https://dnr-pravda.ru/mariupol-shest-let-okkupatsii/
Mariupol, mely aktív harcba indult a 2014-es államcsíny ellen, már 6 éve nyögi a bűnös ukrán hatalom megszállását.
Mariupol: város a Donyecki Népköztársaság területén, ideiglenesen ukrán bűnbandák megszállása alatt. Akik terrorizálják a helyi lakosságot.
Gyilkosságok, letartóztatások, erőszakoskodások, rablások. Mindenféle jog, mindenféle felhatalmazás nélkül űzték ezt a foglalatosságukat az „Azov” ezred haramiái. A mariupoli repülőtér területén koncentrációs tábort hoztak létre. Amelyet maguk között „Könyvtárnak” (az odahurcolt áldozatokat pedig „könyveknek”) neveztek el. Ez a hely arról vált hírhedtté, hogy az oda került helyi lakosokat és foglyul ejtett népi milicistákat rettenetesen kínzásoknak, gyötréseknek vetették alá. A „Könyvtárat” megjárt, fogolycserével szabadult volt foglyok elbeszéléseit hallgatva az emberen döbbenet lesz úrrá ennyi kegyetlenség hallatán. Olyannyira, hogy kétleni kezdi: ép eszüknél voltak-e egyáltalán azok, akik ilyesmiket művelnek. Nem könnyű kideríteni, hány ember tűnt el napjainkra a városban, de ez a szám már régen ezer fölé szökött. 2015-ben a nyomtalanul eltűntek száma mintegy 800 fő volt.
Az ukrán vezetés – tudva, hogy Donyeck megyének az azonos nevű székhely utáni második legnagyobb városa feltétlenül fel fog lázadni – még 2014-ben elhatározta, hogy kegyetlenül elnyomja a lázongó népet. Árulók közreműködésével megszerveztek egy véres provokációt az egyik katonai egység közelében.(1) Ezek voltak a békés Mariupol első áldozatai.
„Fasiszták! Szégyen a gyilkosokra!”
2014. május 9-én még egy tragédia történt. Ukrán csapatok rontottak be a városba, agyonlőttek, élve elégettek olyan mariupoli rendőröket, akik nem voltak hajlandók végrehajtani azok bűnös parancsait, akik Kijevben fegyverrel ragadták meg a hatalmat. (2)
Az emberek elfoglaltak és felgyújtottak egy elhagyott ukrán tankot
A városon rajtaütő ukrán terrorkülönítményesek tankokból szétlőtték a rendőrkapitányság épületét, amely kigyulladt. 9 rendőr, illetve 11 – a segítségükre siető civil – bennégett. A támadók négy rendőrt foglyul ejtettek és magukkal hurcoltak.
A megszállás hat éve alatt a város sok tragédiát átélt. 2015 januárjában a bűnös ukrán hatalom kegyetlenül lövette a „Vosztocsnij” (Keleti) lakótelepet, minden felelősséget ezért a Donyecki Népköztársaságra hárítva. Sok volt az áldozat, közöttük gyermekek is. A mariupoliak jól tudták, ki követte el ezt a gaztettet. Akkor 2015 januárjában nyíltan a szemébe is mondták Hotlubej korábbi polgármesternek. Különös módon azok, akik erről beszéltek, utána egyszerűen eltűntek.
Mostanra mariupoli családok ezreinek vére, tönkretett élete terheli úgy Hotlubej előző, mint Bojcsenko mostani polgármester lelkiismeretét.
A Mariupolba magát beszállásolt „Azov” ezredet a városi tanács buzgón támogatja. A helyi lakosság pénze ennek a náci ezrednek az etetésére, a kedvteléseire és a szórakozásaira megy. És ezt mindenki tudja, aki a városban él. Az Azov-gárdisták úgy döntöttek, hogy ez az ő hitbizományuk és kedvük szerint fejik a várost. A helyi hatalom pedig mindenben enged nekik és teljesíti minden kívánságukat.
Az „Azov” ezred központi bázisa a 62. sz. iskola területén van, ahonnan előzőleg kirakták a szűrét egy gyermekotthon több száz kis lakóját. És a város egy mukkanást sem hallott a helyi hatóságok részéről, hogy hangot adtak volna felháborodásuknak.
