Ha egyszer a doktor úr azt mondta, hogy a kórbonctanra vele – akkor a kórbonctanra vele!
„Mára Ukrajna is és Oroszország is eléggé belefáradtak a Donbassz helyzetébe” – mondta Koszty Bondarenko. A helyzet zsákutába jutott, viszont mindkét ország szeretne valahogy kikeveredni ebből a konfliktusból.”
„Ennek során Oroszország nem akarja legyőzöttnek érezni magát. Ugyanez mondható el Ukrajnáról is” – hangsúlyozta a szakértő. Aki feltételezi, hogy valami kompromisszumos megoldás születik majd.
„Nem csodálkoznék, ha egy adott szakaszban az a döntés születne, hogy részlegesen felül kell vizsgálni a minszki megállapodásokat. És ez az, amihez Ukrajna ragaszkodott. Világos azonban: ezt úgy kell tálalni, hogy azzal mindkét fél csupán minimálisan veszítsen arculatából” – mondta Bondarenko.
… Némi aggodalommal, sőt fáradtsággal írom ezt a szöveget. Hiszen minderről annyit szó esett már, és a mondottak csócsálása. Ám mégis, újra és újra megjelennek ismert emberek újabb és újabb publikációi, de mindig ugyanazzal a marhasággal. Különös, hogy a volt Ukrajnában (1) úgy lehet valakiből élvonalbeli politológus, hogy közben abszolút ne értse a történések lényegét.
Egész rövid leszek: ezek az én ellenvetéseim a Bondarenko által elmondottakkal kapcsolatban.
Először is, azt az Ukrajnát, amelyik az államcsínnyel elveszítette azt, ami egy államiság lényegi ismérve (vagyis hogy meglegyen a lehetősége, a képessége és az akarata is állampolgárainak védelmezésére), még meglegyenek a maradványai alanyi jogainak, és mindazon jónak, amit róla az emlékeinkben őrzünk – nos, azt az Ukrajnát már csak múlt időben emlegethetjük.
Másodszor is, a helyzet csak első látásra zsákutca. Csak ha megfeledkezünk a minszki megállapodásokról, melyek a helyzet kulcsát adják. Minthogy mindenki meg kell hogy értse: ha Kijev nem akarja, vagy nem tudja végrehajtani a megállapodást, úgy azt megteszi majd a konfliktusban érintett másik fél (még Kijev helyett is).
Harmadszor: Oroszország számára a legfontosabb nem a béke a Donbasszban, bármi áron, és tekintet nélkül mindenre – hanem a biztonság Oroszország, az Orosz Világban élő orosz emberek, így a Donbassz emberei számára is. Erre is dolgozták ki a Minszki Megállapodásokat.
Merthogy ha a Donbassz embereinek megmentése érdekében meggondolatlanul cselekszünk, aminek következtében Oroszország hagyta volna magát megmenteni, majd megsemmisíteni, ezek az emberek, orosz mivoltukban, szintén nem élték volna túl a történteket.
És még egy. Minthogy a volt Ukrajna 2014-ben, vezetésének személyében, mintegy Oroszország antitézisének tette meg magát, ha felidézzük emlékezetünkben az iskolai fizika tananyagot, úgy világossá válik, hogy Oroszország és annak antitézise – akárcsak az anyag és az ellenanyag, hosszabb távon nem tud egyidejűleg, egymás mellett megélni.
Vagy, ahogy Nagy Katalin szólt egy másik, élesen oroszellenes országról: „Az az állam, mely Oroszországgal szemben barátságtalan érzelmeket táplál – egy olyan országnak nincs helye a térképen”.
Igaz, rögtön 2014-ben a volt Ukrajna russzofób státuszát fölszámolni még nem volt lehetséges. Akkor az USA nagyon várta ezt, erre készült az egész NATO-jával együtt. Ám, mint ismeretes, az ellenségre nem ott kell csapást mérni, ahol azt tőled várja. Amellett erre a csapásmérésre feltétlenül föl is kell készülni
Csupán 2018. március 1-én jött el a napja annak, hogy Putyin, a Szövetségi Gyűléshez intézett szokásos üzenetében olyan új típusú fegyvereink meglétét jelenthette be, amelyek tegnap még a fantasztikumok világába tartoztak, amilyenekhez valamennyire is fogható fegyvereik nincsenek az amerikaiaknak, az egész NATO-jukkal együtt,
És, igen – csak a Szíriában általa igen hatékonyan elvégzett munka után láthatta meg a Nyugat az orosz hadsereg új arculatát. Ami szintén igencsak besegített abban, hogy az USA is, és a NATO is, észre térjenek.
És nem volt értelme eltaszítani magunktól az Európai Uniót – mely országainak egy része kivette részét a Majdanból. Ha Oroszország beveti csapatait a volt Ukrajna területén, ez hozzásegített volna ahhoz, hogy az Egyesült Államok egy táborba tömörítse ellenünk egész Európát. Miközben az USA és az EU között kiéleződő konkurenciával a háttérben Oroszországnak le kell választania az Egyesült Államokról az Európai Uniót (és főként Németországot).
