Azt követően, hogy Oroszország a Krímmel való újraegyesülés mellett döntött, ezzel áthágott minden „vörös vonalat” a Nyugattal való kapcsolataiban. Így Moszkva rosszul tette, hogy a Donbassz esetében nem ismételte meg a krími forgatókönyvet – illetve rosszul teszi, hogy mindmáig nem tudja erre rászánni magát.
Ezt Igor Sztrelkov, a Donyecki Népköztársaság (DNR) volt honvédelmi minisztere jelentette ki a „Komszomolszkaja Pravda” rádió (2) adásában. Mint Sztrelkov elmondta: a Donbassz ma oroszabb régió még a Krímnél is.
„Mióta csak a Donbasszt emberek lakják, mióta a senki által sem ellenőrzött Vad Rónaságból emberek lakta régióvá lett, mindig is Oroszország – Rusz (3), Oroszország – része volt. Donyeck és Luganszk megye területének nagy része a doni kozákok őrseregének a földje volt. A doni kozákok – oroszok, mindenekelőtt – még azt megelőzőleg letelepedtek ott, hogy ezek a földek az Orosz Birodalom részeivé lettek. Már elnézést! De ha azt mondjuk, hogy «polgárháború folyik», akkor az már Oroszországban folyik – esetünkben a Donbassz területén. És hát az az érv, hogy «a fronton, meglehet, harcolunk, ám a Krím – már elnézést…» Bocsánat, de a Krímet miért hagyják ki a témából? (4) A Krímnek Oroszországgal való újraegyesítésével átléptük az összes olyan «vörös vonalat», amit csak át lehet lépni (5 – kiemelés a fordítótól) Az Orosz Föderáció máris konfliktusban áll Ukrajnával. Ezért arról beszélni, hogy a Donbassz valamifajta kivétel, vagy fordítva – a Krím a kivétel – ez minimum képmutatás” jelentette ki Sztrelkov.
A politikus cáfolta azok aggodalmait, akik úgy vélik hogy a két népköztársaság helyreállítása elviselhetetlen terhet róna Oroszországra. (6)
„A Donbassz távolról sincs úgy lepusztítva, mint azt feltételezik. Igen, a frontvonaltól néhány kilométerre, annak mindkét oldalán elnéptelenedett területek vannak. Nem feltétlenül tüzérség vagy légierő rombolta le (7) ezeket a területeket: azokat egyszerűen kiüresítették, gazdasági értelemben tönkretették, szétlopták, – kifosztották, ha lehet ezt így mondani. A Donbassz területe, a frontnak akár ezen, akár azon az oldalán, viszonylag életképes állapotban van. A Donbassz ipari régió volt, mely Ukrajna nagy részét eltartotta. Nem szorult állami dotációkra” (8) – jelentette ki Sztrelkov.
Megjegyzések:
(1) A nagyrészt oroszok, ipari proletárok lakta, ma kelet-ukrajnai területeket, az addig létezett Krivoj Rog – Donyecki Nápköztársaságot 1922-ben csatolták át Ukrajnához – ellensúlyozandó annak paraszti-kispolgári jellegét.
(2) Ehhez az ismert napilaphoz rádióállomás is tartozik. Valaha a Komszomolszkaja Pravda a szovjet kommunista ifjúsági szövetség, a Komszomol orgánuma volt. Mostani politikai irányultsága: a rendszert mérsékelten bíráló, de az iránt lojális, befolyásos polgári napilap.
(3) Rusz – „Kijevi Oroszország”. A proto-orosz fejedelemségek laza szövetsége, 1240-ig – amikor Batu kán hadai bevették és porig rombolták Európa addig legnépesebb városát. Az oroszok „az orosz városok anyjának” tekintik. A mostani szélsőséges, nacionál-fasiszta ukrán rezsim a létét jórészt történelmi véletlennek köszönhetően létrejött ukrán állam őseként tekinti és hirdeti a Kijevi Ruszt. Mely UKrajna önmagát tekinti „tisztán szláv – „árja” (!) – népnek, míg az oroszokat „türkökkel és finn-ugorokkal (!) keveredett korcsoknak” tartja.
