2019. február 28.
A hozzászólásokban gyakran látok olyan véleményt, hogy állítólag „Putyin a bűnös, amiért az ilovajszki, a debalcevói és egyéb «katlanok» után megtiltotta a Donbassz népfelkelőinek, hogy kibontakoztassák az ukrán hadsereg elleni offenzívát.” Nézzük akkor, hogy miért is történt így.
Csakugyan. 2014-15 győzelmei után a Donyecki (DNR) és Luganszki (LNR) Népköztársaság népfelkelői leállították offenzívájukat. Ma emiatt sokan elégedetlenek, és ehhez megvan minden joguk. Magukban az el nem ismert köztársaságokban a milicisták arról beszélnek: csak a hadműveletek kezdetét várják, hogy ellentámadásba menjenek át, és végre-valahára véget vessenek annak, hogy a Nemzeti Gárda (1) és az ukrán hadsereg a békés lakótelepeket ágyúzza.
Ez jogos. A Donbasszban folyó polgárháború már csaknem 5 éve tart (2). Miközben az 1941 – 45-ös Nagy Honvédő Háború ennél kevesebb ideig, 3 év és 10,5 hónapig tartott. Ilyen körülmények között élni nehéz, sőt lehetetlen.
De vajon csakugyan annyira nem volt igaza a DNR és az LNR vezetésének, hogy a legkedvezőbb pillanatokban leállította az ellentámadást? Vizsgáljuk meg a kérdést a geopolitika szemszögéből.
Az amerikai és az orosz érdekek ütközése Ukrajnában
Nem titok, hogy Oroszországnak vannak érdekei Ukrajnában. Először is, az orosz ajkú lakosság védelme, melynek jogai még az ENSZ Alapokmányának értelmében is sérültek. Mint emlékezetes, az Alapokmány kimondja: minden népnek joga van arra, hogy anyanyelvén kapjon oktatást, illetve anyanyelvén kommunikálhasson. Ukrajnában ezt a jogot ma korlátozzák. A kárpátaljai magyar kisebbség példáján ezt még az ENSZ és az Európai Unió is elismerte.
Másodszor is: Ukrajna minden szerződésben úgy szerepel, mint Oroszország számára baráti állam. Ezt a jogi normát azonban hatályon kívül helyezte az, amikor Ukrajnában nacionalisták és egyéb radikálisok kerültek hatalomra – még ha el is tekintünk a Krímben, a Donbasszban, Ogyesszában és Harkovban kialakult helyzettől. (3) Így Oroszország határain egy számára eleve barátságtalan állam jött létre, ami ellentmondott nemcsak az orosz, de az ukrán nép érdekeinek is.
Ám az Egyesült Államok is tudatta, hogy milyen érdekei vannak Ukrajnában. Ezek: egy új, Amerika-barát vezetés Kijevben, a gázvezetékek birtoklása, a palagáz kitermelése a Donbasszban (4), amerikai katonai támaszpont létrehozása a Krímben (5) és Ukrajnának Oroszországgal szembeni végvárrá változtatása Európa közepén.
Így mindkét ország eltökélte, hogy megvédi ukrajnai érdekeit.
Miért nem vet be Ukrajna légierőt a Donbasszban, illetve a néphadseregek miért nem indulnak meg Kijev ellen?
Nagy valószínűséggel Oroszország figyelmeztette Ukrajnát (rajta keresztül pedig az Egyesült Államokat), hogy ha repülőgépekről folytatják a DNR és az LNR bombázását, az ukrán hadsereg pedig benyomul Donyeckbe és Luganszkba, országunk a ráhatás nyomósabb eszközeit fogja bevetni Kijev ellen.
Csak találgathatjuk, mik lehetnek ezek a bizonyos eszközök. Ezek terjedhetnek attól, hogy orosz területről korszerű fegyverfajtákat (rádióelektronikai, illetve elektromágneses kisugárzó eszközök [6], repülési tilalom elrendelése a Donbassz fölött, stb.) – egészen addig, hogy, békefenntartás címén, Oroszország csapatokat vet be a két népköztársaság (LDNR) területén.
Ugyanezt éppenséggel megtehetné az Egyesült Államok is. Ha az LDNR csapatai kibontakoztatnák offenzívájukat Kijev, Dnyepropetrovszk és Mariupol irányában (7), az USA és a NATO éppenséggel úgy dönthetne, hogy csapatait beveti Ukrajnában, illetve fegyvereivel megállítaná ezt az offenzívát. E fegyverek között lehetnének a В-1В, és a В-52-es stratégiai bombázók, az amerikai 82-es légideszant hadosztály, stb.
Mindkét esetben a helyzet az Oroszország és az Egyesült Államok közötti közvetlen összecsapássá fajulna, ami globális konfliktust eredményezne.
Ezért a felek egy semleges változat mellett maradtak. A minszki megállapodásokkal összhangban kijelölték a határvonalakat és a csapatokat mindkét részről leállították.
Egyébként van-e valaki, aki csakugyan úgy gondolná, hogy Európa és Kijev az USA tudta nélkül kötötte meg a minszki megállapodásokat? Én, személy szerint, ezt nem hiszem.
