(1) Ausztrália egyike volt a gép lezuhanását „kivizsgáló” bizottságnak. Mármint annak, amelyik bizonyítékokat próbált találni Oroszország bűnösségére. Sikertelenül. E kudarc miatt ennek a gyalázatos, tömeggyilkos és háborús bűnös provokációnak a kitervelői egy bírósági pert fundáltak ki. Amelynek során valamelyik tanú, vagy tanúk „vallomásukkal” támasztják majd alá azt a légből kapott vádat, ami alapján Oroszországot ki lehet átkozni a nemzetközi közösségből.
Az első – kudarcot vallott – kísérlet egy éve történt. A holland titkosszolgálat, Vlagyimir Cemah, a donyecki Népi Milícia immár nyugalmazott légvédelmi tüzérezredesének személyében kiszemelte az alkalmasnak tűnő koronatanút, és az ukrán titkosszolgálattal elraboltatta, Kijevbe hurcoltatta őt.
A sikeresen végződött emberrablási akcióba Hollandia miniszterelnökét is beavatták. Aki, értesülvén róla, hogy „a madárka a kalitkában van”, nyomban sietett falhoz állítani Putyin elnököt. Mondván: „kezünkben van az az ember, aki majd tanúsítja a maguk bűnösségét”. Történt ez, mégpedig, a G20-ak tavaly június végi oszakai csúcstalálkozóján. Amikor is a holland miniszterelnök sürgős, négyszemközti, bizalmasan kezelendő találkozót kért az orosz elnöktől a lelőtt maláj gép ügyében. Nem sejtve, hogy Putyin kezében „a terített durchmars” az ügyben. Akinek arról voltak értesülései, hogy a maláj gépet véletlenül, az ő különgépe helyett lőtték le. Mivel a hollandus kérte, hogy a megbeszélés bizalmas legyen, így hát nyilván az orosz elnöknek sem kellett visszafognia magát, amikor fejére olvasta bűneit – bűneiket. A találkozó után, mindenesetre, bizonyos ügyek felpörögtek, váratlan fordulatot vettek. (A holland miniszterelnököt ért jeges zuhany után azt lehetett volna hinni: most majd csöndben meghúzzák magukat. Nem ez történt. Tehát életbe vágóan fontos, hogy a perrel mentsék, ami menthető. Nagy-nagy bukta dagad a háttérben. Ha nem vigyáznak, kifut a vájdlingból – és mind belefulladnak a nyúlós masszába.)
A kalózmódszerekkel foglyul ejtett ember kihallgatásában többször is részt vettek holland és ausztrál nyomozók is. A holland azonnali állampolgárságot és lakhelyül egy családi ház kiutalását ígérte Cemahnak, ha együttműködik. (Aki annak ellenére sem volt erre hajlandó, hogy – mint utólag, egy vele készült tévériportban elmondta – kábítószerekkel történő injekciózása máris megkezdődött).
A gengszterakció aztán befuccsolt: két és fél hónapi raboskodás után, egy Ukrajna és Oroszország közötti fogolycsere keretében, elrablói kénytelenek voltak elengedni zsákmányukat.
A holland kormány, továbbá az Európai Parlament negyven képviselője – Kati Piri, magyar származású holland euroképviselővel az élen – az utolsó pillanatig követelte, hogy Ukrajna ne engedje szabadon a hazájából törvénytelenül elhurcolt és hónapokig tartó kínvallatások elé néző idős katonatisztet.
(Mint ismeretes, a nemzetközi emberrabló kalózakció egyik szervezője, Hollandia áll az élén az emberi jogi helyzete miatt Magyarországot lejárató és meghurcoló Európai Uniós kampánynak is.)
(2) Az aznap, 2020. március 9-én megtartott első tárgyalással vette kezdetét a lelőtt maláj utasszállító ügyében indított hágai per.
