- június 22.
Kijev semmivel sem tudja magához vonzani a Donbassz népköztársaságait. Hiszen Ukrajna politikai kurzusa szöges ellentétben áll a Donbassznak még hat éve megtett választásával. Ezt Alekszej Muratov, a „Donyeckaja Reszpublika” („Donyecki Köztársaság”) nevű társadalmi mozgalom (1) Végrehajtó Tanácsának a vezetője jelentette ki.
„Leonyid Kravcsuk volt ukrán elnök egy, a közelmúltban adott interjújában elismerte: a most fennálló körülmények közepette lehetetlenség visszaállítani Kijev hatalmát a Donbassz népköztársaságainak területén. Ennek akadálya azonban, szerinte, nem az ukrán hadsereg agressziója, hanem az, hogy ott az embereket alaptalanul ijesztgetik az esetleges megtorlásokkal (2), a gyermekeket pedig az Ukrajnával szembeni gyűlöletre tanítják” – mondta.
A politikus szerint Kijev mindent megtesz azért, hogy a Donbassz lakói ne akarjanak újraegyesülni Ukrajnával. Az ágyúzásoknak se vége, se hossza – ezeket a civil infrastruktúra is megszenvedi. Civil lakosok, katonák vesztik életüket.
Az sem igazán vonzó a Donbassz számára, hogy Ukrajnában politikai üldöztetések, erőszakos ukránosítás, harc folyik minden ellen, ami orosz – jegyezte meg Muratov. A történelmet átírják, az állam beavatkozik egyházi kérdésekbe (3). Önkény, jogtalanság van. A politikus hozzátette: a Donbassz lakosságát taszítja a Nyugat által folytatott gyarmatosító politika, amivel „arra kényszerítik Kijevet, hogy, saját szuverenitásának rovására, szégyenszemre olyan feltételeket teljesítsen, amelyek ellentétesek Ukrajna érdekeivel.”
Mint emlékezetes: ma vált ismertté, hogy a DNR fővárosában, az ukrán martalócok kezétől életét vesztette egy civil lakos. Az ukrán tüzérség egy rögzített automata gránátvetőből 40 lövedéket lőtt ki. Az ukránok tüzelési pontja Marjinka településen (4) található.
Korábban, június 12-én Alekszej Reznyikov ukrán miniszterelnök-helyettes, a kontaktcsoportban helyet foglaló ukrán küldöttség vezetőjének első helyettese a Minszki Megállapodásokat „haszontalanoknak” nevezte. A tisztségviselő megjegyezte, hogy az aláírt megállapodások, hatályuk lejártával, érvényüket vesztették. (5)
Megjegyzések:
(1) A Donbasszban – a kommunista párt kivételével – mindmáig nincsenek pártok. A választásokon a különböző civil mozgalmak indulnak.
(2) Ami „az alaptalan ijesztgetést” illeti: hivatalos megnyilatkozások – sőt, az un. „Donbassz reintegrálásának terve” is – megtorlásokat helyez kilátásba mindenkivel szemben, aki bármilyen szerepet játszott a népköztársaságok állami vezetésében, közigazgatásában, közszolgálatában, (értelemszerűen) fegyveres erőiben. Büntetéssel fenyegetik a közalkalmazottakat, és nem csupán a 2014. május 11-i függetlenségi népszavazás országos és helyi szervezőit (ez utóbbiak üldözése, az adott település elfoglalása után, nyomban meg is kezdődött), de még azokat is, akik azon részt vettek.
Nyilatkozatok egész sora helyezi kilátásba az etnikai tisztogatásokat, a lakosság elűzését szülőföldjéről, és helyükre galíciai telepesek betelepítését. (Már a fordítottját is kilátásba helyezik: a Donbassz lakosainak „átnevelő kényszermunkára” deportálását Nyugat-Ukrajnába). Ha valakinek kétségei lennének az iránt, hogy Kijev milyen sorsot szán a visszahódítandó Donbassz lakosságának, elegendő megnéznie, hogy mi folyt és folyik a Donbassz ukránok által el- (vissza) foglalt területein, az ebből a célból kísérleti terepnek kijelölt Mariupol városában.
(3) A Nyugat, illetve a kijevi rezsim együttes akciójával sikerült szakadást előidézni a moszkvai pátriárka főségét hagyományosan elismerő és elfogadó ukrajnai pravoszláv egyházban. A kiszakított egyház „fejének”, a „kijevi pátriárkának” a keleti egyházban ma már csak névleges főhatalmat gyakorló konstantinápolyi pátriárka a kijevi egyházat önálló nemzeti egyházként elismerő bullát adott ki (állítólag jó pár olyan hibával készítve azt el, amelyek alapján a bulla semmisnek lehetne tekintendő). A döntést Porosenkó előző elnök az orosz befolyástól való megszabadulásként ünnepelte.
A kijevi rezsim minden lehetséges módon támogatja a szakadár egyházat – intézkedések sokaságával szorongatva a kánonjogilag törvényes ukrajnai pravoszláv egyházat. A hatóságok minimum eltűrik a szélsőséges ukrán nacionalista szervezetek, terrorbrigádok akcióit a törvényes ukrán egyház ellen: a papok és hívek megfélemlítéseit, templomaik feldúlását, elkobzását. A kijevi kormány nem hosszabbította meg az ama telek használatáról szóló bérleti szerződést, amelyen az ukrán pravoszláv egyház három legszentebb helyének egyike, a nyugat-ukrajnai Pocsajev kolostor áll. A szakadár egyház már szemet vetett a legszentebb helynek számító kijevi Lavra kolostoregyüttesre is, ahol, egyebek mellett, felmérhetetlen értékű kincsek – így a páratlan szkíta aranygyűjtemény – találhatók.
(4) Az ukrán hadsereg által megszállt Marjinka olyasfajta elővárosa Donyecknek, a város délnyugati határában, mint a Budapesttel már szinte összeépült Budaörs. 2015 nyarán a néphadsereg, meglehetősen véres, sok áldozattal járó, de sikertelen kísérletet tett a város elfoglalására. Így az ukrán hadsereg azóta is onnan lövi Donyeck délnyugati-nyugati peremkerületeit (Petrovka, és a területén lévő Trudovszkije bányászkolónia) és elővárosait (Alekszandrovka, Sztaromihajlovka).
(5) Így tessenek hinni az ukrán propagandának. Ilyen szemérmetlenül, primitív módon hazudnak. (Persze, az oroszellenesen elfogult külvilág manapság mindent – még az ilyen primitív agyszüleményeket is – a legcsekélyebb kételkedés, minden további nélkül átvesz.)
A MINSZKI MEGÁLLAPODÁSNAK SEMMIFÉLE IDŐKORLÁTJA NINCS!
Olyan volt, hogy a 2015. február közepén aláírt minszki megállapodás értelmében Kijevnek (a Donbasszal együttműködésben) az év végéig ki kellett volna dolgoznia a Donbassz különleges státuszáról szóló jogszabályt, és azt – alkotmány-módosítással – bele kellett volna vennie az ukrán alkotmányba. Ez nem történt meg – Kijev egy év haladékot kért. Megkapta. Ám nem történt meg 2016 végéig sem. Utóbb Kijev kidolgozott valamiféle jogszabályt. Ezt azonban nem egyeztette a Donbasszal, amellett azt évenként meg kell hosszabbítgatni.