Hat év alatt a város nem békélt meg a náci megszállással. A különböző feliratok, a világhálón terjedő posztok arról tanúskodnak, hogy a városon belül létezik működő ellenállás. Hiszen Mariupol – orosz város. És az ukrán hatóságok bármennyire is el akarják hitetni ennek az ellenkezőjét, a megszállás hat éve alatt ez nem sikerült nekik. Mariupol utcáin állandóan megjelennek olyan graffitik, amelyek követelik, hogy a város legyen a Donyecki Népköztársaság (DNR) része.
„Mariupol DNR”
„DNR hamarosan”
„Mariupol orosz város!”
„Banderlogok (3)! Húzzatok el a városból!”
„DNR”
„Mariupol orosz város!”
Mariupol lakói folytatják a harcot, nem adják fel. Az ukrofasiszták bármennyire is meg akarják semmisíteni, ukránosítani Mariupolt, ez nekik akkor sem fog sikerülni. A falakon továbbra is feliratok jelennek meg, a megállókba, fákra, házak falaira röplapokat ragasztanak ki. A város a felszabadulás reményében él.
Jelena Szubbotyina, a News Front számára.
Megjegyzések:
(1) Azon az estén szülők mentek az említett katonai egységhez. Akik tiltakoztak az ellen, hogy fiaikat láthatóan egy belső konfliktusban való felhasználás céljából hívták be a hadseregbe. A szülőket be is engedték, kb. húsz fiatalt el is engedtek. A távozókra azonban hátulról rájuk támadtak: lőtték, szúrták, kaszabolták őket. Mind a húsz fiatal, és persze szüleik életüket vesztették. Mintegy nyolcvan ember pedig eltűnt azon az éjszakán.
(2) Néhány nappal május 9. előtt egy portyázó ukrán egység már rajtaütött a városon. Elfoglalták az egyik kerületi tanács épületét, a védőket magukkal hurcolták a repülőtérre. Otthonában elfogták és magukkal vitték Igor Hakimzjanovot, a Donyecki Népköztársaság első honvédelmi miniszterét, akit a képen Oleg Ljasko fasiszta parlamenti képviselő vallat.
Rajta ütöttek a városi rendőrkapitányságon is, amelynek vezetőjét magukkal hurcolták. A saját emberüket ültették a helyére, a rendőröket pedig megfenyegették, hogy rossz végük lesz, ha továbbra sem engedelmeskednek a kijevi puccsista rezsimnek.
Május 9-én az új kapitány összehívta az állományt, és parancsba adta, hogy a Győzelmi Napi megemlékezéseket még annak árán is meg kell akadályozni, ha emiatt a tömegbe kell lőni. A rendőrök megtagadták a parancsot. A kapitány ekkor pisztolyt rántott, és rálőtt az egyik rendőrre. A többiek erre szintén pisztolyt rántottak. Tűzharc kezdődött, a kapitány bemenekült a szobájába, és rádiótelefonon segítséget kért a környéken állomásozó terrorkülönítményesektől. A városban megtartották az ünnepségeket, de az emberek valamit megtudtak a reggeli drámáról. Többszáz fős tömeg vette körül a rendőrkapitányság épületét, így próbálva elhárítani az ellene való támadást. Persze lövésekkel szétkergették őket – még a visszavonuló emberekre, sőt a sebesültekért kiérkező mentőautóra is tüzet nyitottak. Eközben a kapitányság épületét tankokból ágyúzták, amitől a súlyosan megrongálódott, kigyulladt. Az épületen belül tűzharc bontakozott ki. A védőknek már nem maradt idejük kimenekülni, ők bennégtek: 9 rendőr és 11, a segítségükre érkezett városi. A martalócok eközben a nyílt utcán vadásztak az emberekre, tüzet nyitva mindenkire. A mariupoli, tragédiába fulladt győzelmi napi ünnepségeknek negyven körül volt halálos áldozatok száma.
(3) „Banderlog” – az ukrán nácik („banderisták” – Sztepan Bandera, II. világháborús ukrán náci vezér) egyik gúnyneve”. A szó összecseng az orosz „banderol” szóval, ami „postai csomagküldeményt” jelent.