https://politros.com/173276-markov-predrek-ukraine-novyi-maidan-posle-serii-strannykh-teraktov
Szergej Markov politológus a PolitRosszija számára kijelentette: a múlt héten Ukrajnában történt terrorcselekmények előhírnökei lehetnek egy igazi néplázadásnak, tömeges zavargásoknak országszerte.
Az elmúlt héten Ukrajnában mindjárt két, túszejtéssel is együtt járó terrorcselekmény is történt. Először július 21-én, kedden, Luck városában, ahol Makszim Krivos ukrán állampolgár (1) elfoglalt egy autóbuszt, amelyben 13 ember utazott.
A terrorista azt állította, hogy robbanóanyag és fegyver van nála, és azt követelte, hogy beszélhessen újságírókkal. Ezen kívül közölte, hogy egy másik helyen elrejtett még egy robbanószerkezetet. Krivos követelte: hivatalnokok, képviselők, az egyház képviselői írjanak egy beismerést arról, hogy ők terroristák, és tegyék azt közzé a YouTube-on. Vlagyimir Zelenszkijtől, az ország elnökétől pedig azt követelte, hogy a világhálón meglévő követőit szólítsa föl a 2005-ben készült „Földlakók” c. film megnézésére. A film arról szól, hogy az emberek hogyan zsákmányolják ki az állatokat. Az államfő teljesítette is ezt a követelést. Szerencsére minden jól végződött: a különleges erőknek sikerült őrizetbe venniük a terroristát, a túszok közül pedig nem sérült meg senki.
Mindössze két nappal később, július 23-án sokban hasonló incidens játszódott le Poltavában. A 32 éves Roman Szkripnyik, büntetett előéletű helyi lakos – aki részvevője volt a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusnak – túszul ejtett egy járőröző rendőrt. Egy autólopás közben tetten ért bűnöző ellenállást tanúsított: dulakodás közben elvette a rendőr fegyverét, és, elővéve egy RGD-5 típusú gránátot, azzal fenyegetőzött, hogy felrobbantja azt.
A vele folytatott tárgyalások során a bűnöző kicserélte az általa fogva tartott bűnügyi nyomozót Vitalij Sijan ezredesre, a Poltava megyei Bűnügyi Nyomozóhivatal vezetőjére. Ezt követően kikövetelt egy személygépkocsit, amelyen a városból való kijárat felé indult. Elhagyva Poltavát Szkripnyik megállt az autóval, és elrejtőzött egy erdőben. A túsznak mindeközben nem esett bántódása.
Mint Szergej Markov politológus, a Politikai Kutatások Intézetének igazgatója a „PolitRosszija” tudósítójával beszélgetve megjegyezte: noha ezek az események az ország két különböző részében történtek, van bennük valami közös. Mindkét esemény azt tanúsítja, hogy az ukrajnai társadalmat milyen erősen ingerli az országban eluralkodott gazdasági és politikai válság, illetve a regnáló hatalom tehetetlensége, hogy javítson a helyzeten.
„Az országban most óriási a szociális elégedetlenség. Ehhez tudni kell, hogy ezekben az években a lakosság jelentősen elnyomorodott. Ugyanakkor a kizsákmányolás mértéke ugrásszerűen megnőtt. Az országban elfojtották a társadalmi-politikai aktivitás minden formáját, beleértve a dolgozók jogainak a védelmét. A munkavállalóknak egyszerűen semmi lehetőségük sem maradt arra, hogy a munkaadók, a menedzsment önkényével szemben a jogaikat védelmezzék.
Az általános felháborodást valamelyest mérsékelte az Európai Unió országaival létrejött vízummentesség. Sok ukránnak nyílt lehetősége, hogy a sokat emlegetett Lengyelországban, és más országokban elvállalják a rosszul fizető, leginkább lenézett és piszkos munkákat. A koronavírus miatt azonban sokan közülük kénytelenek voltak hazatérni” – fejtegeti a politológus.
