Vagyim Prisztajko bejelentette: a Donbasszal kapcsolatban létezik egy „C” terv arra az esetre, ha Moszkva nem engedi telepíteni az ENSZ-csapatokat
- május 13.
Azon a „B”-terven kívül – amelynek értelmében fegyveres ENSZ-alakulatokat vetnének be a Donbasszban, az ukrán feltételek szerinti béke kikényszerítése érdekében (kiemelés a fordítótól) – Kijev kidolgozott egy saját „C” tervet is. Ezt Vagyim Prisztajko, az euroatlanti integrációért felelős ukrán miniszterelnök-helyettes jelentette be.
A politikus szavaiból kiderül: a „B” terv csak úgy valósítható meg, ha Oroszország s jóváhagyja azt, hogy „az ENSZ békefenntartóinak” lobogója alatt európai országok fegyveres erői vonuljanak be a Donbasszba. Maga a terv abban van, hogy Oroszország és a Donbassz népköztársaságai átengedjék az ukrán fegyveres erőknek a határ fölötti ellenőrzést. Majd az ukrán törvényekkel összhangban választást tartanának, amelyen indulhatna Ukrajna valamennyi jobboldali radikális szervezete. Amellett Kijev tervei között szerepel továbbá, hogy a Donbassz védőit Oroszország területére vonnák ki. Az ukrán nemzetbiztonsági kabinet pedig előirányozza, hogy a térség lakosait, munkaszolgálattal egybekötött átnevelésre, az ország nyugati régióiba deportálják.
Vagyim Prisztajko hangsúlyozta: a „B” tervre – vagyis az Európai Unió fegyveres erőinek bevetésére – az után kerülhetne sor, hogy a minszki tárgyalási folyamat kudarcba fullad és lehetetlenné válik a hírhedt „Minszki Megállapodások” végrehajtása.
«Követi-e a „B”-tervet egy „C”-terv is – nos, ehhez meg kell várni, hogy a „B”-terv mennyire bizonyul hatékonynak és végrehajtása folyamatos lesz-e majd. Ha Oroszország megvétózza az ENSZ Biztonsági Tanácsának a határozatát (1), akkor világos: a „B”-terv nem fog működni. Akkor át kell majd gondolni: van-e egyáltalán esélye „Minszk” végrehajtásának. Vagy ez az egész egy olyan történetté válik, amely az utóbbi időben Azerbajdzsán és Örményország között zajlik (2)» – jelentette ki Prisztajko.
Az ukrán militánsok azon korábbi, 2014–15-ös próbálkozásai, hogy saját elképzeléseiket megvalósítva, a térséget visszakényszerítsék ukrán fennhatóság alá, rendre az ukrán hadseregnek egy sor katlanban elszenvedett súlyos vereségeivel végződött. (3)
Megjegyzések:
(1) Ld. külön.
(2) Az Azerbajdzsánba ékelődő, de tisztán örmények lakta enklávéról, Hegyi-Karabahról van szó. Számos, kisebbfajta háborúval is felérő súlyos, véres konfliktusa robbant ki már a két ország között. Még Magyarország is megszenvedte ezt – az azeri baltás gyilkos emlékezetes esetén keresztül. Az ügyben megváltozott magyar álláspont miatt Örményország még a diplomáciai kapcsolatokat is megszakította hazánkkal.
(3) 2014 nyárutóján – az addig elsöprő erejű ukrán offenzíva közben – fordult a hadiszerencse. A Donbassz váratlanul erőre kapó népfelkelői ellentámadásba mentek át, újra és újra bekerítve kisebb-nagyobb ukrán egységeket. Augusztus végén, szeptember elején bekerítettek és felmorzsoltak egy több ezer főből álló ukrán egységet Ilovajszk városnál (ami az ukrán hadsereg számára afféle mini Sztálingrádnak bizonyult). Ekkor maga Porosenko elnök kért fegyverszünetet. Négy-öt hónappal később a történet megismétlődött Debalcevónál: ott egy nyolcezer fős ukrán csapatot kerítettek be és morzsoltak föl a népi erők. Az első katlant követte Minszk-1 (ez még csak fegyverszünet volt), míg a 2. után következett „Minszk-2”, az átfogó békés rendezési terv. (Melyet több mint öt éve eredményesen fúr, obstruál az ukrán fél). Egyszer talán megtudjuk annak valódi okát, hogy az orosz diplomácia miért dobott kétszer is mentőövet az ukrán hadsereg – vele együtt pedig a népirtó, nyakig véres, háborús bűnös kijevi náci rezsim – megmentésére.