Hiszen a két szuperhatalom – az USA és Oroszország – egyike sem részes fél a Minszki Egyezményben. (8) De éppen ők azok, akik hatással vannak az ukrajnai konfliktusban érintett felekre.
Következtetés
Én kezdettől fogva, mindig is úgy gondoltam, hogy a DNR Népi Milíciájának offenzíváját annak fejében állították le, hogy Ukrajna lemondott légi erejének bevetéséről a Donbasszban (9) – illetve cserében azért, hogy az USA eltekintett fegyveres erőinek bevetésétől. Szemben azzal, ahogy 1999-ben, Jugoszláviában bevetette azokat.
Ezzel összefüggésben továbbra is aktuális a kérdés, hogy mi lesz Ukrajnával. Mindennél valószínűbb azonban, hogy sorsa nem a népköztársaságok offenzívájával, hanem más módon dől majd el. Ezen a csatornán az utóbbi 2-3 hónap során elég cikket tettem közzé. (10)
Megjegyzések:
(1) A Nemzeti Gárdák a kijevi „Majdan” napjaiban jöttek létre, elkötelezetten szélsőséges nacionalistákból. A „Majdan” győzelme után afféle reguláris osztagokká váltak, betagozódtak a hadseregbe is, de azoknál jobb, korszerűbb fegyvereket kaptak. A Donbassz népe rövidesen megismerkedhetett kegyetlenségükkel, hamarosan „nacgádok”-nak keresztelték el őket (a „gád” oroszul „férget”, pondrót” jelent.) Kegyetlenkedések, fosztogatások kérdésében a „nacgádoknak” mindent elsöprő versenytársaik akadtak az ilyen-olyan terrorkülönítményesek, az un. „területi zászlóaljak” („tyerbatok”), az oligarchák által fölállított magánhadseregek személyében.
(2) A cikk 2019 februárjában készült. Mondanivalója azonban ma is aktuális.
(3) Az ukrán időkben a Krímről és a Donbasszról az a mondás járta, hogy „A Krím / a Donbassz vagy ukrán lesz, vagy néptelen”. Ogyessza a 2014. május 2-i tömegmészárlásról vált hírhedtté. A támadóik elől a mögöttük álló szakszervezeti székházba menekülő békés tüntetőket már várták az előre kidolgozott forgatókönyv alapján ott elrejtőzött gyilkosaik, akik szörnyű vérfürdőt rendeztek közöttük: hivatalos adatok szerint 48-an, a túlélők szerint azonban legalább 116-an estek a vérengzés áldozataiul. A másfél milliós, zömben oroszok lakta Harkov iparváros Ukrajna második legnagyobb városa. A 2014 tavaszi, váltakozó szerencsével folyó tömegmegmozdulások kudarca után pár ezer szélsőséges nacionalista ukrán suhanc rémuralma zuhant a városra, ahol véres megtorlásokra került sor. Harkov ma a kijevi náci rezsim terrorgépezetének egyik kiemelten fontos láncszeme, börtöneinek, koncentrációs táborának rémületes hírük van.
(4) A Donbassz alatt kiterjedt palagázmezők rejlenek. Az USA ezzel a palagázzal kívánja kárpótolni az oroszországi földgáz-vásárlásoktól eltérítendő kelet-európai országokat. A Donbasszban folyó háború kifejezetten kedvez a palagáz reménybeli kitermelőinek: a háború elől a lakosság elmenekül, házaik gazdátlanul maradnak, így nem kell majd pereskedni a házak kisajátításakor. A háborús rombolások pedig megkönnyítik, olcsóbbá teszik a palagáz kitermelését megelőző dózerolásokat. A Donbasszban lévő palagáz készletek kiaknázásában érdekelt egyik ukrajnai cég igazgatótanácsának tagja Joe Biden volt alelnök fia.
A Donbassz pacifikálására indítandó katonai büntetőexpedíciót Alekszandr Turcsinov akkori házelnök – egyben ideiglenes köztársasági elnök – hirdette meg 2014. április 7-én. Végrehajtásától még a junta egy része is ódzkodott. Ezért előbb a CIA vezérigazgatója – álnéven, hamis papírokkal – majd maga Joe Biden is Kijevben járt. Aki az ukrán parlament államfői tanácskozótermének fő helyén ülve adta ki a parancsot: azonnal támadni a Donbasszban! Ugyanez a Biden lett most immár az amerikai héják pártjának a hivatalos elnökjelöltje.
(5) A szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpontról van szó. A Fekete-tengerbe messze benyúló félszigeten lévő támaszpont birtokosa ellenőrzése alatt tarthatja a tengert.
Amellett, ha a támaszpont Amerikáé lehetne, az beszoríthatná az orosz flottát egy távoli zugba. Ahonnan többé nem tudna előjönni, kifutni a Földközi-tengerre. Így a fő kőolaj-szállítási útvonal ellenőrzésében Amerika egyeduralmat élvezne.
Ezért a célért nem volt drága 5 milliárd dollárt eltékozolni az amerikai adófizetők pénzéből.
