Borisz Grizlov, Oroszország állandó képviselője a Minszki Csoportban kijelentette: a politikai alcsoport hozzáfogott, hogy részleteiben is megvitassa a Donbassz különleges státuszáról szóló törvényt.
„A politikai alcsoport hozzálátott az „A helyi igazgatás különleges rendje Donyeck és Luganszk megye egyes körzeteiben [1] (orosz betűszóval: ORDLO) elnevezésű, röviden csak «a különleges státuszról szóló» törvény részleteinek megvitatásához. Itt emlékeztetnék a minszki megállapodásokban megfogalmazott alapvető feladatra: a Donbassz különleges státuszának állandó jellegűnek kell lennie, illetve azt rögzíteni kell az ukrán alkotmányban. És bár egyetlen ukrán képviselő sem képes érthetően megmagyarázni nekünk, hogy ez miért rossz ez nekik – Kijev képviselői ismételten elutasították, hogy ezt a különleges státuszt az ukrán alkotmányban is rögzítsék” (2) – mondta Borisz Grizlov.
„A Donbassz részéről már egy hónapja benyújtották javaslataikat a különleges státuszról szóló törvény tervezetéhez. Ezeket azonban, sajnos, az ukrán képviselők figyelmen kívül hagyják. Ezzel együtt is, a Kijev és a Donbassz közötti párbeszéd megindult. Márpedig a törvényhez fűzött kiegészítésekkel kapcsolatos munkát a minszki megállapodások betűjével és szellemével összhangban kell végezni” – hangsúlyozta Grizlov.
Veszélyben van a biztonság
Ami a fegyverszünetet illeti, az ukrán képviselők blokkolják a tűzszünet bevezetését. Az EBESZ a tűzszünet ukrán részről történő mind intenzívebb megsértését rögzíti – miközben Kijevben olyan nyilatkozatok hangzanak el, hogy a tűzszüneti elválasztó vonal mentén a helyzet stabilizálódik.
Grizlov úgy véli, hogy ebben a helyzetben meg kell teremteni a feltételeit egy új rend kialakításának a tűzszünet betartásának ellenőrzésében.
„Az ukrán fél azonban, mindenféle mesterkélt ürügyekkel, blokkolja a témát. Egyebek mellett a csapatszétválasztások új helyszíneinek kijelölését is. (3) Az ukrán fegyveres erők azzal sem hagynak fel, hogy haditechnikájukat polgári létesítmények közelébe telepítsék, és az ilyen harcálláspontokból nyissanak tüzet. (4)
A kontaktcsoport mai ülésén a figyelem középpontjában a Donyec-medencei konfliktus rendezésének sarkalatos kérdései – a különleges státuszról szóló törvény, illetve a tűzszünet ellenőrzésével összefüggő intézkedések – álltak. Ukrajna megint csak húzza a szükséges döntések meghozatalát. Az embernek az a benyomása, hogy Kijev fő célja a tárgyalásokon nem az átfogó politikai rendezés, és nem a Donbassz újraintegrálása. Ismeretes előttünk az ukrán vezetésnek az az álláspontja, hogy az Oroszországgal szembeni szankciókat, minden lehetséges ürüggyel, fönn kell tartani” – jegyezte meg az orosz állandó képviselő.
Megjegyzések:
(1) „Különleges körzeteken” a Donbassz területének azt a mintegy 30 százalékát értik (a térképen pirossal jelezve), amelyet az ukrán hadseregnek (eddig) nem sikerült elfoglalnia. Ezt a megfogalmazást elfogadva az orosz diplomácia elvi engedményt tett a kijevi rezsimnek, és már eleve jelezte: nem számol a Donbassz függetlenségével, nem kívánja támogatni a Donbassz vezetésének azt a mostanság már nem is hangoztatott álláspontját, hogy fel kívánják szabadítani a Donbassznak az ukrán hadsereg által megszállt területeit. A Donbassz területének 70 százaléka számára (az ukrán hadsereg által 85 napig ostromolt, irgalmatlanul ágyúzott, hősiesen védekező Szlavjanszk számára is) így minden áldozat hiábavalónak bizonyult. Visszazuhantak oda, ami elől a népszavazással menekültek: az ukrán náci rezsim uralma alá. Az eszerint immár véglegessé vált megszállás hat éve alatt a hódítók visszaállították a korábbi ukrán világot. A terület lakossága mindenben osztani kénytelen Ukrajna többi részének a sorsát: az elnyomorodást, a szociális katasztrófát – az orosz lakosság számára pedig az erőszakos ukránosítást és elnemzetlenítő agymosást.
