https://dnr-pravda.ru/shest-let-tragedii-v-odesse/
- május 2.
Hat évvel ezelőtt, Ogyesszában, 2014. május 2-án, zavargások, illetve a szakszervezetek házában keletkezett tűz következtében, 48 ember életét vesztette. A „Jobb Szektor” és az un. „Majdan önvédelmi osztagainak” radikálisai rátámadtak a Kulikovói mezőn fölállított sátortáborra. Ott ogyesszaiak gyűjtöttek aláírásokat az Ukrajna föderalizálásáról, illetve az orosz nyelv államnyelvvé nyilvánításáról kiírandó népszavazásra.
A föderalizáció hívei a szakszervezeti székházban kerestek menedéket, ám a radikálisok körbevették az épületet és felgyújtották. Az ukrán belügyminisztérium adatai szerint azokban a tragikus eseményekben 48-an vesztették életüket, több mint 240-en pedig sérüléseket szenvedtek. Mindezek során a hatóságok kizárólag az „antimajdan” (1) híveit tették meg a zavargások értelmi szerzőiül.
A tragédia ügyében a nyomozás mindmáig tart. Az ukrán hatóságok a tragédia hatodik évfordulójáig sem tudták a társadalom elé tárni a bűnösöket, ahogy senkit nem is vontak ezért felelősségre.
„Ogyesszába nem csupán célirányosan szállították gyilkosok ezreit. A szakszervezetek székházában már előre elzárták a vizet és átvágták a tűzoltó tömlőket. Előre készültek arra, hogy tömegével fognak ott embereket elégetni! (2) (Kiemelés a fordítótól). Ezt mutatják nemcsak a résztvevők sokaságának dicsekvései. Hanem az általuk készített videofelvételek is, amelyeken látni, hogy gyilkolták le és égették meg elevenen emberek tucatjait” – írta meg Vasszerman (3)
Aki hangsúlyozta: ezt az a tény is bizonyítja, hogy a rendőrség és a tűzoltóság kb. egy óráig meg sem közelítette a „bunyó” színhelyét – egészen addig, amíg „maguk a gyilkosok nem itták tele magukat vérrel”.
Vasszerman arra is rámutatott, hogy a gyilkosok és pogromlovagok közül senkit sem állítottak elő. Csak olyanokat tartóztattak le, akik „a csodával határos módon” túlélték a szakszervezeti székházban történteket.
„Én azt hiszem, azok, akik megmártották a kezüket ogyesszai vérben, jobb ha maguktól elpatkolnak, nem várva be azt, hogy az óceánon túli gazdáik fordítanak hátat nekik” – vonta le a következtetést Vasszerman.
Május elsején Matilda Bogner, az ENSZ ukrajnai emberi jogi megfigyelő missziójának vezetője kijelentette: „Május 2-án lesz az Ogyesszában történt, 48 emberéletet követelő erőszak hatodik évfordulója. Ám azóta sem vontak ezért felelősségre senkit. Az áldozatok családjai küzdenek az igazságért, ám az igazságszolgáltatás mindezen évek során elérhetetlen maradt számukra.”
Bogner kiemelte: az elmúlt évben sem történt érdemi előrehaladás a történtek kivizsgálása, illetve az igazságszolgáltatás terén. Amellett nincs előrehaladás a rendőrség mindazon tagjaival szembeni bűnvádi eljárás terén sem, akiket azzal vádolnak, hogy nem megfelelően reagáltak az összetűzésekre és a zavarságokra.
Ezzel összefüggésben Bogner felszólította az ukrán vezetést, hogy vonják felelősségre az ogyesszai tragédia vétkeseit (4). „Felszólítom az ukrán hatóságokat: gondoskodjanak arról, hogy a május 2-i erőszak vétkeseit felelősségre vonják. A legfőbb ügyész hivatalának gondoskodnia kell arról, hogy megtörténjen a gyilkosságok ügyének hatékony, alapos és elfogulatlan kivizsgálása. A bíróságok elnökeinek előre kell venniük a még le nem zárt ügyekkel összefüggő peres eljárásokat” – hangsúlyozta a misszióvezető asszony.
Megjegyzések:
(1) Látva, hogy mivé fajul a „Majdan” néven elhíresült, véres erőszakos zavargásokba és fasiszta pogromokba torkolló megmozdulás, az ukrajnai antifasiszták, a megtámadott törvényes rend hívei „antimajdan” néven szervezett mozgalommal próbálták útját állni a készülő fasiszta hatalomátvételnek.
