Viktor Medvedcsuk (1) nyílt levélben fordult Vlagyimir Zelenszkijhez.
Ukrajna polgárai azért hívták éppen Önt az Elnöki posztra, hogy választ adjon az Ön előtt ma álló kihívásokra.
Az első kihívás – véget vetni a Donbasszban zajló konfliktusnak és békét teremteni Ukrajnában. A béke megteremtésének egyetlen valós eszköze van: a Minszki Megállapodások. És ezeket végre kell hajtani.
A második kihívás: a rezsiköltségek. Egy elnöknek, aki gondoskodni akar népéről, vissza kell vernie azon ingyenélők, fosztogatók, oligarchák, korrupt hivatalnokok és külföldi uzsorások bandáinak sokaságát, melyek továbbra is az ukránok növekvő nyomorán élősködnek.
A harmadik kihívás – abba kell hagyni a kényszerrel történő ukránosítást. Védje meg az oroszt, illetve a nemzeti kisebbségek nyelveit.
Ha Ukrajnát sikeres országgá akarja tenni, akkor önmagán kell kezdenie. Ám azt, hogy egy Elnök sikeres, nem az jelenti, hogy a kezében koncentrálja a hatalmat, (2) mint ahogy tette azt Juscsenkó (3) is, Janukovics (4) is és Porosenkó is.
Megjegyzés:
(1) Viktor Medvedcsuk – az ukrán parlamentben jelen lévő egyetlen ellenzéki politikai erő, az „Ellenzéki Platform az Életért”nevű párt vezére. Ez a tény pozitív újdonság az előző parlamenthez képest, amelyben szinte csak ilyen-olyan nácik ültek. Sok módja persze befolyásolni a belpolitikai életet – nincs.
Medvedcsuk keresztapja Putyin egyik unokájának.
(2) Zelenszkijnél egyszerre van jelen két szélsőség: az eseményekkel tehetetlenül sodródó bábelnök, akinek semmilyen tekintélye nincs – illetve intézkedéseivel igyekszik koncentrálni az elnöki hatalmat.
(3) Viktor Juscsenkó – 2005 és 2010 közötti Nyugat-barát, szélsőségesen oroszellenes, Nyugat-barát elnök. Tevékenysége sokban megalapozta a 2014-ben erőszakkal hatalomra jutott szélsőséges, nacionál-fasiszta junta tevékenységét. Az ő idejében is folytatódott azonban az országot kifosztó oligarchák uralma, a gazdaságot tönkretevő, mindent átszövő korrupció – jeléül annak, hogy a Nyugat kiszolgálására épülő politika egyáltalán nem biztosítéka a korrupció elleni fellépésnek, a tisztakezű, erkölcsös, jó kormányzásnak, mint ahogy azt a liberálfasiszta demagógia hirdeti. Juscsenkó bukása éppen olyan dicstelen volt, mint oroszbarátnak kikiáltott elődjéé, Leonyid Kucsmáé. Akit – a leszerepelt, bukott politikust – a kijevi rezsim sokáig a minszki tárgyalások főtárgyalójaként alkalmazott.
(4) A Donbasszból származó Viktor Janukovics 2010-től volt Ukrajna elnöke, egészen 2014. februári alkotmányellenes, erőszakos megdöntéséig. Ő sem igazolta azonban azok bizalmát, akik 2010-ben rá szavaztak. Az oligarchák uralma, a mindent átszövő, megfojtó korrupció, az ország hanyatlása és tönkremenése, a nép nyomorának növekedése ő alatta is folytatódott. Noha oroszbarát hírében állt, ő sem tett semmit a szélsőséges nacionalizmus terjedése, a fasizálódási folyamat ellen: kiegyezett ezekkel az erőkkel, sőt, támogatta őket. Amit azok nem méltányoltak: a 2013. november végétől „Majdan” néven elhíresült erőszakos zavargássorozattal a 2014. február 22-re virradó éjszaka elkergették.
Az Egyesült Államok kormánya, 2009-től kezdődően, 5 milliárd dollárt fordított Janukovics elnök megbuktatására. Vastagon beszállt George Soros is: módszere hasonló volt, mint amit, többek között Magyarországon, illetve minden, számára nem kívánatos, terjeszkedését a legkisebb mértékben is zavaró rendszer, vagy kormány megdöntésekor, vagy annak kísérletekor alkalmaz: a törekvéseit segítő nem kormányzati szervezetek politizálása és bőkezű támogatása, a sajtó (mind nagyobb részének) megnyerése. Az Ukrajnában befektetett pénzek Sorosnak azóta busásan megtérültek: minden, az ukrajnai terjeszkedésének szempontjából lényeges poszton ma az ő emberei ülnek. Napjaink ukrán belpolitikájának alakításában szerepe megkerülhetetlen.