2020.03.19.
A Helsinki Bizottság az irániakat védte meg, ezért nem lehet őket kitoloncolni egyelőre. Az Amnesty International pedig a karantén és a határzár miatt szólalt fel. Ez a Soros-féle szervezetek teljesítménye veszélyhelyzet idején.
Válsághelyzet idején jóérzésű ember számára meglepő követeléscsomaggal állt elő szerdán az Amnesty International, Soros György Nyílt Társadalom Alapítványok hálózatának egyik fontos szövetségese és támogatottja. „A kormányok koronavírusra adott válaszai és emberi jogi kötelezettségeik” című „előzetes állásfoglalásként” aposztrofált dokumentumukban sorra vették azokat „az emberi jogi aggályokat, amelyekre a járványügyi intézkedések, például a karantén, az utazási korlátozások vagy tilalmak a legnagyobb hatással vannak”.
A sorosista jogvédők szerint „az emberi jogokat nem szabad luxusként felfogni a járvány miatt, amelyet majd akkor vehetünk ismét elő, ha a járványveszély érdemben csökkent”. Úgy vélik tehát, hogy az emberi életek megóvása fontos, de nem fontosabb például a mozgás vagy a szólás szabadságánál.
Ebből következően erős fenntartásaik vannak a karanténnal szemben, mivel a vesztegzár alá helyezettek között „voltak olyanok, akik nem tudták alapvető emberi jogaikat gyakorolni (…), mint például (…) nem tudnak eljutni a munkahelyükre.” Mert nyilván fontosabb az, hogy mit akar egy potenciálisan halálos és durván ragályos kórral megfertőzött munkaalkoholista, mint öt-tíz, esetleg ötven kollégájának megóvása.
Ugyanebben az állásfoglalásban a karanténra kényszerpihenőként hivatkoznak, majd közlik, hogy ő szerintük „minden korlátozás esetén a bírói kontrollt és a felülvizsgálat lehetőségét biztosítani kell”. Hátha az akadékoskodó beteg végigfertőzi a fél bíróságot.
Több állam is lezárta határait vagy beutazási tilalmat rendelt el a COVID-19 vírus által érintett területekről, gyakran érzékenyen befolyásolva azokat, akik családjukhoz kívánnak hazatérni, vagy akik szokásos üzleti tevékenységüket végeznék, illetve tanulni akarnának” – így kesereg a dolgozat következő fejezetében az Amnesty International. Aztán a WHO tekintélye mögé bújva közlik, hogy a szervezet „általánosságban ellenzi a járvánnyal érintett országok által bevezetett utazási és kereskedelmi korlátozásokat.”
„Hajózni muszáj, élni nem…” – idézhetnénk erre Pompeiust, bár a Földközi-tengert az afrikai kalózoktól megtisztító római hadvezér alighanem másra gondolt, amikor e szavakat kiejtette.
Soros György elvtársainak természetesen a rendkívüli állapot bevezetésétől is felállt a szőr a hátukon. Szerzeményükben implicite joggal való visszaélésként tüntetik fel a magyar kormány múlt heti lépését, hiszen azt írják, az állam csak akkor jogosult – és akkor is kizárólag a nemzetközi joggal összhangban – „rendkívüli helyzetet (veszélyhelyzetet) kihirdetni”, ha „a rendkívüli helyzet a nemzet létét fenyegeti (például, ha a járvány halálozási aránya kiugróan magas és fennáll a veszély, hogy tovább terjed)”. Vagyis az ő logikájuk szerint a vészhelyzet inkább az utolsó kenet, semmint az orvosság vagy a védőoltás szerepét kéne, hogy betöltse.
Ezek után már aligha meglepő, hogy végezetül kitüntetett védelmet követelnek bizonyos „különösen sérülékeny társadalmi csoportok” számára . A nőkön kívül e körbe tartoznak szerintük „a nem-bináris identitású személyek”, továbbá azok, akik „a fekete- és szürkegazdaságban dolgoznak”, valamint „a migráns munkavállalók” és a „státusz nélküli (irreguláris) bevándorlók”.
Forrás: Tuzfalcsoport.blogstar.hu