I. András királyunk (1046-1060) feleségét – Bölcs Jaroszlav kijevi nagyfejedelem leányát – így nevezhette a királyi pár szobrát megalkotó ukrán (!) szobrász „ukrán hercegnőnek”. Ez a kirívóan történelem-hamisító felirat ott „ékeskedik” a csodaszép tihanyi sétány elején.
(4) Igor Sztrelkov (Girkin) maroknyi csapatával a Krímből indult az ukrán hadsereg által fenyegetett Szlavjanszk városának megsegítésére. Megszervezte és irányította a város 85 napig tartó hősi védelmét. (A képen: Szlavjanszk lakosai puszta kézzel próbálják feltartóztatni a város felé nyomuló ukrán tankokat.)
(5) A Krímmel együtt „elveszett” az amerikaiak számára a szevasztopoli orosz támaszpont is, melynek birtoklása a Fekete-tenger urává tette volna az Egyesült Államokat. Amely így egyszer s mindenkorra meg tudta volna akadályozni, hogy az orosz flotta kifusson a Földközi-tengerre, és veszélyeztesse az amerikai flotta ott tervezett monopol helyzetét. Ezért mindmáig nem csillapul az amerikaiak e miatti szankciós dühe. A Donbassz miatt pedig Oroszország megkapja mindazon szankcióknak legalább egy részét, amit akkor kapott volna, ha a Donbassznak is megadja a Krímnek nyújtott fegyveres védelmet.
Amikor Moszkva megtagadja a Donbassztól, hogy elismerje az ottani népszavazások eredményeként kikiáltott népköztársaságokat, akkor arra hivatkozik, hogy – a krími népszavazással ellentétben (ahol az egy „jogilag rendezett státuszú” területen, az Ukrajnán belül autonóm státuszt élvező Krímben történt) – a Donbasszban a népszavazás egy közönséges státuszú területen, ezért jogi szempontból szabálytalanul történt. Ha, úgymond, Moszkva elismer egy ilyen „törvénytelen” államalakulatot és beavatkozik az érdekében, azzal, úgymond, jogi szempontból agresszorrá vált volna – ami és szankciókat vont volna maga után.
Az érvelés ott sántít csupán, hogy noha az Ukrajnán belül (elvileg) autonómiát élvező Krímben tartották meg az ismert kimenetelű népszavazást, a Nyugat azt ugyanúgy törvénytelennek, orosz annexiónak tartja, mintha Oroszország megadta volna ugyanazt a támogatást a népszavazással a halálos veszedelem elől menekülő Donbassznak is, mint amit megadott a Krímnek. Pedig mindenki arra számított. Akkor, rögtön, ezt egy gyors, erélyes húzással, különösebb kockázat nélkül, még meg is tehette volna. Sokan mondják pedig: a szankcióknak semmi közük sem a Krímhez, sem a Donbasszhoz. Jó ürügyet találtak csupán, hogy gazdaságon kívüli eszközökkel szorítsák ki mindenhonnan az orosz konkurenciát, és okozzanak súlyos gondokat a megdönteni kívánt oroszországi rendszernek.
(6) A helyreállítás becsült költségei ténylegesen súlyosak: 70 és 100 milliárd dollárra teszik őket. Vannak akik szerint Oroszország már csak ezért sem akarja őket visszafogadni.
(7) Légiereje most csak Ukrajnának van. A korábbinál több hírt olvashatunk arról, hogy a néphadseregek sikerrel „leszedik” az ellenséges drónokat.
(8) Ukrajnában még ma sem kevesen (bár már jóval kevesebben, mint azelőtt) becsmérlik „a lusta, alkoholizáló, kábítózó semmirekellők” által lakott Donbasszt, mint ami csak kolonc volt Ukrajna nyakán. (Valójában a lakosság 8 %-át kitevő térség adta az ukrán GDP 20 %-át). Így nem tudni: ha annyira kolonc volt a Donbassz, miért vívnak háborút a visszahódításáért, az ukrán GDP 30 %-át költve erre. Ahelyett, hogy – az ottani lakosság akaratának engedve – szépen útjára bocsátanák.