2014 februárja után a hatalombitorlók országszerte leverték ezeket a mozgalmakat, amelyek csupán a Krímben és az ország keleti részén maradtak talpon. Harkovban és a Donbasszban az „antimajdan” folytatta küzdelmét, népszavazás követeltek Ukrajna föderatív átalakításáért. (Majd miután az új hatalom, tárgyalások helyett, erőszakkal fenyegette meg őket, követelésük radikalizálódott, és immár az Ukrajnától való elszakadásról követelték a népszavazást. Ez azonban keresztezett valamiféle moszkvai terveket, amiért is az orosz diplomácia – bármennyire hihetetlen és furcsa ezt hallani – minden eszközzel akadályozni igyekezett ezeket a népszavazásokat. Harkovban ez sikerült is – ennek következtében a mozgalom ott villámgyorsan lehanyatlott és a junta ott úrrá lett a helyzeten. Harkov ma a náci rezsim elnyomó gépezetének egyik fő láncszeme.
A Donbassz tekintetében a moszkvai diplomácia – jobb ügyhöz méltó buzgalommal – a nép szabadságharcának elgáncsolásán, kisiklatásán, a 2014. május 11-i népszavazások előtti helyzet RESTAURÁLÁSÁN munkálkodott és munkálkodik mind a mai napig. Ezt szolgálja a Donbassz un. „különleges státuszának” fölöttébb kétes elképzelése. Aminek lényege: tetszetős sztaniolba csomagolni a Donbassz véres harcokban, megannyi áldozat árán kivívott és eddig megvédett függetlenségének hátba döfését, kivéreztetését, a tartomány visszakényszerítését tömeggyilkos puccsista urainak járma alá – valamiféle ködös, borítékolhatóan be nem tartandó ukrán és nyugati ígéretekért – olyanok ígéreteiért – cserében, akik ennél sokkal kisebb horderejű ügyekben sem tartották be – soha, egy pillanatig sem – adott szavukat, általuk aláírt nemzetközi dokumentumokat.
(2) Az ogyesszai szakszervezeti székházban történteket a népnyelv nyomban elnevezte „ogyesszai Hatinynak”. Hatiny, kis belorusz falu volt (nem tévesztendő össze a Szmolenszk környéki Katynnal). 1943 márciusában – megtorlásként a partizánokkal való együttműködésükért – a falu lakosságát legyilkolták, a falut felégették. Mint utóbb kiderült, a rémtett elkövetői nem is a németek, hanem az oldalukon harcoló ukrán náci segédcsapatok voltak. Akik beterelték a lakosságot egy pajtába, rájuk zárták annak ajtait, majd az építményt felgyújtották. A másfél száz lelkes településből hatan élték túl a szörnyűséget.
A legalább annyira szadista, mint gyáva és aljas ukrán nácik láthatóan élvezik emberek élve elégetését. Fennmaradt egy videó egy öt évvel ezelőtti rémtettről: egy foglyul ejtett donyecki harcos keresztre feszítéséről és elevenen történt megégetéséről. 2014 augusztusában pedig egy Donyeck környéki – ideiglenesen az ukránok kezére került falu, Novoszvetlovka lakossága jutott csaknem Hatiny lakosainak sorsára. A lakókat beterelték a templomba, bezárták annak kapuit, és már készültek rájuk gyújtani a templomot, amikor a donyecki néphadsereg, értesülve a készülő rémtettről, gyors csapással visszafoglalta a falut, megmentve a halálra szánt embereket.
(3) Anatolij Vasszerman – neves ogyesszai politológus.
(4) Az ogyesszai mészárlás szervezője Andrej Parubij, a kormány nemzetbiztonsági kabinetjének titkára volt, aki már napokkal előbb a városba érkezett, hogy előkészítse az öldöklést. Utóbb Parubijból az ukrán parlament elnöke lett. Zelenszkij hatalomra jutása után kilátásba helyezte a bűnösök megbüntetését. Parubij ellen meg is indult az eljárás (úgy tűnt, hogy vele végre megtörik a jég). Ám ez az eljárás is hamar abbamaradt. A Zelenszkij által kilátásba helyezett perekből – noha még azzal is fenyegetőzött, hogy Porosenkót is bíróság elé állíttatja – semmi sem lett.