2014. július 17-én Ukrajna területe fölött lezuhant a maláj légitársaság MH17-es számú járatán közlekedő Boeing. Ez volt a repülés történetében az egyik legbotrányosabb szerencsétlenség. A katasztrófában 298 ember vesztette életét. A tragédiában vétkeseket azonban mindmáig nem találták meg.
A maláj Boeinggel kapcsolatos történetben van három fél, amelyek mindegyike a másikra próbálja hárítani a felelősséget. A vizsgálat már hat éve folyik, és még elhúzódhat ugyanannyira. Próbáljuk meg azonban elvonatkoztatni magunkat mindettől: próbáljuk meg modellezni a további fejlemények forgatókönyveit.
- sz. forgatókönyv. Vádoljuk Ukrajnát
Az utóbbi időben Ukrajna mindinkább az amerikai politika homlokterébe kerül. Ennek az országnak az önállóságáról nem beszélhetünk. Ukrajna nyilvánvalóan az amerikai kül-, és belpolitika tárgya. Ez a helyzet a Barack Obama-féle adminisztráció és az ukrán kormány között 2009 és 2017 között (1) kialakult szoros együttműködés eredménye.
Mostanra Donald Trump, az Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke lett az a személy, aki kijátszhatja az ukrán kártyát. Pedig amikor aktívan hozzálátott ahhoz, hogy felgöngyölítse az amerikai Demokrata Párt és az ukrán oligarchák között korrupciós kapcsolatokat, Trump ellen még bűnvádi (impeachment) eljárás is indult.
Most, hogy Trump kikeveredett az impeachment alól, lehetősége nyílt arra, hogy válaszcsapást mérjen. A mostanra egyelőre még befagyasztott konkrét bűnügyekről van szó. Más szóval, a választások során Trump ultimátumot intézhet ellenfeleihez.
Ám ha Ukrajna nem akarna együttműködő lenni és megpróbálna kitörni az amerikai érdekszférából, abban az esetben meg lehet majd vádolni a polgári repülőgép ellen intézett támadással, és nemzetközi botrányt lehet csapni. Ami az ukrán kormány lemondásával, és egy lojálisabbra való lecserélésével járna együtt.
- sz. forgatókönyv. Vádoljuk Oroszországot
Ennek a variánsnak a megjátszása már öt éve folyik, és az Oroszországra való diplomáciai nyomásgyakorláshoz van rá szükség. Az amerikai establishment szerint ez a változat lejáratja az orosz kormányt és a hadsereget és kialakítja róla az agresszor állam képét. Ennek az elgondolásnak az aktív végrehajtása azt követően kezdődött, hogy Oroszország learatta első győzelmeit Szíriában és Líbiában. Ráadásul egy ilyen komoly diplomáciai botrány kézenfekvő ok egy Oroszország elleni újabb szankciós csomag bevezetésére.
- sz. forgatókönyv. Vádoljuk a Donyecki (DNR) és a Luganszki (LNR) Népköztársaságot
A legkönnyebben végrehajtható, ugyanakkor hosszútávon megjátszható forgatókönyv. Megvádolva a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságot a Boeing MH17-es tragédiájával (2), erős csapást lehet mérni az új, független köztársaságok imázsára és legitimitására. Sőt, terroristáknak is lehet nyilvánítani őket. (3) Ez a variáció akkor elképzelhető, ha Trump az Oroszországgal való kapcsolatok megrontását akarná. Ha a Donbassz népfelkelőire hárítják a felelősséget, ezzel legitim indok keletkezik a népköztársaságok elleni teljes értékű háború megindítására. Oroszországot pedig meg lehet vádolni a terroristák tevékenységének támogatásával.
Ily módon az MH17-es maláj Boeinggel kapcsolatos botrány még sohasem volt olyan aktuális, mint most. Minthogy tág teret nyit a különféle manőverezések előtt és alkalmas arra, hogy igazolja Washington különféle politikai döntéseit. Ez ügyben a végső szót majd a 2020-as amerikai elnökválasztási kampány tetőfokán – vagy, ami még valószínűbb, a választások után mondják majd ki.