Elmondása szerint az államnak éppen ez a totális lepusztultsága, elnyomorodása – ami egy közös ellenségnek a határokon túli jelenlétével párosul – indítja arra az ukránokat, hogy különféle radikális tettekre ragadtassák magukat, beleértve a túszejtéssel együtt járó terrorcselekményeket is.
Markov vélekedése szerint „az ukrajnai helyzetet már egészen annak alapjaiig kikezdték”. A lakosság többsége gyűlöli a rezsimet, Zelenszkij pedig nem teljes értékű elnök. És a helyzetet csak az tartja vissza az általános robbanástól, hogy – az amerikai, a brit, a kanadai és a lengyel titkosszolgálatok személyében jelentkező tényleges diktátor nagyon, de nagyon erős. Hiszen mindenki emlékszik, hogy gyilkolták 2014-ben ennek a diktátor rezsimnek az ellenfeleit (2) Én nem arról az 50 ezerről (3) beszélek, akik az ország délkeleti részén folyó harcokban vesztették életüket. Hanem arról a mintegy 10 ezer ukrán állampolgárról, akik a 2014-es terrorhullámnak estek áldozatul. És az emberek minderre nagyon is jól emlékeznek. Ukrajnában sokan ma leplezetlenül meg vannak félemlítve és félnek bármiért is kiállni. Ezzel együtt is, a társadalmi elégedetlenség utat tör magának. Mégpedig olyan formákban, mint ezek a túszejtésekkel egybekötött, furcsa terrorakciók”.
Mi több, az ukrán politikai eliten belüli helyzet is eljutott a robbanás küszöbéig. Immár kritikus szintre jutott el az eliten belüli szüntelen harc, ami az ellenfelekkel szembeni leplezetlen gyűlölködéssel párosul. (4)
„Ukrajnában tényleges hatalmi harc folyik az oligarchacsoportok között. (5) E csoportok egyike-másika igyekszik hátrébb szorítani az amerikaiakat, és, a „Soros-fiókák” személyében, az őket kiszolgálókat.
Másfelől dúl a harc Zelenszkij és Avakov – Ukrajna tényleges társkormányzói – között is. Ám a hatalomba az a csoport is vissza akar térni, amely közvetlen végrehajtója volt az államcsínynek, és kötődött hozzá. Itt én az olyanokról beszélek, mint Turcsinov (6), Parubij (7) és a többi. No és, persze, Porosenkó is szeretne visszatérni a hatalomba. (8) Vagyis itt hatalmi harc – mégpedig dühödt, elkeseredett hatalmi harc – folyik. Van azonban, az amerikaiak személyében, egy bősz, álnok és kegyetlen diktátor, aki nem fogja tűrni, hogy a legfelsőbb szinteken bárki is labilissá tegye a helyzetet” – fejtegeti Szergej Markov.
A politológus meggyőződése, hogy előbb-utóbb ez elkerülhetetlenül katasztrófához vezet. 2014 eseményei immár az egész országra kiterjedten mennek majd végbe.
„Bármely pillanatban, spontán módon bekövetkezhet a baj. A feldühödött emberek újra utcára vonulnak. De ezúttal már nemcsak Kijevben, hanem más városokban is. Most még csak az erőszaknak egy-egy megnyilvánulását láthatjuk. Ám ha a helyzet az országban nem fog javulni – márpedig nem fog javulni –, akkor az erőszak általánossá lesz. Minden városban, minden régióban az emberek kivonulnak a terekre, és a legújabb majdan fenekestül forgatja majd fel az egész országot. Ne feledjék: ezek előtt az emberek előtt ott a kép, hogy egyszer már megdöntöttek egy hatalmat. És biztosak abban, hogy ez újra sikerülni fog nekik” – vonta le a következtetést Szergej Markov.
Korábban a „Politrosszija” idézte Andrej Koskin politológust. Aki bírálta Vlagyimir Zelenszkijt, amiért az teljesítette a lucki terrorista követeléseit.
Konsztantyin Lipavszkij
Megjegyzések:
(1) Az un. „Terrorellenes Művelet” (ATO) keretében Krivos is harcolt a Donbasszban.
