https://dnr-pravda.ru/kiev-snova-zatyagivaet-protsessualnuyu-ochistku-plennyh/
- április 12.
2020. április 17-re lett kitűzve a Kijev és Luganszk közötti újabb fogolycsere időpontja. Ám a még tavaly szabadon bocsátottak esetében sem történt meg a további büntetőjogi eljárások alóli mentesítés.
Egy ország elnökének lenni azt jelenti, hogy az illető mindenkor maradéktalanul végre fogja hajtani vállalt kötelezettségeit. Ha pedig kötelezettségeit nemzetközi szinten, tanúk jelenlétében vállalta, a kötelezettségeitől való legkisebb eltérés is komoly indok a lemondatási eljárás megindítására. Ha e logikát követjük, akkor Ukrajna nem ország, Zelenszkij pedig nem elnök. Ígéreteivel ő mindig bőkezűen bánik, ám igencsak fukar, ha az ígéretek betartásáról van szó. Igaz, valamilyen oknál fogva ez csak a Donbasszt érinti. Ha arról van szó, hogy hitelt kell szerezni az IMF-től, vagy kikönyörögni Washingtontól katonai segély egy újabb adagját, Ze elnök kész gazdáinak bármely szeszélyét teljesíteni.
A Luganszki Népköztársaság és Kijev megállapodtak, hogy a „11-et 8-ra” formula alapján megvalósítják kölcsönösen fogva tartott személyek újabb cseréjét. Ennek legvégső határideje április 17 – mivel az ukrán félnek időre van szüksége ahhoz, hogy a fogolycserére kijelölt emberek esetében elvégezzék a joghátrányok alóli mentesítést. Addig azonban már csak néhány nap van hátra. Közben az ukrán fél még a 2019 végén szabadon bocsátott foglyok mentesítésével sem végzett.
Minden fogolycserére bocsátott ember esetében a szabadságvesztés mértékét a személyes kötelezettség-vállalásra kell fölcserélni. Biztosítani kell azt a jogot, hogy az illető kérvényezhesse a bíróságtól ügyének a távollétében történő tárgyalását. Ha ügyében elmarasztaló ítélet várható, a fogolycserére bocsátandó ember esetében a kegyelmi eljárás alkalmazandó. Ami szavatolná, hogy abban az adott ügyben az illetővel szemben beszüntetik a büntető eljárást.
A megállapodásban pontosan meg van határozva a fogolycsere menete. Ám három hónap alatt Kijevnek „semmire sem volt érkezése”! Érdekes, hogy az ukrán fél a vesztegzár időszaka alatt hogy kívánja lerendezni a jogi kérdéseket? Vagy megint az lesz majd, hogy az embereknek megint olyan érthetetlen lesz a jogállásuk, ami folytán korlátozva lesznek jogaikban?
Egyébként Kijev számára csupán papíron léteznek olyan fogalmak, mint tűzszünet, a csapatszétválasztás helyszínei, a nehézfegyverzetek hátrébb vonása. A héten, a Sirokaja Balka település (DNR) ellen intézett tüzérségi támadásnak esett áldozatául egy fiatal lány. A múlt héten sérülései következtében az LNR-ben élő egyik asszony vesztette életét.
Éppen ez okból, az Elnöki Hivatal utasításainak megfelelően az ukrán fél csak a minszki megállapodások humanitárius összetevőinek a végrehajtására hajlandó. De azt is csak rendkívül inkorrekt, haszonleső változatban. A joghátrányok alóli mentesítés eljárása nem bonyolult – ám Kijevben ezt egyáltalán nem akarják megtenni. Mondhatni csak azokat nevezhetjük komoly, felelősségteljes politikusoknak, akiket Ukrajna nem kíván tárgyalófélnek elfogadni, és akivel nem kíván közvetlen párbeszédet folytatni a sarkalatos kérdésekről. Ezek pedig a Népköztársaságok vezetése.
A megállapodások európai védnökei, az amerikai gondnokok azt mondogatják, hogy Zelenszkijtől vállalt kötelezettségeinek betartását várják. De valamilyen oknál fogva nem vetik latba az ukrán elnöknél a ráhatás legfőbb eszközeit. Ha például Ukrajna számára a nyugati segítség kiutalásának feltételéül szabnák a minszki megállapodások végrehajtását, a kijevi elit, háborogva ugyan, még a nacionalistákkal is ebben megállapodva, és fogcsikorgatva ugyan, hozzálátnának a szükséges munkához. Ám senkinek eszébe nem jut, hogy a kijevi vezetést ilyen korlátok közé szorítsa. Úgy látszik, a Nyugatnak megfelel a „lefagyasztott”, lassú lefolyású konfliktusnak ez az állapota. A fogolycsere arra jó, hogy az elmozdulás látszatát keltse. Ezek a fogolycserék, úgymond humánusak, összhangban vannak a megállapodásokkal is. Ám az európai urakat az a legkevésbé sem izgatja, hogy a mostani fogolycsere is a kérdés ukrán interpretációjával összhangban történik.
Való igaz, lenne még egy mód arra, hogy nyomást gyakoroljanak Ukrajnára. Mégpedig belső konfliktusnak ismerni el a Donbasszban történő fegyveres szembenállást – és rászorítani Kijevet arra, hogy Donyeckkel és Luganszkkal tárgyaljon. Csakhogy akkor összeomlik mindaz, amire az Oroszországgal szembeni nyugati szankciók épülnek. Ezért– mindaddig, amíg az „ukrán-orosz” háború kapcsán lehet „vagdosni a szelvényeket” – a Nyugat mindenben engedni fog Ukrajnában és fedezni fogja annak minden bűntettét.
Forrás: PikInform