A bűvös millió
Viktor Vodolackij, az orosz Állami Dumán belül a FÁK ügyeivel foglalkozó bizottság elnökhelyettese lelkesítő bejelentést tett. Eszerint, mint ígérte, ez év végéig még 600-800 ezer ember kézhez kaphatja orosz útlevelét. A politikus tájékoztatása szerint a mai napig a Donbassznak már 187 ezer lakosa vált orosz állampolgárrá. Vagyis akkorra már beszélhetünk az újdonsült orosz állampolgárok első milliójáról.
„Jelenleg mintegy 98 ezer állampolgársági kérvény áll feldolgozás alatt. Az elkövetkező két hét során ők megkaphatják orosz útlevelüket. Az év végére ezek birtokosainak száma, a két köztársaságban, eléri a 600-800 ezret”
– jelentette ki Vodolackij.
Emlékeztetnénk rá, hogy az utóbbi napokban már másodszor hangzik el ez a szám (az egymillió orosz útlevél). Nem olyan régen Alekszandr Szladkov, az állami rádió- és tévétársaság haditudósítója említette ezt a számot. Aki kijelentette: jó lenne, ha Oroszország állampolgárainak a száma a Donbasszban mihamarabb elérné az egymilliót, hogy ezáltal Ukrajna kénytelen legyen végképp elbúcsúzni ettől a régiótól.
Óvatos optimizmus
Valószínű, hogy ha a két népköztársaság lakossága körében az orosz állampolgárok száma elér egy bizonyos értéket, logikus lesz vagy egy népszavazást tartani, a krími forgatókönyvnek megfelelően, az újraegyesülésről – vagy pedig, minimum, gondoskodni a Donbasszban élő orosz állampolgárok biztonságáról. Moszkva aligha fogja eltűrni, hogy az ukrán hadsereg büntetlenül öldökölje állampolgárait. Úgyhogy minden alap megvan azt remélni, hogy belátható időn belül ennek az öldöklésnek vége szakadjon. Legalábbis a Donbassz népköztársaságainak lakossága számára. És aztán… Ki tudja, hátha követi Luganszk és Donyeck példáját Herszon megye – ahonnan az Észak-Krími csatorna kiindul (1), vagy a Donbassz többi része. (2)
A minszki zsákutca
Teljességgel nyilvánvaló, hogy a Donbassz válságának a megoldásában ez az egyik legegyszerűbb és leghumánusabb módozat, ami legföljebb azzal járhat, hogy újabb szankciókat léptetnek életbe Oroszországgal szemben. Ellenkező esetben a vérontás még hosszú évekig eltarthat. Kijevnek sokkal inkább kedvére van a korlátozott intenzitással folydogáló háború, mintsem még a két népköztársaság visszaszerzése. Melyek helyreállítására és eltartására most az ukrán költségvetésben egyszerűen nincs pénz. (3) Ugyanakkor csak egy naiv ember hiheti azt, hogy a népi milícia – még ha nagyságrendekkel harcra készebb is, mint a népfelkelők voltak, képes lenne megroppantani az ukrán hadigépezet gerincét. Legalábbis az úgynevezett „szabadságos katonák”(4) közreműködése nélkül.
A minszki megállapodások, amelyek immár papíron léteznek csupán, régen elértéktelenedtek. Ukrajnának nemcsak hogy esze ágában sincs őket végrehajtani, de aktívan lobbizik annak érdekében, hogy vizsgáljanak felül azon belül mindenféle formátumot. Vagyis az egyetlen módja, hogy elhozzák a Donbassz népköztársaságainak a békét, az, ha betagozzák őket Oroszországba.
Már csak egy kevés van hátra abból, hogy valóra váljanak Viktor Vodolackij, az orosz Állami Dumán belül a FÁK ügyeivel foglalkozó bizottság elnökhelyettesének szavai. És ha nem is ebben, akkor legalább a jövő évben Luganszkban és Donyeckben az orosz állampolgárok száma meghaladja az egymilliót. (5) De tényleg: minek húzzuk el azt, ami elkerülhetetlen: a Donbassz befogadását Oroszországba?
Megjegyzések:
(1) Ukrajna blokádok egész sorával akarja megkeseríteni az Oroszországhoz csatlakozott Krím-félsziget lakosságának az életét. E blokádok egyike az ivóvíz, amelyet eddig az Észak-Krími csatornán juttattak el a száraz éghajlatú félszigetre. A csatornát ukrán részről lezárták, így jelentős vízhiány lépett föl a félszigeten. Ám ugyanez a vízhiány sújtja az említett Herszon megyének a Krímmel közvetlenül határos vidékeit is. Miközben az elreteszelt részek fölött a feltorlódó víz a talajvíz megemelkedését, jelentős területek elmocsarasodását, mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná válását okozza.
(2) Ezen a Donbassznak az ukrán hadsereg által elfoglalt területe értendő. Az ukrán hadsereg 2014 nyári elsöprő erejű offenzívájának eredményeként a korábbi Donyeck és Luganszk megye együttes területének mára csupán mintegy 30 százaléka maradt a népi erők kezébe. A Donbassz kiterjedt területein, települések sokaságán a helyi lakosság hiába szavazott lábbal a náci Ukrajnára, sorsuk alighanem az lesz, hogy ott senyvedjenek, ami elől menekülni próbáltak: náci-Ukrajna terrorrezsimjének uralma alatt. E balsorsú területek nagyságát, települések számát csak tovább növelték az un. „szürke zónák”. Ezek területeit kizárólag a népi erők által ellenőrzött területekből csípték le. A „szürke zónákat”mostanra az ukrán hadsereg mind elfoglalta, korábban már felszabadult területek településeinek lakossága került újra – és a jelek szerint immár végleg – a náci rezsim uralma alá.
(3) A háborús pusztítások okozta kár nagyjából megegyezik Ukrajna teljes nemzeti jövedelmével, illetve adósságának összegével. A károk nagysága minden nappal csak tovább nő.
(4) Az orosz önkéntesek egy jó része katona, akik szabadságot vesznek ki (fizetés nélkülit is), hogy elmenjenek harcolni a Donbasszba. A 2015 óta (formailag) tartó fegyverszünet, a vele járó tétlenkedés miatt jó részük hazatért. Szervezeteik fogadkoznak: egy ukrán támadás esetén ezek az önkéntesek visszamennek, és újra felveszik a harcot.
(5) Ezek az egymillió orosz útlevél kiadásával összefüggő tervek nagyon szépek. Legföljebb azt nem tudni, az ukrán hadsereg tétlenül fogja-e nézni, illetve megvárják-e, hogy az orosz állampolgárok számának felduzzasztásával kitúrják-e Ukrajnát a Donbasszból.
Bár anyagi okoknál fogva ez nem sok újdonsült orosz állampolgárt fog érinteni, de az Európai Unió már bejelentette: a Donbassz orosz állampolgárságú lakosai csak az uniós országok kijevi nagykövetségein vehetnek föl schengeni vízumokat. Sőt, újabb szigorítás folytán ezek az állampolgárok egyáltalán nem kaphatnak majd schengeni vízumot – eltérően a többi orosz állampolgártól.