Az ukrán védelmi tárca vezető pszichológusa már évekkel ezelőtt a társadalomra nézve súlyos veszélynek tartotta a Donbasszból hazatérő katonák több mint 90 százalékát. Ezek a katonák demoralizáltak, a harcokban elvadultak. Hozzászoktak az erőszakhoz, a szabad rabláshoz és fosztogatásokhoz, a gyilkosságokhoz. Körükben számottevő az alkoholizmus, a kábítószer élvezet. Hazatérve nehezen szoknak vissza a békés életbe. Akik a munkanélküliség elől menekültek a hadseregbe, általában hazatérve sem találnak munkát. A hátország lakosságának egy része is ellenszenvvel viseltetik „az ATO veteránjaival” szemben, nem ritkák a súlyos konfliktusok. A civilek egy része is a hazatérőkön tölti ki felhalmozódott dühét, agresszivitását.
Ezt a pszichológust, mikor közzétette megfigyeléseit, nyomban menesztették a hadseregből.
(2) A terror már a Majdan idején kibontakozott. A fegyvereseknek – Andrej Parubij személyében (aki utoljára már a parlament elnöke volt) parancsnokuk és „elhárító tisztjük” is volt. Fegyveresek az utcán lefogtak – főként gyanúsnak ítélt fiatalembereket, akiket a városi tanács, illetve az országos szakszervezeti székház elfoglalt épületének pincéiben berendezett kínzókamrákba hurcoltak.
Már a Majdan győzelmét követő első héten eltűnt mintegy ötven kijevi lakos. A kórbonctani intézmények, a krematóriumok környékén lakók pedig felfigyeltek arra, hogy fegyveresek megszállták, lefoglalták ezeket az intézményeket, és rengeteg, koporsókkal megrakott teherautó érkezik. A Majdan győzelme után pedig fölfegyverzett szélsőséges suhancok rajzottak szét az egész országba, akik sorra fojtották el a puccs ellen vidéken kirobbant tiltakozó megmozdulásokat – az erőszak közepette a gyilkosságoktól, a leszámolásoktól sem riadva vissza. Fegyveresek megtámadták Kijevből hazafelé tartó krími tüntetők autóbusz konvoját. Ennek során hét embert a támadók agyonlőttek. Nem tudni azonban, hányan estek áldozatul azon utasok közül, akik a mezőn keresztül próbáltak elmenekülni, de a fegyveresek üldözőbe vették és utolérték őket.
A csúcsot az ogyesszai szakszervezeti székházban 2014. május 2-án megrendezett borzalmas vérengzés, illetve az egy héttel később vérfürdőbe torkollott Győzelem Napi ünnepségek jelentették Mariupolban. Az előbbi helyen az áldozatok száma, hivatalos adatok szerint 48, a túlélők szerint viszont 116 volt.
A mariupoli rendőrkapitányság véres ostromában, illetve az ukrán fegyveresek vérengzése folytán Mariupolban legalább 40 ember vesztette életét.
(3) Különös módon mindkét fél erősen csökkentett adatokkal operál. Az áldozatokkal kapcsolatban évek óta makacsul tartja magát az irreálisan alacsony 10-15 ezres szám, amibe a két fél hadseregének veszteségeit is beleértik. Holott a német titkosszolgálat is, 2016 nyarán 25 és 40 ezer közé tette csak az ukrán hadsereg veszteségeit. (A Donbassz hadseregeinek veszteségei is nyilván ehhez mérhetők voltak. Főleg ha figyelembe vesszük, amit a néhai Zaharcsenkó donyecki elnök 2017 végén mondott: a Donbassz 2014 óta ukrán fogságba esett harcosainak egyharmada már nincs az élők sorában: agyonkínozták, kivégezték őket, belehaltak a harcok vagy a kínvallatások közben sebeikbe, illetve a borzalmas ukrajnai börtönviszonyokba.
Senki sem tudhatja, hány elpusztult civil vagy hadifogoly földi maradványait semmisítették meg nyomtalanul, vagy kaparták el jeltelen tömegsírokban, melyek túlnyomó többsége a most is ukrán megszállás alatt álló területeken van. 2014 nyárutóján, az alig három hétre ukrán megszállás alá került Nyizsnyaja Krinka település határában, tömegsírokban negyvennél több áldozat – többségük a környékről eltűnt lány és fiatal asszony – földi maradványaira bukkantak.