Vesna News — hivatalos oldal
Megjegyzések:
(1) 2009-ben kezdődött az a program, aminek során az amerikai kormány összesen ötmilliárd dollárt fordított az „oroszbarát” Viktor Janukovics elnök hatalmának megdöntésére. Az összeget az eredetileg 2015-re tervezett ukrajnai elnökválasztás során tervezték felhasználni. A terv azonban időközben módosult.
2013. november 29–30-án volt esedékes az Európai Unió és az un. Keleti Partnerség (Ukrajna, Belorusszia és Moldávia, továbbá a három kaukázusi köztársaság) állam- és kormányfőinek vilniusi csúcstalálkozója. Ezen írták volna alá Moldáviával, Grúziával – és ami a korona ékköve: Ukrajnával – az Unióval való társulási megállapodást. (Aminek része volt a szabadkereskedelmi megállapodás.)
Janukovicsot közgazdászok sora már huzamosabb ideje figyelmeztette, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak több olyan pontja is van, ami végképp padlóra küldi a már akkor is az összeomlás szélén tántorgó ukrán gazdaságot. Ezért az utolsó pillanatban az elnök visszahőkölt: november 21-én bejelentette, hogy a szabadkereskedelmi megállapodást csak akkor írja alá, ha újratárgyalták a kérdéses pontokat. Ezt mindenki úgy értelmezte, hogy az államfő egyáltalán nem hajlandó aláírni a megállapodást. Az ukrán közvélemény az uniós csatlakozástól várta az ország sorsának jobbra fordulását. Így elemi erővel tört ki a közfelháborodás: még aznap megindult a tüntetések sorozata.
Az USA villámgyorsan kapcsolt: bedobva az erre a célra tartalékolt ötmilliárd dollárt nyomban hozzálátott az eredetileg kigondolt terv végrehajtásához. (Súlyos milliárdokkal „dobta be magát” Soros is – befektetése azóta, persze, busásan megtérült: a mostani ukrán kormányban, legalábbis eddig, döntő szava volt. A mostani ukrán belpolitikai helyzetre a Soros és Trump közötti ádáz ellenségeskedés is hatással van.) Az USA által finanszírozott és közvetlenül is irányított erőknek – három hónapi véres, erőszakos zavargások nyomán – sikerült is megbuktatniuk és elűzniük Janukovicsot. A Majdan folytatása lett a puccs ellen tiltakozó megmozdulások erőszakos letörése, a 2014. május 2-i ogyesszai rémtett – legfőképpen pedig a Donbasszban máig is tartó polgárháború.
(2) A „nyomozás” megkezdése előtt már kész volt a szentencia: Oroszország és az általa irányított szakadárok lőtték le a maláj utasszállítót. És itt nem számított sem az, hogy az éppen csak fegyvert fogott munkások, alkalmazottak közül senki sem értett a „Buk” légvédelmi rakétarendszer kezeléséhez. Hogy az elavult rakétarendszert Oroszországban már 2011-ben kivonták a fegyverzetből és meg is semmisítették. Hogy a gépet állítólag lelövő rakétarendszert az akkor még egységes Szovjetunión belül még 1986 végén legyártották, és a Nyugat-Ukrajnában állomásozó – akkor még szovjet – légvédelmi rakétaegységnek leszállították. Ahonnan csak 2014 tavaszán került elő, amikor is a forrongó Donyec-medencébe szállították. Hogy a holland felderítés egy 2016-os jelentése a kérdéses időben nem látott a térségben ilyen légvédelmi rakétarendszert.
Azok kedvéért, akik ezt nem tudnák: bármely politikai jellegű per Ukrajnában ma úgy zajlik, hogy előre kész a vád, az ítélet. A „vizsgálat” célja, hogy a vádlottból kicsikarják a vádat alátámasztó vallomást – ha kell, megfélemlítéssel, zsarolással, kínvallatásokkal, újabban pedig már tudatmódosító és kábítószerekkel való rendszeres injekciózással is.
(3) Ukrajnában ma „terrorszervezetként” tartják nyilván a Donyecki és Luganszki Népköztársaságot, azok állami és társadalmi szerveit, intézményeit, szervezeteit. Annak ellenére, hogy még maga a legfelsőbb bíróság sem ismerte el őket ilyeneknek. És még kevésbé az ENSZ, a nemzetközi szervezetek. Ukrajna ezzel együtt is sikeresen operál a népszavazással létrehozott két népköztársasággal, mint „terrorszervezetekkel”.