Memorandumot intézett Orbán Viktor az EPP-hez

https://www.vadhajtasok.hu/2020/02/18/memorandumot-intezett-orban-viktor-az-epp-hez/

2020.02.18.

Az Európában is súlyos örökséget hagyó kommunizmussal és marxizmussal szembeni fellépés helyett Fidel Castrót és Karl Marxot éltetjük

– olvasható a kormányfő memorandumában.

Az Európai Néppárt megújításának érdekében Orbán Viktor miniszterelnök memorandumot juttatott el a néppárti partnereknek – hívta rá fel a figyelmet Novák Katalin államtitkár a közösségi oldalán. A memorandumot változtatás nélkül közöljük:

 „1. Az Európai Néppárt tagpartjai kezdetektől aktív és fontos szerepet játszottak az európai közéleti vitákban.

Az EPP nélkül Európában nem jöhetett volna létre vélemény- és politikai többség oly’ fontos kérdésekben, mint a Szovjetunió kiszorítása Közép-Európából, a kommunista politikai rendszerek elutasítása és megdöntése, Európa újraegyesítése a szovjet megszállás alól felszabadított országokkal, a schengeni határrendszer kialakítása és az euró megalkotása.

Az EPP szilárdan és bátran tartotta pozícióját az európai viták viharaiban. Az EPP eltökélten demokráciapárti, antikommunista, piacpárti, antimarxista, nemzeteket támogató, az uniót a nemzeti egységekre építő, szubszidiaritáspárti, bürokráciaellenes, keresztény inspirációjú, az egy férfi és egy nő szövetségére épülő házasság és a keresztény családmodell híve és hangos
képviselője volt. Ezeket az értékeket bátran, büszkén és sikeresen képviselte minden ellenfelével, divatirányzattal és a baloldali liberális többségű médiával szemben is.

Vagyis az EPP missziója sohasem merült ki a kormányzati főhatalom megragadásában és megtartásában. Az EPP keresztény-konzervatív polgári társadalmi többséget akart, annak kialakításáért és megőrzéséért dolgozott. A kormányzati főhatalmat pedig mint a társadalmi többség természetes következményét igényelte és szerezte meg.

A kontinens polgárai a legtöbb tagállamban hosszú ideig méltányolták, elismerték és szavazataikkal kormányra juttatták az EPP tagpártjait. Az unió 27 országában 2011-ben még 16 kormányfőt adtunk, az Európai Parlamentben pedig 271 képviselőnk dolgozott.

  1. Mára minden megváltozott.

Ma már csak 9 miniszterelnököt adunk, az Európai Parlamentben 187-en vagyunk, és csak kevés tagpártunk tud koalíció nélkül kormányozni.

Az Európában is súlyos örökséget hagyó kommunizmussal és marxizmussal szembeni fellépés helyett Fidel Castrót és Karl Marxot éltetjük. A kereszténydemokrata rajnai modell helyett egalitárius, szocialisztikus társadalomelméleteket karolunk föl. Szubszidiaritás helyett a brüsszeli bürokrácia megerősítését és a központosítást pártfogoljuk. A keresztény inspirációkat, ha vannak is, nem képviseljük nyíltan és öntudatosan.

Feladtuk az egy nő és egy férfi házasságára épülő családmodellt és a genderideológia karjába hanyatlottunk. A gyerekek születésének támogatása helyett a tömeges migrációban látjuk a megoldást népesedési problémáinkra. Ellenerő kifejtése nélkül tűrjük a schengeni határrendszer szétbomlását, és tehetetlenül szemléljük a Balkán országainak kimaradását Európa integrációjából.

Politikai ellenfeleinkkel szemben nem kínálunk vonzó alternatívát, az ő témáikat és az ő álláspontjaikat tekintjük viszonyítási pontnak. Belső ellentéteinket a széles nyilvánosság elé tártuk. A keleti és a nyugati, régi és új tagpártok közötti különbségeket nem szűkítjük, hanem tágítjuk.

Ezek vagyunk ma mi, az Európai Néppárt.

Régi és nagyszerű európaiként nem állunk ki, nem vállaljuk a küzdelmet a baloldali-liberális szellemi körökkel és az általuk befolyásolt és irányított médiával sem. Egy centrista, a keresztény jobboldalról baloldali irányba csúszó pártszövetség lettünk. A
választók szemében lassan megkülönböztethetetlenné válunk a liberális, zöld, szocialista baloldaltól. Olyan benyomást keltünk, mintha a kormányzatokban való részvételt szolgáló kompromisszumok váltak volna politikánk lényegévé.
A liberális baloldal támadásait nem védjük ki, nézeteinkben lépésről lépésre inkább idomulunk, és nem állunk ki a saját értékeink mellett. Nem emeljük föl eléggé hangosan a szavunkat a radikális anarchista, kommunista baloldalt kormányra segítő szocialistákkal szemben.

Olyan benyomást keltünk, mintha félnénk bevallani és nyíltan vállalni, kik vagyunk, és mit akarunk, mintha attól rettegnénk, hogy önmagunk vállalása miatt elveszíthetjük a kormányzati főhatalomban való részesedésünket.

  1. Ebben a helyzetben elengedhetetlen az EPP jövőbeli küldetéséről szóló belső vita.

Sajnos a legutóbbi zágrábi kongresszusunkon erre nem került sor. Éppen ellenkezőleg: termékeny vita helyett olyan elnököt választottunk, aki behozta a lengyel belpolitikai konfliktusokat és érdekeket az EPP-be. Ezt a tényt a legutóbbi Politikai Közgyűlésen mindenki saját maga is megtapasztalhatta.

Mi, a Fidesz tagjai sohasem rejtettük véka alá az itt olvasható véleményünket. Mi úgy gondoljuk, hogyha egy pártcsaládnak egy tagpártja módosítani akarja a politikai irányvonalunkat, az demokratikus, legitim és természetes törekvés. A demokrácia, a politikai
siker mindig élő, vitázó folyamat eredménye lehet csak.

Ezért mi azt javasoljuk pártcsaládunk tagpártjainak, hogy fontolják meg az EPP stratégiai irányvonalának módosítását.

Azt javasoljuk, hogy térjünk vissza a martensi örökséghez. Wilfried Martens sikerrel egyesítette a jobbközép és a jobboldal különböző gyökerű és földrajzi hátterű pártjait, szövetséget kötött a hagyományos, kontinentális kereszténydemokraták és az északi konzervatívok között, offenzív bővítési politikával bevonta a volt kommunista országok keresztény, jobboldali, nemzeti irányultságú pártjait az EPP-be. Ezzel tudtuk megelőzni az addig legerősebb szocialista baloldalt az Európai Parlamentben. Szoros frakciószövetséget kötött a torykkal és együttműködési megállapodásunk volt az ECR frakcióval. Wilfried Martens az unión kívül is szövetségeket keresett a törökökkel, az oroszokkal. de még a kínaiakkal is. Az amerikai pártokra, különös tekintettel a republikánusokra természetes szövetségesként tekintett.

Azt javasoljuk, hogy tagpártjainkat ne csak a baloldallal, de a jobboldallal való otthoni együttműködésben, koalíciókötésben is támogassuk. Azt javasoljuk, hogy az EPP vezető testületeiben fejeződjön ki pártcsaládunk sokszínűsége és a centrista irányzat mellett a jobboldali keresztény irányzat képviselői is kapjanak helyet. Az egység a legfontosabb, de a mai helyzetünkben az egységhez, egy új egységhez csak az őszinte belső vitákon keresztül juthatunk el.”

Forrás: Mandiner