Januárban Putyin oligarchák puccskísérletét hiúsította meg?

https://howto-news.info/gosperevorot-so-stavkoj-na-medvedeva-bunt-oligarhov-v-yanvare-slomal-putin-uveren-averyanov/?utm_medium=referral&utm_source=infox.sg&utm_campaign=exchange

  1. május 18 tsargrad.tv

Vitalij Averjanov, az „Izborszki Klub” (1) elnökhelyettese, újságíróknak adott interjújában kifejtette, hogy mit gondol a kormány januári lemondásáról és az azóta megkezdett nagyszabású reformokról. A filozófus, újságíró úgy tartja, hogy Vlagyimir Putyin még januárban letörte oligarchák egy lázadását. A szakértő olvasatában az összeesküvők államcsínyt terveztek, ami Medvegyev személyére épült volna.

Idén januárban Vlagyimir Putyin orosz elnök hozzáfogott Oroszország politikai berendezkedésének átfogó megváltoztatásához. A koronavírus járvány miatt azonban a politikai reform lefékeződött. Ám már januárban világos volt, hogy a történetnek már úgyszólván a véglegesített változatát írják. Vitalij Averjanov ismert orosz konzervatív filozófus és író, az „Izborszki Klub” egyik fő alapítója és alelnöke a „Business Online” nevű kiadvánnyal folytatott beszélgetésében azzal magyarázta a politikai irányváltásnak ezt a radikális végrehajtását, hogy az országban államcsíny-kísérletet hiúsítottak meg.

Miért jutott Averjanov egy ilyen következtetésre? A szakértő kiemelte, hogy a változások ugrásszerűen következtek be. Ami „egyáltalán nem Putyinra vall”. A filozófus olyan „evolúciós politikusnak” nevezte az államfőt, akitől „távol áll az erőegyensúly hirtelen felborítása”. Pedig januárban valami ilyesminek voltunk tanúi.

„A véleményem az: december folyamán az államfő végleges bizonyítékokra bukkant azzal kapcsolatban, hogy egy sor oligarcha klán fejei, illetve magas állású funkcionáriusok, közöttük Medvegyev kormányának tagjai, összeesküvést szőnek ellene” – mondta Averjanov, aki hozzátette, hogy más események során is tetten érhető volt az eliteken belüli megosztottság.

Averjanov véleménye szerint az orosz kormány lemondása a történteknek nem a legfontosabb mozzanata volt. Viszont – mint a filozófus mondja – egy bizonyos elitek Dmitrij Medvegyevre, (2) mint átmeneti figurára tettek.

„Egészében véve ez a Medvegyev személyére alapozott államcsíny-kísérlet – ami arra volt hivatott, hogy alkotmányos szempontból korrekt módon menjen végbe a külső erők jelöltjének javára történő hatalomváltás – kudarcot vallott – mondta Averjanov.

A szakértő azt feltételezi, hogy az eliteken belül jelzett megosztottság továbbra is fennáll. Az eliteken belüli hatalmi harcnak sincs vége. „Az csak egy kiélezettebb szakaszba lép” – mondja a szakértő. A koronavírus járvány azonban sok mindent megváltoztat, elfed, lévén hogy egészen más feladatok kerültek most előtérbe. Egyébként, a világban uralkodó globális helyzettel kapcsolatban Averjanov úgy véli: bolygónk különböző pontjain sokan éppenséggel a COVID-19 leple alatt próbálják megoldani az előttük álló politikai feladatokat.

Megjegyzések:

(1)  Az Izborszki Klubot 2012 szeptemberében hozták létre (a Pszkov megyei Izborszkban) ismert, hazafias szellemű politikusok, gondolkodók, közéleti személyiségek. Feladataik között tartják számon, egyebek mellett, hogy a politikában, a tömegtájékoztatási eszközökben próbáljanak meg hazafias, az állam érdekeit előre helyező fordulatot elérni. E célból tanulmányokat készítenek a kormány, a közvélemény számára.

A Klubról részletesebben lásd: https://izborsk-club.ru/about (oroszul).

(2)  Dmitrij Medvegyev, a közelmúltig miniszterelnök, 2008 és 2012 között pedig államfő, Nyugat-barát politikusnak számít.

Ennek részben ellentmond, hogy 2008-ban (Putyin elnöknek a Donbasszal kapcsolatos, igazából érthetetlen, a Nyugat megértésében hiába is reménykedő politikájával szemben) egy gyors, határozott akcióval meghiúsította Szaakasvili Nyugat-barát, fasisztoid rendszerének, népirtással fenyegető agresszióját Dél-Oszétia ellen, megszilárdítva annak (és Abháziának) a Grúziából való kiválását.

Oroszország akkor fegyveres segítséget nyújtott a két dél-kaukázusi köztársaságnak, néhány napos háborúban szétverte a grúz csapatokat, és rögtön elismerte Abházia, valamint Dél-Oszétia függetlenségét. (Mostani bírálatok szerint azonban nem vitték végig az akciót: Tbiliszi elfoglalásával meg lehetett volna dönteni Szaakasvili fasisztoid, Nyugat-barát, élesen oroszellenes rendszerét. A bukott diktátort ma a kijevi náci rezsim öleli keblére – a politikai reformokért felelős magas állású tisztséget kapott (miniszterelnök-helyettessé való kinevezését az ukrán parlament nem támogatta).