https://novorosinform.org/810467
- április 5.
Az ukrán vezetésnek minden lehetségest meg kell tennie a Donyecki és Luganszki Népköztársaság fölszámolásának, illetve a Donbassz és Oroszország közötti határ kijevi ellenőrzés alá történő visszaadásának érdekében. Ezt a „Mir” tévécsatornának adott interjújában jelentette ki Alekszandr Lukasenkó belorusz elnök.
Mint mondta, Zelenszkij csapatának erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy „még ma megtartsák ezeket a választásokat, kijuthassanak az Oroszországgal közös határra (1). Hogy ez a 400 kilométer ukrán határ legyen”.
Lukasenkó véleménye szerint az ezekben az államokban megtartott választások segítenek helyreállítását Ukrajna „területi integritását”. „Előbb nekik, ukránoknak kell eldönteniük magukban, hogy mit akarnak. Mert ez a háború az ő területükön folyik”.
Ennek során Lukasenkó elismerte, hogy „ez nem lesz könnyű, minthogy az ottani elitek (2), illetve az ukrán vezetés között túlságosan nagy a távolság”.
„Le kell ülni, a kezünkbe kell fognunk a fejünket, és átgondolnunk: hogy csináljuk úgy, hogy – beszéljünk őszintén – Oroszország is megőrizhesse az arcát, és mészárlás se kezdődjék” – tanácsolta a belorusz vezető Zelenszkij ukrán elnöknek.
„Oroszországot vádolhatjuk annyit, amennyit csak akarjuk. Ám ha Oroszország lépéseket tesz e megoldás érdekében, akkor el kell indulni e megoldás irányában. És élni kell az alkalommal mielőtt még Oroszország megfeledkeznék erről az egészről, nem legyintene az egészre és kész a párbeszédre ebben a témában” – tette hozzá Lukasenkó.
Megjegyzések:
(1) Kijev ellenőrzésének helyreállítása a valamikori – 400 km hosszú – ukrán-orosz határ teljes hosszában: a minszki megállapodások Kijev által legtöbbet vitatott része. A minszki megállapodások lényegében legutolsó pontja (a 11. a 13 között – az utolsó két pont technikai-szervezeti jellegű) Kijev ellenőrzésének helyreállítása a teljes határszakasz fölött. Ukrajna ragaszkodik ahhoz, hogy mielőtt hozzálátna a minszki megállapodás végrehajtásához, előbb kaphassa vissza a határ fölötti ellenőrzést. A megállapodás többi létrehozója azonban – nagyon helyesen – abból indult ki: Ukrajna majd csak akkor kaphatja vissza a határt, ha a megállapodás minden más pontja már teljesült (Kijev minden más pontját már teljesítette). Főleg, hogy nem is rejti véka alá: ebben az esetben azonnal lezárná a határt, hogy megakadályozza Oroszország felől fegyverek, humanitárius szállítmányok bejuttatását a Donbasszba – illetve lezárja a visszavonulás, az elvonulás útját a megtorlások elől menekülni akarók elől.
Kijev a határok fölötti ellenőrzés visszakapásához köti a minszki megállapodás sarkalatos pontjának – a Donbasszban megtartandó helyi általános választások megtartásának a végrehajtását. E választások (lennének) hivatottak arra, hogy a terület népe megválassza a különleges (konföderatív) státuszú terület helyi államhatalmi és –igazgatási szerveit. Ennek meghiúsulásával borulna az egész minszki megállapodás (amire éppenséggel törekszik az ukrán vezetés). Noha már több tárgyalási forduló is rögzítette a tennivalókat, azok sorrendiségét – alighogy lezárultak az esedékes megbeszélések, Kijev nyomban hozzáfog az elért megállapodások fúrásához, az obstrukció semmilyen eszközétől sem riadva vissza. Ez a taktikája eddig meglehetősen sikeresnek bizonyult: a tárgyalások egy helyben topognak. Ebben szerepet játszanak az orosz diplomácia újabb és újabb bárgyú, tutyimutyi, elvtelen engedményei, folytonos meghátrálásai is.
(2) Valójában a Donbassz „elitje” és az ukrán vezetés között – sajnos – távolról sem akkora a távolság. Viszont az angolszász politikai szókészletből mostanra sajnos nem kívánatos mértékben elterjedt a „elit” („elite”) szó, amin az éppen adott (hatalmon) lévő vezető réteg értendő. És a kettő távolról sem mindig ugyanaz. A háború előtti magyar kifejezéstárban létezett az (azóta méltatlanul elfeledett) ”politikai osztály” fogalom. Ami szélesebb értelmű, mint az éppen kormányzó, hatalmon lévő politikai csoport, réteg, kör.
A két fogalom Lukasenkónál is nyilvánvalóan keveredik.