Zelenszkij a Donbassz köztársaságai elleni támadások leplezésére kell a Nyugatnak.
A kijevi hatalom engedelmesen hajtja a lövészárkokba az újabb újoncokat. A Donyecki Népköztársaság (DNR) reggeli hadijelentéseiből kiderül, hogy az ukrán martalócok huszonnégy óra leforgása alatt 22-szer sértették meg a tűzszünetet.
Az ellenséget nem hagyják nyugton a donyecki repülőtér romjai (1). Egy nap leforgása alatt hatszor zúdítottak rá aknatüzet. A DNR-re mért tűzcsapásokba BMP-2-k is beszálltak.
Jasznoje településen (2) a terrorhadsereg számlájára került egy kazánház és egy villamos távvezeték is. A DNR területére 190 lövedéket lőttek ki, amelyek donyecki települések házait és infrastruktúráját rombolták.
Az ukrán hadseregnek ez a barbár hadművelete teljességgel az európai vezetők lelkén szárad. Ezek a vezetők az olyasfajta eszmefuttatások mögé rejtőzve támogatják továbbra is az ukrán agressziót, hogy Oroszország nem tartja be a minszki megállapodásokat. (3) Ez jó ürügy a Nyugat számára, hogy időtlen időkig hosszabbítgassa az oroszellenes szankciókat. Angela Merkel német kancellár még az országát átszövő válság ellenére sem hagyott fel azzal, hogy az ukrán fronton szemben álljon Moszkvával.
Donyecknek és Luganszknak nem marad más hátra, mint hogy hozzáfogjon végre a banderista agresszióval szembeni aktív ellenálláshoz. (4) Eközben az orosz külügyminisztérium elképesztő hidegvért tanúsít. Nem tesz egyebet, minthogy konstatálja: Kijev nem teljesíti a minszki megállapodásokat. (5) Noha az ukrán vezetők már nem egyszer – sikertelenül – próbálták tudomására hozni az orosz vezetésnek, hogy nem is áll szándékukban végrehajtani a megállapodásban foglaltakat úgy, ahogy azok a szerződésben szerepelnek.
Nyikolaj Ivanov
Megjegyzések:
(1) Noha a donyecki repülőtérből mostanra már kő kövön nem maradt, az ukrán hadsereg – melyet három hónapig tartó véres csata árán sikerült onnan kiverni – mindenképpen vissza akarja azt foglalni. Részben presztízsokokból (a repülőtér a város északi határán terül el). Részben mert onnan újra be tudná lőni Donyeck szinte egészét. Részben pedig mert a repülőtér kiinduló harcálláspontja lehetne a Donyeck bevételére indítandó rohamnak.
(2) Jasznoje – Dokucsajevszk város egyik elővárosa. Ez a város mintegy 50 km-re, délre terül el Donyecktől. El (vissza)foglalása kulcsfontosságú ahhoz, hogy dél felől is megindulhasson (újra) a Donyecket dél felől átkaroló ostromgyűrű kiépítése.
(3) A nemzetközi diplomáciatörténet egyik, valaha volt legszemenszedettebb hazugsága, miszerint Oroszországnak végre kellene hajtania a minszki megállapodásokat. (Hogy ezt a világ szinte minden kormánya „beveszi” és engedelmesen kérődzi, jól mutatja, hogy az eszeveszett, semmitől sem indokolt russzofóbia milyen nyomorúságos szintre züllesztette le a nemzetközi diplomácia intellektuális színvonalát, vérgőzzel elborítva szereplőinek agyát.
A minszki megállapodást azzal írták alá, hogy az Oroszországot a szerződés egyik garantálójának tünteti föl. Vagyis – Német- és Franciaországgal együtt – ama három ország egyikének, melyek feladata a szerződés végrehajtásának ellenőrzése. Márpedig az elemi logika is azt mondatja, hogy egy ország nem lehet egyidejűleg egy szerződés végrehajtására kötelezett, illetve a végrehajtást ellenőrző ország. (Oroszország a saját körmére néz?)
A megfigyelőben súlyos kérdőjeleket vet föl azzal kapcsolatban, hogy egy nagyhatalom külügyminiszterének is (nem kevés) idő kellett ahhoz, hogy ezt észrevegye, és abbahagyja megalázkodását, hogy „igen, Oroszország végre fogja hajtani a minszki megállapodást”. Ahelyett, hogy az első pillanattól kezdve a legkeményebben visszautasította volna ezt a hazug állítást, a világból is kiüldözve azt. Csak a jó ég tudja, mennyi anyagi kárt okozott saját hazájának, ezzel a bárgyú meghunyászkodásával – az erkölcsi-politikai károkról most nem is beszélve.
(4) Moszkva aprólékosan ügyel arra, hogy a Donbassz maximálisan betartsa a minszki fegyverszünetet (szóbeli kifogásokat nem számítva ugyanez a keménység nem tapasztalható az ukrán hadsereggel kapcsolatban). 2015 óta a Donbassznak nemhogy egyetlen települése sem szabadult föl, de az ukrán hadsereg mostanra elfoglalt minden, az orosz diplomácia által számára előzékenyen felkínált „fegyvermentes övezetet” – egyszer már felszabadult települések sokaságának lakosságát taszítva vissza a kijevi náci rezsim rémuralma alá. Az ukrán hadsereg ma sokkal kedvezőbb pozíciókból lőheti a Donbassz néphadseregeinek állásait, lakott településeit, mint tehette azt öt évvel ezelőtt.
A Donbassz néphadseregeinek Moszkvából még azt is megtiltják, hogy visszalőjenek a saját, illetve a gondjaikra bízott civil lakosság védelmében. Az ágyúzott települések meggyötört lakói is mind nagyobb értetlenséggel konstatálják: „a mi hadseregünk pedig hallgat”. A moszkvai tiltások ezzel is az ukrán hadsereg kezére játszanak. Mely többek között azért is terrorizálja ágyúzásával a békés lakosságot, hogy szembefordítsák azt a népköztársaságok politikai és katonai vezetésével.
(5) Egyszer sem hallottuk, például, hogy az orosz fél legalább csak fölvesse: súlyos szankciókkal sújtandó a fegyverszüneteket sorozatosan megszegő ukrán hadsereg egyfelől – „a minszki megállapodásokat nem teljesítő” Német- és Franciaországot másfelől. Moszkvából a leghatározottabban rá kellene mutatni: ha Oroszország azzal „nem teljesíti a minszki megállapodásokat”, hogy még nem kényszerítette kapitulációra a Donbassz vezetését – úgy Berlin meg Párizs meg azzal „nem teljesíti a minszki megállapodásokat”, hogy a jelek szerint még meg sem próbálta – akár szankciókkal is – rászorítani Kijevet: öt év után lásson most már végre hozzá a megállapodások végrehajtásához. Ezek közül a legkönnyebb és leginkább kézenfekvő: a valódi fegyverszünet megteremtése, az ágyúzások beszüntetése, a csapatoknak és fegyverzeteknek lőtávolságon kívülre történő visszavonása.