https://vk.com/id279577347?w=wall279577347_200091%2Fall
Június 2. van. Az Ukrajna által Luganszkban meggyilkoltak emléknapja
Tudom, fájó nézni ezt a fényképet. Fájnak az emlékek.
De azt nem lehet, hogy elfelejtsük ezt a bűntettet.
Zelenszkij elnök, akit az ukrán állampolgárok 73 százaléka (főként a Délkelet orosz lakói) választottak meg elnökké, ma szégyenlősen hallgatásba burkolózott. Hogy ne szegje kedvét azoknak, akik őt kis zsidócskának hívják. Akik Porosenkóra szavaztak és ádázul gyűlölik őt.
Egyébként hogy jön ide Zelenszkij? Ez a mi gyászunk. És nem az övé.
*
2014. május 11-én a Donyec-medence (Donbassz) két megyéje kivált Ukrajnából. Az ottani orosz lakosságnál a februári náci puccsal betelt a pohár: többé nem tudtak és nem akartak együtt élni egy őket életveszélyesen fenyegető, gyilkos indulatoktól fűtött állammal. 2014. május 2-án az a szörnyeteg állam Ogyesszában megmutatta: mi vár azokra, akik nem úgy akarnak beszélni, gondolkodni, élni, mint azt a második világháborús vérszomjas háborús bűnöseinek mai, törvénytelenül hatalomra került utódjai – egy hatalombitorló, törvénytelen rezsim azt Kijevben elrendeli.
Az addigi Donyeck és Luganszk megyéből Donyecki és Luganszki Népköztársaság lett.
A megtorlás nem maradt el.
Donyeckben május 26-án harcok kezdődtek a város repülőteréért. Az ukrán légierő – a harcok közben – a város békés lakosságára rontott. Rakétákkal, fedélzeti géppuskákkal lőtték az embereket, a gyanútlan, békés járókelőket. Hivatalos adatok szerint is 40-nél több volt az áldozatok száma.
Egy héttel később, június 2-án, Luganszkban egy repülőgép kazettás bombát lőtt ki a korábbi megyeházából lett kormányépületre. (A miniszterelnök szobáját célozták meg, de ő pár pillanattal korábban éppen kiment a szobából.)
A vonatkozó egyezmények tiltják kazettás bombák bevetését, mivel azok válogatás nélkül ölnek. Kazettás bombát nemhogy a polgári lakossággal, de még az ellenfél katonáival szemben sem lehet használni. (Ettől függetlenül, másfél évtizeddel korábban a szabadságot, az emberi jogokat védelmező katonai szervezet a szétbombázásra ítélt Jugoszláviában már bevetette őket).
Nyolc halott, tucatnál is több sebesült maradt a járdán a gyanútlanul arra vetődő járókelők között. A szanaszét repkedő, borotvaéles repeszszilánkok szörnyű csonkolásos, roncsolásos sebeket ejtettek áldozataikon. Még a szemközti, fák, bokrok által védett parkban sétálók között is voltak sebesültek. Aki hallotta a járdán heverő súlyos sebesültek között a feleségét kétségbeesetten kereső férfi félig eszelős ordítását – “Irocska! Irocska!”- az sohasem feledi el. Irocskáját aztán megtalálta (a földön fekvő más, szintén súlyosan sebesült asszonyok mutatták neki, hogy merre keresse) még élt – de mire a mentő kiérkezett hozzá, addigra életének hűséges párja kiszenvedett.
Az áldozatok között volt az új állam nemrég megalakult kormányának egészségügyi miniszter asszonya is, aki csupán pár napja tette le a hivatali esküt. És beszélt arról: hogyan kívánja megszervezni az újonnan létrejött népköztársaság egészségügyi rendszerét.
Éppen egy hónappal voltunk a nép által “Ogyesszai Hatinynak” elnevezett rémtett után. Amiről sokan vélik úgy: onnantól Ukrajna nincs többé.
Csikós Sándor
