A legutóbbi politikai fejlemények közepette a Donbassz egyes területeinek (1) (Donyecki és Luganszki Népköztársaság – DNR és LNR) helyi lakossága értetlenül figyeli a történéseket. Gyenyisz Pusilin, egyfelől, lezárja az Ukrajnával közös határokat, de Oroszország felé korlátlanul szabad a kiutazás. Az ukrán nyugdíjakat kapó nyugdíjasok így nem tudnak hozzájutni a nyugdíjukhoz. (2)
Mindeközben július 3-án, berlini találkozójuk során Oroszország, Ukrajna, Németország és Franciaország képviselője próbál megállapodni a Donbassz helyzetének rendezését célzó valamiféle lépésekben. Dmitrij Kozak közvetetten ultimátumot intézett az ukrán félhez, követelve, hogy a hivatalos Kijev a legrövidebb időn belül fogadja el a Donbassz egyes területeinek biztosítandó „különleges státuszról” szóló törvényt. Vlagyimir Zelenszkij azonban kategorikusan elzárkózott ez elől.
Ezzel párhuzamosan Minszkben megállapodás jött létre, hogy az említett törvény 2. és 3. cikkelyét mindkét fél jóvá fogja hagyni – és mindenki egyetért az Ukrajna, az Oroszország és a köztársaságok által egyaránt megfogalmazott követelésekkel.
Mindenhonnan azt hallani, hogy Oroszország hamarosan, hivatalosan is elismeri a két népköztársaságot, és az Orosz Föderáció szubjektumainak közigazgatási státuszát (3) biztosítja nekik. Ezzel párhuzamosan viszont a hivatalos Moszkva arról beszél, hogy az orosz vezetés soha nem tekintette Oroszország régióinak az egyoldalúan kikiáltott köztársaságokat.
„Az a szóbeszéd, miszerint az LNR és a DNR Oroszország részeivé válik, onnan ered, hogy a Donbassz eme két köztársaságának békés rendezése terén semmi sem történik. Oroszország álláspontja változatlanul az volt és az, hogy ez a békés rendezés csupán a minszki megállapodások talaján lehetséges. (4) Ezekben a megállapodásokban vannak lefektetve mindazon mechanizmusok, hogy – ennek az Ukrajnán belüli konfliktusnak a békés rendezése érdekében – a DNR-t és az LNR-t vissza lehessen integrálni Ukrajnába” – jelentette ki Valentyina Matvijenko, a Szövetségi Gyűlés (felsőház) elnök asszonya (kiemelés a fordítótól). (5)
A politikai játszmák, a Donyeck területén élő egyszerű emberek érzelmeinek manipulálása kezd nem egyértelmű reakciókat kiváltani a helyi lakosságból. A világháló felhasználói nap mint nap arról írnak, hogy elegük van már a bizonytalanságból, az olyan csalfa ígéretekből, amelyekben már nem hisznek.
Lesz-e béke a Donbasszban? Mikor fogja valaki is elismerni a Donyecki és Luganszki Népköztársaság néven ismert területeket? Annak folytán, hogy az elmúlt héten az információs teret tömeges, a legkülönbözőbb információk árasztották el a tárgyalási folyamat dinamikáját illetően, az embernek az az érzése, hogy valami megindult. De mi, és kinek származik majd ebből java?
Megjegyzések:
(1) A minszki megállapodásokban szereplő, ukrán ihletésű (és Oroszország által is elfogadott) megfogalmazás. 2014 nyarán, Oroszország cinikus, jéghidegen számító passzivitásától kísérve, a kijevi náci junta ármádiája elsöprő erejű offenzívával megszállta a függetlenségre szavazó Donbassz nagy részét. Azt a 30 százaléknyi területet, amit nem sikerült akkor elfoglalni katonai erővel, hívják, lekezelően, „Donyeck és Luganszk egyes (lázadó, bűnös, csak kényszerből megtűrt) körzeteinek”.
(2) 2014-ben a kijevi junta leállított minden, szociális célú kifizetést (így a nyugdíjak folyósítását is) a Donbassznak. A külföldről is szaporodó bírálatok nyomán a rezsim időközben annyi engedményt tett, hogy a Donbassz nyugdíjasai, egy ukrán ellenőrzés alatt álló település postáján fölvehetik a nyugdíjukat. A havonta bumlizni kénytelen idős emberek sokasága rengeteg kényelmetlenséget kénytelen elviselni. Ki vannak téve az ukrán határőrök kénye-kedvének, akik esetenként alaposan megkopasztják őket. Azokat, pedig, akik fiai-lányai a népköztársaság fegyveres erőinél, testületeinél dolgoznak, gyakran érik retorziók: velük próbálják zsarolni az illetőket, hogy föladják magukat, vagy együttműködésre kényszerítsék őket az ukrán titkosszolgálatokkal.
(3) „Az Orosz Föderáció szubjektuma” valami olyasmi státuszt jelent, mint ami a tagköztársaságoké volt a Szovjetunióban: széles körű autonómia, az önálló államiság bizonyos külsődleges jeleivel.
(4) A Donbasszal kapcsolatos orosz politika sarokköve. Moszkvában e szerződések révén remélték – és remélik mindmáig, a minszki megállapodások nyilvánvaló csődje ellenére is – a kijevi rezsimet az orosz befolyási övezetben tartani. E hiú reményekkel kapcsolatban legföljebb annyi változás történt: ha változatlanul nem is kívánják megdönteni magát a kijevi rendszert, mindenképpen váltást akarnak annak az élén.
(5) Ez nagyjából olyan, mintha Kövér László házelnök azt mondaná: a Székelyföldön háborgó indulatokat csak akkor lehet lecsendesíteni, ha a székelyek elfogadják a román hatóságok rendezési elképzeléseit, és alávetik magukat azoknak.
Valentyina Matvijeko, Az OROSZ parlament felsőházának elnök asszonya egyébként az UKRAJNAI Hmelnyickij megye szülötte. Számos alkalommal tűnt már ki a szegényebb sorsú rétegek sorsa iránt teljesen érzéketlen megnyilatkozásaival, kezdeményezéseivel.