Egyebek mellett a gázszállításokat – nevezetesen az „Északi Áramlat-2” megépítése befejezésének területén. (2) Annál is inkább, mert erre a pénzre szükség van a háborúhoz is. És az oroszországi lakosság normális életéhez is. Főként ha figyelembe vesszük, hogy rendkívüli mértékben felfokozódott a Nyugat, konkrétabban pedig az Egyesült Államok ellenünk vívott információs háborúja (3), az olyan kísérletekkel együtt, hogy belülről rombolják Oroszországot.
De a egyik fő ok, hogy a volt Ukrajnának a tévé által folytatott erőteljes zombiasítás által félrevezetett lakossága már „tűkön ült”, hogy az ország uniós csatlakozásával, Európában pazar élet, európai bérek és nyugdíjak várják majd. Az orosz csapatok bevonulását olyan ellenséges lépésként fogták volna fel, amellyel megfosztják őket „évszázados álmuktól”. (4)
Idő kellett ahhoz, hogy Porosenkó és Zelenszkij – a maguk tetteivel, a maguk politikájával szemléltessék előttük: mennyire várják Európában ténylegesen az ukránokat, mennyit ér az európai álom, illetve, általában véve, mi is az a Nyugat. No és persze mibe kerül az Oroszországtól „önállósult” gazdaság. Semmi sem képes annyira kitisztítani az agyat, mint amikor magadon tapasztalsz, a saját bőrödön érzel meg valamit.
Ezt kiváltképpen elősegíti majd, hogy az emberek végképp kiábrándultak a tegnap még oly „szimpi” Zelenszkijből.
És ami konkrétan a béke kérdését illeti: igen, a délnyugati határainknál lévő ezt az „Anti-Oroszországot” meg kell semmisíteni. De jobb ezt megtenni akkor, amikor nemcsak Oroszország, de a mi egységes orosz népünknek is egy, az ideiglenes megszállás alatt élő része is végképp meggyőződik arról, hogy béke valójában nem lesz, és az emberek már megint egy újabb amerikai „kápót” választottak maguknak.
Úgyhogy, nincs kompromisszum! „Ha a doktor úr a patológiára irányította a pácienst, akkor oda vele!”
Megjegyzések:
(1) Oroszországban, a kijevi náci rezsim ellenzékében, hazafias körökben Ukrajnát gyakran illetik a „volt” jelzővel. Erre Ukrajna néhány, a saját lakossága ellen végrehajtott tömeggyilkossággal, népirtó akcióval, háborús bűntettel szolgált rá. Mielőtt a Donbassz elleni katonai büntetőexpedíció megindult volna, a legkirívóbb ilyen bűntett a 2014. május 2-i ogyesszai tömeggyilkosság is. Az őket megtámadó szélsőséges náci pogromlovagok elől a szakszervezeti székházba menekült békés tüntetőket az épületen belül, megbeszélt forgatókönyv szerint elrejtőzött gyilkosok várták, akik szörnyű vérengzést vittek végbe a gyanútlan emberek között. Hivatalos adatok szerint 48-an, a tüntetők szerint azonban 116-as estek áldozatul. (De vannak, akik még ennél is több halottról tudnak.)
A nép körében „ogyesszai Hatinynak” elkeresztelt rémtett vízválasztó lett. Sokan ettől a naptól (2014. május 2.) számítják úgy, hogy Ukrajna, mint állam, ezzel megszűnt létezni. Ekkor indultak meg nagy számban önkéntesek az ország minden részéről, hogy fegyvert fogjanak a Donbassz népéért. Jöttek még nagy számban Oroszországból, Ukrajnából, a többi volt szovjetköztársaságból is. Külföldről is érkeztek – a legtöbben (250-en) Szerbiából.
A donyeckiek számára 2014. május 26 – a város elleni első ukrán légitámadás napja lett ez a fordulópont. A népfelkelők által rövid időre elfoglalt repülőtér visszafoglalására bevetett ukrán légierő terrortámadást intézett a polgári lakosság ellen is. Hivatalos adatok szerint is az áldozatok száma meghaladta a 40-et.
(2) Orosz részről arra számítanak, hogy az „Északi Áramlat-2” gázvezeték megépülésével Oroszország többé nem szorul majd rá arra, hogy az általa Európába exportált földgáz szállításában többé nem szorulnak majd rá az ukrajnai vezetékekre. Ami szabad kezet ad majd Oroszországnak a kijevi rezsim elleni keményebb fellépésben. Tisztában van ezzel az amerikai vezetés is, amelyik ezért mindent elkövet, hogy meghiúsítsa a gázvezeték elkészültét. Így többek között szankciókat léptetett életbe a vezeték építésében részt vevő cégek ellen.
Leginkább Lengyelország – az USA, a NATO leghűségesebb szövetségese – működik közre az amerikai tervekben. A vezeték útjába eső Németország és Dánia magatartása felemás, esetenként kétszínű.
(3) A minap tapasztaltuk ezt a rohamot. Több orosz csatornáját – közöttük a News Frontét is – törölték a Facebookon, a Goggle-on és a YouTube-on is.
(4) Valójában így érezték már 2013 novemberében is, amikor Janukovics elnök felfüggesztette az Unióval való társulási szerződés aláírását. Bejelentését véres, erőszakos zavargássorozat követte, ami pontosan három hónap múlva az államfő bukásához vezetett.