Ezt a dátumot már 2019. június elején kitűzték a holland hatóságok – egyidejűleg azzal, hogy megnevezték a bűnügy négy fő gyanúsítottját: három orosz és egy ukrán állampolgárt.(Akikkel kapcsolatban azonban a bíróságnak nyilván rövid idő alatt „leesett”, hogy a négy ember önként aligha jön Hágába. Hogy valakit mégis bíróság elé lehessen állítani, valószínűleg ekkor határozták el, hogy valakit „szereznek”. A holland titkosszolgálat választása így esett Vlagyimir Cemahra.
Akiről úgy tudták, hogy a maláj gép lelövésének idején, az annak lezuhanása színhelyéhez közeli Sznyezsnoje városnak volt a légvédelmi parancsnoka. (Rosszul tudták: az ukránok által 85 napig ostromlott, és alig tíz nappal korábban elesett Szlavjanszk városából, sebesülten, légnyomással épp hogy csak hazavergődött ezredest csupán három hónappal később, október végén nevezték ki légvédelmi parancsnokká.)
Cemahról azt feltételezték, hogy – Sznyezsnoje légvédelmi parancsnokaként – segédkezett a „Buk” légvédelmi rakétarendszernek a helyszínre történő eljuttatásában, majd elszállításában – netán még lőtt is vele. Elrablásának, Kijevbe hurcolásának célja az volt, hogy főként ezzel kapcsolatos információkat csikarjanak ki belőle. Illetve ha (mint ahogy ez ki is derült a kihallgatások során) nincsenek erről információi, akkor az SZBU által számára megírandó „vallomás” felmondására kényszerítsék, ha kell kínzásokkal, tudatmódosító és kábítószerekkel injekciózva őt.
Az elrabolt és Kijevbe hurcolt fogollyal a vizsgálóbíró mindjárt másnap két dolgot közölt: 1. azzal vádolják, hogy törvénytelen fegyveres alakulatnál szolgált (várható büntetése ezért 10-12 év lesz); 2. 60 napra elrendeli előzetes letartóztatását. A vizsgálóbíró által megnevezett „bűnügyben” az ítélet várhatóan már ősz végéig megszületett volna. Így, immár elítéltként a fogoly 1. már sehová sem szökhetett, rejtőzhetett volna el; 2. az ítélet után az ügyvéd már nem felügyelhette volna a fogoly további sorsát, akinek a hágai perhez való „megdolgozása” így akadálytalanul elkezdődhetett volna. Úgy egy hónappal később a bíró hivatalosan is közölte az áldozattal: videokonferencia keretében, a hágai per során meg fogják hallgatni.
A jól felépített terv azonban váratlanul zátonyra futott a tavaly szeptember elején sorra került orosz-ukrán fogolycsere következtében. Aminek során személy szerint Putyin elnök – aki felmérte annak kockázatát, ha Cemah az ukrán titkosszolgálat karmai között marad – ragaszkodott a nyugdíjas tiszt szabadon bocsátásához. Így nem volt apelláta.
A holland ügyészség szerint mostanra egy sor tanú áll már rendelkezésükre. Arra vonatkozóan azonban semmilyen felvilágosítással nem szolgálnak, hogy kik ezek, szabadlábon vannak-e, vagy őrizetesek. Ha igen, mióta vannak őrizetben, tettek-e vallomásokat és miről, stb.
A négy fő gyanúsított egyike, az ukrán Leonyid Harcsenkó, Donyeckben él (vagy élt legalábbis, a legutóbbi időkig). Márciusban a helyi hatóságok őrizetbe vették, valami átlátszónak tűnő ürüggyel. Előzetes letartóztatását a bíróság májusban újabb két hónappal meghosszabbította. Harcsenkó munkatársai (Igor Sztrelkov / Girkin kivételével a másik három gyanúsított a népköztársaságok katonai felderítésénél dolgozik – de Girkinnek is titkosszolgálati múltja van) azonban úgy vélik: a DNR titkosszolgálatának tudomására jutott, hogy az ukrán titkosszolgálat Harcsenkó elrablására készül. Ezért „letartóztatása” valójában védőőrizet.
