- június 9.
Az ukrán fegyveres erők felfokozott tüzérségi támadásai nyomán a Luganszki (LNR) és a Donyecki (DNR) Népköztársaság fegyveres erőit muszáj volt harckészültségbe helyezni. Annál is inkább, mivel a kijevi vezetés nem volt hajlandó beszállni a Donbasszban zajló konfliktus rendezését célzó javaslatok kidolgozására létrehozandó minszki alcsoport munkájába.
Hivatalos statisztikai adatok szerint ez év eleje óta a Donyecki Népköztársaság területén, a tüzérségi támadások következtében a DNR hadseregének 21 harcosa, illetve négy civil vesztette életét. 64 ember sebesült meg, akik közül 26 civil. Békés emberek, közöttük nők és gyermekek is.
Arról, hogy milyen kilátások várhatók a két népköztársaság számára, a Donbassz területén zajló tragikus események résztvevői beszéltek a Szövetségi Hírügynökségnek (FAN). Ennek során érintették az LNR és a DNR tevékenységének különböző aspektusait.
Alekszandr Hodakovszkij, aki 2014-ben létrehozta a „Vosztok”(„Kelet”) zászlóaljat (1), a köztársaságok népgazdasági működésének gazdasági aspektusaira tért ki. Ezt ő azzal magyarázta, hogy a mostani helyzetben nincs értelme más területekkel kapcsolatban jóslásokba bocsátkozni, mivel a helyzet ott bármelyik pillanatban változhat. Viszont a gazdaság területén minden, többé-kevésbé, világos. Ukrajna vesztegzár alá vette a kereskedelmi kapcsolatokat, aminek feloldása nem várható. Ugyanakkor közeledés, a kapcsolatok szorosabbra fűződése van kilátásban Oroszországgal.
A Donbassz számára ez az egyetlen lehetőség, hogy eladja termékeit. De ennek is megvan a sajátossága: szankciók hatálya alá esik. Hodakovszkij véleménye szerint az értékesítési piac korlátozottsága nem teszi lehetővé egyes ágazatok fejlődését. Ennek megfelelően a munkahelyek számának csökkenése a lakosság elvándorlásához vezet. Ezért az első időkben a kérdés megoldásakor figyelembe kell venni a Donbassz szociális helyzetét. És piaci kapcsolatokról majd csak azután lehet beszélni.
Ami a politikát illeti, e téren teljes a kiszámíthatatlanság. A legapróbb jele sincs annak, hogy Kijev a helyzet megoldására törekedne. Bármelyik pillanatban megindulhat a korlátlan háború. És nem zárhatjuk ki, hogy ma nem is létezik más megoldás. Legalábbis az ukrán vezetés ezt tartja a konfliktus egyetlen megoldási módjának.
Andrej Marocsko, a Luganszki Népköztársaság Népi Milíciájának tartalékos ezredese (2) úgy vélekedik, hogy senki sem kívánja a kérdés radikális megoldását. A korlátozott intenzitással folyó hadműveletek gyakorlata – az ukrán hadsereg állandó provokációival egyetemben – még sokáig eltart majd. A provokációk, az ágyúzások okára a válasz az ukrán katonák bérezésének a gyakorlatában keresendő. A katonákat csak harci cselekmények idején fizetik meg rendesen. Ezért úgy kell tenniük, mint hogyha harcban állnának. No és hát a Nyugatnak is biztosnak kell lennie abban, hogy itt orosz „agresszióról”van szó.
Ezzel együtt is Marocskó úgy véli, hogy a két népköztársaság készen áll bármilyen agresszió elhárítására. És hát senki sem kétli, hogy ukrán támadás esetén Oroszország nem marad közömbös. Ami a gazdaságot illeti, az teljes egészében Oroszországra orientálódott. Sok oroszországi vállalattal vannak aláírt szerződések. És éppenséggel az ukrán politikusok igyekezetének következtében távolodnak el Kijevtől mindinkább a Donbassz köztársaságai.
Ilyen véleménynek adott hangot Danyiil Bez’szonov, a Donyecki Népköztársaság információs miniszterének első helyettese is, aki leszögezte: a két népköztársaság kizárólag Oroszország keretei között képzeli el a jövőjét. És nem kétli, hogy a háború csakis a Donbassz által szabott feltételekkel összhangban érhet majd véget.
Az „egy és oszthatatlan” Ukrajna híveit váratlanul érték a „szeparatista”projekt visszaállításával kapcsolatos ogyesszai tervek. Mely projekt révén Ogyessza gyakorlatilag kiválik Ukrajnából
Szergej Nyikiforov
Megjegyzések:
(1) Karhatalmi feladatokat is ellátó, a legkiválóbbak között emlegetett alakulat.
(2) Andrej Marocskó sokáig a luganszki Népi Milícia szóvivője volt. Már elkerült onnan, amikor a minszki megállapodás 5. évfordulója alkalmából, egy tévéinterjúja során, riporteri kérdésre elítélően szólt e megállapodásról. Szerinte Minszk egyedül Ukrajnának volt jó, lehetővé téve, hogy a debalcevói „katlanban”elszenvedett súlyos veresége után másodszor is megmeneküljön és összeszedhesse magát. Míg a néphadsereget ez a megállapodás csak gúzsba köti. A lelke mélyén azt kívánja: bárcsak az ukránok mondanák fel a megállapodást – mondta. Azzal a néphadseregek szabad kezet kapnának az öt évvel ezelőtti elképzeléseik megvalósítására. Szerinte „ha kijutunk a Dnyeperhez, ott már nagyon nehéz lett volna minket leállítani”.
Marocskó feltárta: a két népköztársaság vezetője csak orosz nyomásra engedett, és volt hajlandó aláírni a minszki megállapodást (itt megjegyzendő: ezt nem a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság nevében, hanem csupán mint „Zaharcsenkó úr” és “Plotnyickij úr” tehették meg. Ami megint csak súlyos kérdéseket vet föl mind az orosz magatartást, mind pedig általában a megállapodás érvényességét illetően is.) Ugyanakkor az ezredes azt is elmondta: Moszkva a Nyugat késztetésére törte meg a Donbassz két vezetőjének ellenállását. Elmondta azt is: a minszki megállapodást azóta is minden módon fúró Porosenkó (és ebben utóda őt mindenben követi) akkor erőteljesen szorgalmazta a megállapodás aláírását.