A Momentum az erdélyi, a felvidéki és az anyaországi magyarok után most éppen kárpátaljai testvéreinket szúrta hátba. (Fölkészülnek: a délvidékiek.) Cseh Katalinnak ugyanis nem testvéreink megmaradása, hanem az őshonos kisebbségek fölszámolását törvényerőre emelő Ukrajna NATO-csatlakozása a fontos. A momentumos senkiháziaknál még Kun Béla is jobban szerette a magyarokat…
Magyarország galád módon gátolja Ukrajna közeledését a NATO-hoz – nyígta bele világfájdalmátinternetes latrinájába Cseh Katalin. A kanadai születésű, francia tájszólással beszélő momentumos nő szerint a magyaroknak nincs joguk akadályozni a derék ukrán kormány közeledését a fejlett Nyugathoz, hiszen az századlagos kérdés és nem indok, hogy a kárpátaljai magyarokat éppen bedarálja, megsemmisíti a kijevi junta. Amúgy is vegyük tudomásul: túl kell lépni az olyan ósdi kereteken, mint „nemzet”, vagy „magyar” – miként azt az Európa-hírű liberális gondolkodó, Fegyőr András megfogalmazta néhány napja. Mindannyian Földanya gyermekei vagyunk, az egész világ egy böszöm nagy falu, így hát nemzetieskedés helyett föl kell oldódnunk a globalizmus hömpölygő óceánjában, hogy büszke, uniformizált világpolgárok lehessünk. Ez alap a XXI. században. E földi paradicsom megvalósítására tették föl életüket a momentumosok, ezen munkálkodnak éjt nappallá téve…
A Momentum és Cseh Katalin szerint nem az a lényeg, hogy a kárpátaljai magyar kislányok és kisfiúk ezentúl a szünetekben is csak ukránul beszélgethetnek majd az iskolában – sokkal fontosabb, hogy a nemzetiszocialista vezetésű Ukrajnát feltétel nélkül beeresszük a NATO-ba. Mert ha NATO-tagok lesznek, akkor megszűnik majd a háború, azonnal „sokkal hatékonyabb” lesz majd a magyarok érdekvédelme, és lehet követelni tovább, hogy a magyarok esetleg végre levegőt vehessenek. Ukrajna NATO-tagságának blokkolása viszont „nem arányos válasz” – szomorkodik Cseh Katalin, akinek inkább olyankor szokott vicces kedve lenni, mikor kisgyermekek „botmixeres” meggyilkolása a téma (ezért kapta Jurák Kata kolléganőmtől a frappáns „Halálbarbi” becenevet.
- Hogy NATO-tagként Ukrajna miért adná vissza a magyaroknak azokat a jogokat, amiket most elvett, azt Cseh Katalin nem árulta el. Roppant logikusnak tűnik, hogy az ukrán nácik majd akkor szánják meg a beolvasztásra ítélt magyarokat, miután csatlakozhattak a NATO-hoz, s Magyarországnak már semmilyen ütőkártyája nem maradt velük szemben…
Ám egy liberálistól felesleges elemi logikát, ésszerűséget elvárni. Csak fölidegesítjük vele. Egy átlag liberális például szentül meg van győződve róla, hogy egy magyar ember bármikor pótolható egy dél-szudánival vagy egy közép-eritreaival – hiszen „minden ember egyenlő”. Ezért is követelik a határok megnyitását, a vadak beeresztését. A nyugat-európai terrorcselekményekről, szaporodó no go-zónákról, kezelhetetlen mértékű bűnözésről szóló hírek sem zökkentik ki a liberálist a katatón migránspátyolgatásból.