(6) Az egyik amerikai hadihajó kapott ebből ízelítőt. Amikor elrepült fölötte egy szánnivalóan elavult típusú orosz repülőgép. A gúnyos mosolyt halálos rémület váltotta fel, amikor észrevették ez után, hogy a hajó teljes elektronikája „kiment”. Mondják: a fél legénység, az első adandó alkalommal beadta felmondását.
(7) Akkor, 2014. szeptember elején a városba már csak be kellett volna vonulni. Nemcsak a junta megszálló közigazgatása menekült már el a városból, de a katonai egységek többsége is. Az akkor elszalasztott (más hibájából elszalasztott) lehetőség már soha nem tér vissza. A hat éve tartó megszállás alatt az ukrán hadsereg jól megerősített, szinte bevehetetlen erőddé változtatta a várost. Amelynek ostroma – ha egyáltalán ilyenre sor kerül valaha is – csak nagy véráldozatok és pusztítás árán valósulhat csak meg.
(8) Igen, a két nagyhatalom egyike sem tagja a minszki megállapodásnak. Az első pillanat óta folyó agymosó kampány nyomán ma mégis, az egész világközvélemény, sőt a világ kormányai, álmukból is ébredve, betéve fújják a nemzetközi diplomáciatörténetben alighanem példátlan, bicskanyitogató hazugságot: Oroszországnak be kell tartania a minszki megállapodásokat.
(9) Ez az a helyzet, amikor hálát kell adnunk a sorsnak. Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta az egymást követő elnökök (jelenleg a 6. van hatalmon), az általános korrupció, az oligarchák gátlástalan fosztogatása következtében ebek harmincadjára jutott ország hadserege is lepusztult. A 2014 áprilisában a Donbassz ellen megindított katonai büntető expedícióra a hadsereg nem volt felkészülve. Ráadásul meg voltak győződve, hogy a „lusta, tehetetlen, alkoholizáló és szipuzó büdös prolik” világgá szaladnak a benyomuló ukrán hadsereg láttán, és az egész „rendcsinálással” maximum két hét alatt végeznek. 2014 tavaszára, például, a légierő harmada sem volt bevethető állapotban. Akkori adatok szerint 36 repülőgép volt harcra kész állapotban. Ezek jó részét a népfelkelők lelőtték, így 2014 őszére már jóformán nem maradt semmije az ukrán légierőnek.
Hála azonban a moszkvai diplomácia jóságos törődésének és gondviselésének (amivel kétszer is megmentették a puccsista náci juntát és martalóc hadát az összeomlástól), az ukrán hadsereg a „Minszkekkel” időt és életet nyert. Sebei mára begyógyulván, a Nyugat pénzén és technikájával kistafíroztatván, nyugati katonai szakértők által kiképeztetvén, az ukrán hadsereg összeszedte magát, fölfejlődött. A 2014-es, éhkoppon tengődő csürhéből mostanra erős, ütőképes, jól felszerelt hadsereg lett, amely – mint az az utóbbi idők híreiből is kiderül, mára gyakorlatilag kész a döntőnek szánt offenzíva megindítására. Az ukrán hadsereg légierejét is mostanra pótolták.
(10) A Yandex oroszországi internetszolgáltató blogcsatornájáról van szó.
* * *
A minap kifejtett ellenvéleményem itt újra elolvasható:
https://vk.com/doc530552151_552954922
Még csak egy személyes példázat engedtessék meg nekem.
Szégyenszemre, még kamaszkoromhoz közeledve sem tudtam magam levágni a körmöt kéz- és lábujjaimról. Mindig édesanyám végezte.
Történt egyszer, magam sem vettem észre, hogy benőtt a körmöm a lábujjamon. Csak amikor anyám odaért, fájdult meg. Nagyon. Próbálta szegény kivágni, de nem ment. Fájt nagyon – és akkor anyám, HOGY NE OKOZZON FÁJDALMAT, felhagyott a próbálkozással: hátha legközelebb MAJD VALAHOGY SIKERÜL. Legközelebb azonban még jobban fájt: jajgattam már, ha csak hozzáért. Szegény, végképp megrettenve, nem próbálkozott többé. Vártunk. Ám jobb nem lett. Már úgy is fájt, mind jobban, hogy nem értünk hozzá. Amikor meg azután már vér és genny szivárgott belőle, beláttuk: ennek a fele sem tréfa. Elmentünk a sebészhez. Aki szintén fölmérte: itt már nincs mit tenni. LE KELLETT OPERÁLNI A LÁBKÖRMÖMET. Hetekig nem tudtam iskolába járni, és még utána is hónapokig, csak papucsban.
Ez a történet jut eszembe, ha a Donbassz sorsára gondolok. 2014 tavaszán egy aprócska fájdalommal járó, kis pedikűrös műtéttel meg lehetett volna úszni (talán nem is fájt volna egyáltalán). Ám mostanra, úgy lehet, már csak egy drasztikus műtét segíthet. Ami, minél inkább halogatják, annál fájdalmasabb és veszélyesebb. Talán még a vérmérgezésig, a gangrénáig is eljut a dolog.