Egy hollandiai bíróság nemrégiben pedig úgy döntött: Igor Sztrelkov / Girkin erőszakkal is elővezettethető. Mivel a célszemély Oroszországban (Moszkvában) él, elég nehéz elképzelni, hogy ezt miképpen gondolják megvalósíthatónak. Akár ennek egyedül megvalósítható módját – elrablását és Ukrajnába csempészését – is.
(3) Korabeli hír szerint német áldozatok hozzátartozóinak egy csoportja, röviddel a tragédia bekövetkezte után, be is perelte az ukrán államot, amiért a légtér nem volt lezárva.
(4) Noha a régió tiltakozó mozgalmának fegyveres úton, a hadsereg bevetésével történő elfojtására elhatározott un. „Terrorellenes Műveletet” (ATO) hivatalosan 2014. április 7-én hirdette meg Alekszandr Turcsinov ügyvezető köztársasági elnök, a csapatok és fegyverzetek felvonultatása a forrongó Donbasszban már márciusban elkezdődött. Akkor dobták át Tarnopol környéki állomáshelyéről azt az ukrán légvédelmi rakétaegységet is, amely „Buk” rakétájával lelőtte az utasszállító gépet. (Egy másik változat szerint ezt a rakétát „falból” lőtték ki – bele az esetleg már a levegőből lelőtt és földre zuhant utasszállítóba.)
Akkoriban keringett egy fénykép – az ukrán propaganda terjesztette. Egy 312-es számot viselő „Buk” rakétakilövő rendszer halad át egy város utcáján. Ez a város – az ukrán propaganda állítása szerint – az orosz határ közelében lévő, akkor már a népfelkelők kezén lévő Krasznodon. Rajta keresztül vitték volna vissza a felhasznált rakétakilövő rendszert, amelynek négy rakétája közül egy valóban hiányzott. Egy internetező azonban, figyelmesen tanulmányozva a fényképet, észrevette: az út közelében álló hirdetőoszlopon egy krasznoarmejszki cég kínálta szolgáltatásait. Krasznoarmejszk a gép lezuhanásának helyszínétől mintegy 50 km-re, nyugatra, az év május 11 óta ukrán megszállás alatt álló város volt. Így nem volt érthető, hogy az orosz csapatok miért vitték volna arra – Ukrajna belseje felé, ellenséges területeken keresztül a rakétákat.
Aztán előkerült még egy fénykép. Egy gorlovkai lakos fényképezte, még március közepén, a felvonuló ukrán csapatokat. Az ő fényképén is feltűnt az a bizonyos, 312-es számú rakétakilövő rendszer.
Videó is készült. Légvédelmi rakétás egység vonul a Donbassz útjain, közel egy hónappal a „Terrorellenes Művelet” (ATO) meghirdetése előtt A konvoj Dnyepropetrovszk felől érkezett. Útirány: Jaszinovataja, Gorlovka – az útirányból arra lehet következtetni, hogy dél felé tartanak. Későbbi hírek meg is erősítették: ezek a légvédelmi rakéták abba a térségbe – Donyecktől délre – érkeztek, ahol négy hónappal később az utasszállítót lelőtték.).
A hadijelentésekből fájdalmasan ismerős – itt még épségben lévő – közlekedés-rendészeti ellenőrző pont (GAI) Jaszinovataja határában. (Innen az út Luganszk, illetve az orosz határon lévő talán legfontosabb határállomás, Izvarinó felé folytatódik. Míg egy út leágazik Gorlovka, majd az ország déli része felé.) Mostanra itt állandó harcok, ukrán ágyúzás folyik. A GAI ellenőrző bódéját azóta ripityára lőtték.
Majd tovább, Gorlovka mellett
Csikós Sándor