A megállapodások nem működnek, és a közeljövőben nem is fognak
A Donbasszban július 27-én életbe lépett tűzszünet nem sokáig tartott ki. Az EBESZ július 28–29-én annak 111 alkalommal történt megsértését jegyezte föl: a fegyverszüneti vonal mentén rövidgéppisztoly párbajra került sor. Andrej Marocskó tartalékos alezredes, katonai szakértő, a Donbasszban folyó harcok korábbi résztvevője, a luganszki Népi Milícia korábbi szóvivője elmondta a „Moszkovszkij Komszomolecnek”: mikor állhat be végre a Donbasszban az oly régen várt béke.
– Mi lesz a sorsa ennek a tűzszünetnek?
– A tűzszünetek nem működnek és nem is fognak. Már július 28-án, a minszki megállapodások további sorsáról rendezett videokonferencián Kijev gyakorlatilag elzárkózott vállalt kötelezettségeinek teljesítésétől. Képviselői nem hajlandók a tűzszünet végrehajtását felügyelő és koordináló többoldalú Bizottsággal együtt dolgozni, és megint az EBESZ felé mutogatnak. Az EBESZ pedig nem hajlandó a Donyecki és Luganszki Népköztársasággal (LDNR) való közvetlen párbeszédre. Vagyis elmondhatjuk: ez a tűzszünet kezdettől fogva életképtelen volt. Gyakorlatilag már meg is hiúsult.
– Az ukrán sajtó azt írja: éppen a lázadó köztársaságok lőnek. Hogy, úgymond, a nemzetőrök hiúsítják meg a béke-megállapodásokat…
– Hát persze! Éppen így készítik föl a közvéleményt arra, hogy minket állítsanak be a béke-megállapodások megbontóinak. A séma egyszerű: rendeznek egy lövöldözést, és rögtön ki is jelentik: mi csak válaszoltunk az arról a térfélről leadott lövésekre! Hiszen nagyon nehéz bebizonyítani, pontosan honnan dördültek el az első lövések. Ez, 2015-től fogva, Kijev régi, kedvelt taktikája… Az igazság kedvéért hozzá kell tenni: szerda reggelig csupán egyetlen komolyabb tüzet jegyeztek föl. De biztos vagyok benne, hogy egyre több és több lesz belőlük. Bizonyosan hamar megjelennek az első áldozatok is.
– Akkor miért ment bele Zelenszkij ebbe a tűzszünetbe?
– Biztosan megpróbált egy újabb találkozót kezdeményezni a normandiai formátumban. (1) Értésére adták azonban, hogy ez nem fog menni. Előbb a korábbi, Párizsban aláírt megállapodásokat kell végrehajtani.
Miért hívták vissza Kucsmát a tárgyalásokról? (2) Ő iránta még legalább valamelyes bizalommal voltak a Luganszki és a Donyecki Népköztársaság lakosai. Abból az egész csapatból, amelyik Ukrajnát képviseli Minszkben, ő volt az egyetlen normális szakember. És ő volt az egyetlen, aki hozzáértéssel tárgyalt. De most már ő sincs. Mit jelent ez? Azt, hogy most már nincs, akivel normális párbeszédet lehetne folytatni.
– Általában kik szokták megsérteni a tűzszünetet? A nacionalista zászlóaljak-e, (3) vagy ilyen értelmű parancsok az ukrán fegyveres erők parancsnokságától is érkeznek?
– A fegyverszüneti elválasztó vonal mentén mindig nagyon vegyes összetételű kontingens szokott állomásozni. Radikális nacionalistákból és a hadsereg rendes katonáiból egyaránt vannak ott. És gyakorlatilag megmondhatatlan, hogy ki lő, ki az, aki meghiúsítja a fegyverszünetet. Csak egyet mondhatok: nekik ott, a túloldalon nem könnyű meghozni ezeket a döntéseket. Még olyan esetek is előfordultak, amikor egymás között törtek ki konfliktusok.
– Vagyis, egyesek nem akarnak harcolni, mások viszont kényszerítik őket erre?
– Pontosan. Úgy tűnik, fizikai leszámolással fenyegetve kényszerítik őket arra, hogy a Donbassz népköztársaságainak a békés lakosait öldössék. Ezért is van az, hogy a frontvonal túlsó oldalán hellyel-közzel összetűzések robbannak ki. De, megjegyzem, mégiscsak inkább a nacionalista zászlóaljak radikálisai azok, akik megsértik a tűzszünetet.
– Mit gondol, mikor szűnnek meg mégis ezek a tűzszüneteket felborító ágyúzások? Mit jósol nekünk?
– Mindaddig, amíg Ukrajna el nem nyeri méltó büntetését, (4) semmiféle béke, semmiféle tűzszünetek szóba sem jöhetnek. Addig is, ezek a mindenféle „újévi”, „húsvéti”, „aratási” tűzszünetek és egyéb béke-megállapodások nem fognak működni.
Megjegyzések:
(1) Zelenszkij, az ukrán diplomácia bevált taktikája, hogy mindig követelik az újabb találkozókat – noha az eddigi ilyen-olyan megállapodásokból sem teljesítettek semmit. A másik fél pedig újra és újra lépremegy – abban a gyermeteg reményben, hogy Kijev előáll valami olyan új javaslattal, ami a minszki megállapodások végrehajtását szolgálja. Kijev azonban mindannyiszor valami olyan kezdeményezéssel hozakodik elő, ami szöges ellentétben áll a minszki megállapodások betűjével és szellemével. Miután így sikerült szétbeszélni az eredeti célt, Ukrajna újabb időt nyer, hogy ne kelljen teljesítenie a minszki megállapodásokat – viszont ellenfeleit kifárassza. Akiknek vagy elmegy a kedvük attól, hogy folyton Kijev körmére nézzenek, pimaszkodásával hadakozzanak, és fokozatosan engednek az ukrán diplomácia által a piaci légy arcátlanságával folytatott rárepüléseinek. Vagy megelégelve a dolgot, megteszik Kijevnek azt a stratégiai jellegű szívességet, hogy maguk rúgják fel a minszki megállapodást.
Legutóbb, a decemberi párizsi csúcstalálkozó idején megint az orosz diplomácia kapott egy pofont. Mely – mint már annyiszor, megint – engedett eredeti álláspontjából, és mégiscsak belement egy újabb találkozóba. Anélkül hogy Kijev bármit is teljesített volna az előző megállapodásokból. Meg is kapta az újabb fájdalmas bögölycsípést a szemtelen piaci légytől.
(2) Leonyid Kucsma, korábban szégyenszemre bukott elnökre ruházták rá Ukrajna főtárgyalójának tisztét. Egyszer már visszahívták erről a posztról, de aztán újra megbízták ezzel a feladattal. Most maga dobta be a törölközőt.
(3) Az ukrán hadsereg oldalán harcoló, jórészt önkéntes, elkötelezetten szélsőséges nacionalistákból álló, félkatonai alakulatok. Felszereltségük nemritkán jobb, mint magáé a hadseregé.
(4) Miközben Oroszországot rendszeresen szankciókkal sújtják „a minszki megállapodások nem teljesítése” miatt (ami – mint a szerződés egyik garantálójának – nem is dolga), Ukrajnát mindeddig semmilyen szankció nem érte, ugyanilyen okból. Noha azzal valójában Nyugaton is immár tisztában vannak, hogy a tűzszüneteket az ukrán fél szokta megsérteni – többnyire tűzharc kiprovokálásával.