És ugyanígy tovább. Hiába kezdenénk el magyarázni Cseh Katalinnak, hogy:
„Figyeljen, maga tyúkeszű szerencsétlen! Románia uniós és NATO-csatlakozása óta ugyan milyen jogokat kaptak az erdélyi magyarok? Ha a Nyugat, amelynek lágy ölébe Románia beleomlott, annyira fejlett és haladó, hogyhogy azóta sem kapták vissza a magyar egyházak a román kommunisták által elkobzott erdélyi ingatlanjaikat? Hogyhogy egyre-másra szüntetik meg, lehetetlenítik el a magyar iskolákat? Hogyhogy a himnuszéneklésért, a magyar és székely zászló kitűzéséért bírság jár? Hogyhogy a magyar hősi halottakat is nyugodtan meggyalázhatják, miközben Brüsszel kussol? Hogyhogy egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülnek a magyarok? Hogy van ez, Katalin? Hm?”
Észérvekkel, példákkal semmire sem mennénk. Mert sem a történelem, sem a jelenkor hasonló példázatai nem törik át a liberális ember rögeszméinek falát.
NEMZETI MINIMUM? AZ NINCS!
Hátast persze nem dobunk a meglepetéstől, hogy miként lehet egy magyar állampolgárságú (?) nő ilyen rongyember. Hogyan támadhat rá a magyar kormányra és a kárpátaljai magyarokra egy olyan ügyben, amelyben ezer százalékig nekünk van igazunk jogilag, erkölcsileg, minden értelemben. Olyannyira egyértelmű a helyzet, hogy még az ellenzéki LMP is (!) közleményben állt ki az Orbán-kormány mellett, kiemelve:
Ukrajna NATO és uniós csatlakozásának blokkolása nem túlzó reakció, hanem annak a bizonyítéka, hogy Magyarország ebben a kérdésben valóban nem alkuszik, és nem csak a szavak szintjén tesz meg mindent a kisebbségben élő magyarok jogaiért.
Amit Ukrajna művel, arra még Ceausescu sem vetemedett az erdélyi magyarokkal szemben. Ám Cseh Katalint és a Momentumot holmi magyarellenes genocídium sem hatná meg, ha egyszer Párizsból, Berlinből vagy Brüsszelből épp azt az utasítást kapták tartótisztjeiktől, hogy ütni kell Orbánt. Nemzeti minimum kéne legyen, hogy minden magyar párt kiálljon kárpátaljai testvéreinkért, s minden politikai kapcsolatát, befolyását latba vetve nyomást gyakoroljon az ámokfutó ukrán kormányra. Ám Magyarországon nincs nemzeti minimum. A balliberális ellenzéki pártok zöme nem ismer sem Istent, sem embert. Nekik semmi sem szent.
A francia elnök neje épp megköszöni a momentumos hülyegyerekeknek, hogy megfúrták a budapesti olimpiát (Forrás: Facebook)
A kárpátaljai magyarok megrugdosása annyiból nem újdonság, hogy a Halálbarbi és pártja az erdélyi és a felvidéki magyarokba is beleszállt már. Lásd: Fegyőr András Erdély fővárosában egy román elnökjelöltért kampányolt az erdélyi magyarság jelöltjével szemben, Donáth Anna pedig kioktatta a felvidéki magyarokat, hogy legyenek csak büszke szlovákok… Náluknál talán csak a gúnyhatárokon belüli magyarokat rühellik jobban:
- ezért gyilkolták meg százéves olimpiai álmunkat Párizs érdekében;
- ezért követelnek folyton uniós büntetéseket, pénz- és szavazatmegvonást a brüsszeli sóhivataltól;
- ezért könyörög a Halálbarbi a NATO-nak,hogy buktassa meg Orbán Viktort.
Ahogyan Menczer Tamás, a külügyminisztérium államtitkára fogalmazott Cseh nemzetárulása kapcsán: „Akinek az egyik magyar nem fontos, annak a másik magyar sem lesz az”.
A Momentum nem pusztán szellemi örököse a nemzetvesztő Károlyi Mihálynak, a tömeggyilkos Rákosi Mátyásnak és Kun Bélának – hanem ők egy és ugyanazok. Aki idegen zsoldban elárulja a hazáját, nemzetét, az közönséges haza- és nemzetáruló. Az nemzetbiztonsági kockázatot, állandó veszélyt jelent az országra, a nemzetre. S eszerint kell vele bánni.