta a Krímet, annak utóbb az oroszok számára életveszéllyel bíró következményeivel együtt. A Szovjetunió szétverésekor az erre összeesküdött három árulónak pedig kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy elejét vegye a várható következményeknek. Már jóval a 2014-es fasiszta puccs előtt is a nacionalisták szállóigéje volt: „A Krím ukrán lesz – vagy néptelen”. (Ugyanezt mondták egyébként a Donbasszról is.)
Hruscsov maga egyébként ukrán volt. És mielőtt az SZKP főtitkára lett, előzőleg Ukrajna első titkára volt.