(4) A „nagypolitikai” okok mellett esetenként az oligarcha csoportok közötti személyes ellentétek is tetten érhetők a fegyveres összecsapásokban. Vannak, akik szerint magának a Majdannak is az egyik oka volt, hogy a Nyugathoz kötődő oligarcha csoportok erőszakkal kitúrták pozícióiból a Donbasszból származó megbuktatott elnökhöz, illetve Oroszországhoz kötődő oligarcha csoportot.
(5) Értékelések szerint három fő csoport vetélkedik ma a hatalomért. 1. Az egyre gyengülő pozíciókkal rendelkező un. „95-ös negyed”. Ez Zelenszkij – Trump elnök kreatúrája – egyik nagy sikerű tévésorozatának címe. A sorozat több más szereplője is figyelemre méltó politikai karriert futott be.
2. A „Soros-fiókák”. Befolyásuk Goncsaruk korábbi miniszterelnök – Soros védencének – kormányzása alatt érte el fénykorát, kényszerű távozása nyomán azonban némileg visszaszorult. 3. A hatalmát visszaszerezni akaró, a szélsőséges nacionalistákkal összefogó Porosenkó korábbi elnök csoportja.
Ukrajna 2014 óta az USA gyámsága alatt áll. Így az ottani belső erőviszonyoktól függenek az Ukrajnán belüli erőviszonyok is. A korábban biztos befutónak tűnő Trump pozícióit súlyosan károsították a világszerte felszított BLM zavargások: Biden ma számottevően vezet az elnökségért vívott harcban. (Kreatúrájának, az egyre hanyatló befolyású Zelenszkijnek nyilván nem kevés fejtörésébe kerül, hogy miképpen helyezkedjen és vészelje át az esetleges amerikai elnökváltást.) Oroszország számára – melynek elnöke eddig a Trumppal való (ellentmondásos) partneri viszonyra építette politikáját – nyilván súlyos csapás lenne a vele szemben ádázul ellenséges, szélsőséges, „háborús párti” Biden győzelme.
(6) Alekszandr Turcsinovot a puccsista ukrán parlament azonmód, 2014. február 22-én megválasztotta (az addigi, ugyancsak elűzött) házelnök helyébe. Egyben ügyvezető államfővé emelték. E minőségében Turcsinov hirdette meg 2014. április 7-én a lázongó Donbassz eltiprását célzó, katonai büntető expedíciót, „Terrorellenes Művelet” (ATO) néven.
(7) Andrej Parubij (akiről gyerekkorában szellemi alulfejlettséget állapítottak meg, és erről orvosi papírja is van) a Majdan fegyvereseinek volt afféle katonai parancsnoka, egyben „biztonsági főnöke” is. A puccs győzelme után a kormány nemzetbiztonsági kabinetjének lett a titkára. E minőségében a helyszínen irányította 2014. május 2-án az „Ogyesszai Hatiny” néven hírhedtté vált szörnyűséges, véres leszámolást. Ogyessza hóhéra utóbb az ukrán parlament elnökévé avanzsált. Zelenszkij, hivatalba lépésekor, kilátásba helyezte felelősségre vonását. A bűnvádi eljárás meg is indult, időközben azonban teljesen leállt.
(8) Huzamosabb ideje szóbeszéd tárgya, hogy Porosenkó egy újabb Majdant készít elő, hogy, Zelenszkijt megbuktatva, visszatérhessen a hatalomba (ami annak idején anyagilag igen gyümölcsözőnek bizonyult számára). Ennek során most ugyanazokra a szélsőségesekre támaszkodik, akik annak idején őt akarták elkergetni a hatalomból. A 2019 áprilisi elnökválasztáson egyedül Lvov megyében szerzett többséget, de masszívan támogatta őt a banderista fészeknek számító többi nyugat-ukrajnai megye is.