(2) A minszki megállapodás egyik alapvető követelménye volt. Miközben Oroszországot mindmáig szankciókkal gyötrik „a minszki megállapodás nem teljesítése” miatt, a kijevi vezetés – e megállapodás tényleges és folyamatos megsértője – ezért még egy rossz szót sem kap (legalábbis a nyilvánosság előtt).
(3) Az orosz diplomácia ebben is elvtelen engedményt tett. Annak idején, amikor az ukrán vezetés folyamatosan rágta mindenki fülét az újabb „normandiai csúcstalálkozó” érdekében, Oroszország még feltételül szabta: majd csak akkor, ha Ukrajna tanújelét adja annak, hogy hozzálátott a minszki megállapodások, illetve az ezzel összefüggő részmegállapodások végrehajtásának. Ez utóbbiak közé tartozott a csapatok és fegyverzetek szétválasztása a tűzszüneti elválasztó vonal teljes hosszában. Ehelyett Ukrajna továbbra sem hajtott végre semmit „Minszkből”, és közölte: csupán három, általa kiválasztott helyszínen hajlandó csak a csapatszétválasztásra. Moszkva ennek ellenére belement a párizsi csúcstalálkozóba – ami szégyenletes, megalázó kudarccal végződött a számára: az ukrán diplomácia mindent elért, amit csak akart. És lényegében átvette a megbeszélések tematizálását.
Ami a csapatszétválasztást illeti: miközben az újabb három helyszín kijelölése körül folyik a terméketlen huzavona, Zolotojénál az ukrán hadsereg már nemcsak visszatért korábbi állásaiba, de elfoglalta a néphadsereg korábbi, kényszerűségből kiürített állásait is. Aminek eredményeként ma már újra tudnak lőni, például Luganszkban is, olyan célpontokat, amelyeket 2014 ősze óta nem tudtak. (Ezt a trükköt ott egyébként már másodszor vetették be, sikerrel.)
(4) Az ukrán hadsereg a kezdetektől fogva alkalmazza azt a gyalázatos, aljas harcmodorát, hogy technikáját polgári célpontok közé telepíti. Tudja jól (minden ezzel ellentétes rágalma ellenére), hogy a néphadseregnek szigorúan tilos polgári célpontokra tüzet nyitni. Ezért arra számít, hogy 1. a polgári célpontok fedezetéből nyugodtan tüzelhet, az ellenfél úgysem lő vissza; 2. ha visszalő és súlyosan megkárosítja az adott célpontot, akkor: a) a néphadsereg meggyűlölteti magát a helyi lakossággal, és b) tele lehet jajveszékelni a világot, hogy a néphadseregek („az orosz megszállók”) a polgári lakosságot gyilkolják, megsértve egyben a tűzszünetet.
A képen: Donyeck ukránok által megszállt elővárosában, Avgyejevkában, egy EBESZ-megfigyelő barátságosan elbeszélget egy, önmagát a harcjárművével együtt egy lakótelepi udvarra befészkelő ukrán harckocsizóval. Holott a dolga az lenne, hogy azonnali távozásra utasítsa onnan.
(Avgyejevka – a közeli Peszki településsel együtt – az a hely, ahonnan a leginkább érik ukrán tűzcsapások Donyeck, valamint Gorlovka északi és nyugati elővárosait és peremkerületeit, a közeli Jaszinovataja járási székhelyet és annak elővárosait, amelyek egyikében található a környéken egymillió embert ivóvízzel ellátó – és rendszeresen lőtt – donyecki vízszűrő állomás.)
