- június 23.
Az ukrán hadsereg 2014-ben annak a repülőgépnek a lelövését tervezte, amelyen Vlagyimir Putyin orosz elnök utazott. Ám ez nem sikerült nekik. (1) Ennek a véleményének adott hangot Franc Klincevics, a Szövetségi Tanács (2) tagja.
Az orosz politikus Sabine Ten Doesschate, az egyik orosz vádlott, Oleg Pulatov ügyvédjének azt a kijelentését kommentálta, miszerint a maláj Boeinget ukrán katonák is lelőhették. Lévén, hogy hasonló eset már 2001-ben is előfordult. (3)
Klincevics megjegyezte, hogy a történteknek több lehetséges forgatókönyvét is vizsgálják. Mint mondta, azt senki sem tudja, hogy a „Buk” rakéta valóban Ukrajnáé volt-e.
Kijevnek egészen más célja volt. 2014-ben erről már volt szó. Akkor egy ilyen forgatókönyvet mindenki lehetetlenségnek, sőt butaságnak tartott. Ma már azonban én nem így gondolom – hangsúlyozta a politikus.
Emlékeztetett rá, hogy az ukrán hadsereg katonái mindig is nagy fegyverkészlettel rendelkezhettek, amelyek között 9М38 és 9М38М1, szovjet gyártmányú légvédelmi rakéták is voltak. Ám, mint ahogy azt a Szövetségi Hírügynökség (FAN) jelenti, a holland ügyészség elvet minden ilyen feltételezést.
A Malaysian Airlines légitársaság Boeing 777 típusú, az, Amszterdam és Kuala Lumpur közötti MH17 sz. járaton közlekedő repülőgépe 2014. július 17-én az ukrajnai Donyeck megye fölött lezuhant. Az idő tájt Ukrajna keleti részén már zajlott a polgárháború.
A „Bellingcat” nevű projekt újságírói honlapjukon azt bizonygatják, hogy az utasszállítót egy olyan rakétával lőtték le, amit Oroszországból hoztak át a Donbasszba. Állításuk szerint a világhálón sok olyan videót és fényképet találtak, amelyek azt örökítették meg, hogy 2014 nyarán a Kurszk környékén állomásozó 53. sz. dandár katonái „Buk” légvédelmi rakétákat hoznak át az ukrán határon. (4) A Bellingcatnél azt állítják, hogy az 53. sz. dandárnál rendszerben lévő „Buk” rakétákat olyan külsőleges jelek alapján ismerték fel, mint a rakéta számának átfestésekor keletkezett nyomok, vagy a lánctalp fölötti gumi sárhányó sérülései.
Hasonló következtetésekre jutott a nemzetközi nyomozócsoport is. A csoport holland, ukrán, malajziai, belga és ausztrál szakértőkből tevődött össze. 2019 júniusában a nyomozók négy olyan embert (három orosz állampolgárt és egy ukránt) találtak, akiknek közük lehet a légi szerencsétlenséghez. A négy ember: Igor Girkin (Sztrelkov), az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) volt munkatársa, a Donyecki Népköztársaság volt főparancsnoka – valamint beosztottai: Szergej Dubinszkij, Oleg Pulatov és Leonyid Harcsenko. A nyomozás adatai szerint az első három ember orosz, míg Harcsenko ukrán állampolgár.
Megjegyzések:
(1) A maláj gép lelövésének időpontja körül volt várható, hogy Putyin elnök Latin-Amerikából hazafelé tartó különgépe is a térségbe ér. És valóban: a gép kb. húsz perccel a történtek után ért a helyszínre.
E verzió szerint a két gép nagyon hasonlított egymásra – messziről összetéveszthetők voltak. Mindkettő ugyanaz a Boeing típus volt. Ráadásul a maláj utasszállító külső festésén is az orosz nemzeti színek (fehér, kék, piros) domináltak. A repülőgépnek egy adott ponton két ukrán vadászgép is a nyomába eredt. Lőni az egyik lőtte ki a levegő-levegő rakétát (az egyik alváltozat szerint a pilóta fedélzeti géppuskájával még meg is sorozta az utasszállítót). Ez a történet aztán megemlíti: miután a pilóta már leadta végzetes lövéseit, vette észre rémülten a két gép közötti különbséget. Putyin különgépének négy, míg a lelőtt gépnek csak két hajtóműve volt. A történet szerint a pilóta ezután búskomorságba esett, és mintegy két évvel később végzett is magával.
Cinikusabb emberek erről azt mondják: mint veszélyes szemtanúval, vele is végeztek – mint az ez ügyben érintett több mással is. Például Anna Petrenkóval, a dnyepropetrovszki repülésirányítási központ diszpécserével, aki felsőbb utasításra, eredeti útvonalától eltérítve, a hadműveleti zóna fölé irányította az utasszállítót.
(2) Szövetségi Tanács – az orosz parlament felsőháza.
(3) 2001-ben az akkor még Ukrajnához tartozó Krím-félszigeten az ukrán légierő hadgyakorlatot tartott. E közben egy légvédelmi rakéta – elszabadult-e, vagy rosszul céloztak-e vele – telibe talált egy, Izraelből hazafelé tartó utasszállítót. Akkor sem élte túl a katasztrófát senki. Ukrajnának akkor is, mint most is, felrótták: nem zárta le a légteret.
(4) A holland titkosszolgálat azután talált valakit, aki „értékes tanú” lehet majd a március elején a hollandiai Hágában, a lelőtt gép ügyében megindítani tervezett perben. (Amelynek során a vád bizonyítani akarta és akarja azt, amire tárgyi bizonyítékot öt év alatt sem találtak: hogy Oroszország lőtte le az utasszállítót.) „Értékes tanúnak” Vlagyimir Cemah ezredest szemelték ki, akiről úgy tudták, hogy abban az időben a maláj gép lezuhanásának színhelyéhez közeli Sznyezsnoje város légvédelmi parancsnoka volt. (Rosszul tudták: csak a történetek után három hónappal lett az.) Az időközben már nyugállományba vonult ezredest az ukrán titkosszolgálattal elraboltatták, Kijevbe vitették. Hogy ott, ha kell, erőszakkal is, kicsikarják belőle az Oroszországot terhelő vallomást. Cemah utóbb feltárta: megkezdődött kihallgatás-sorozatán Hollandiából és Ausztráliából érkezett nyomozók is faggatták. Elmondta azt is, hogy már elkezdték injekciózni tudatmódosító szerekkel – illetve ukrán vallatói életfogytiglannal fenyegették. Míg a holland nyomozók azonnali állampolgárságot és egy családi házat ígértek neki, ha együttműködik velük.
