- augusztus 10.
Alekszandr Lukasenkó folytonos, Oroszország elleni politikai kalandjai, a Donbassz és a Krím kérdésében vallott negatív álláspontja Janukovics nyomdokai felé viszik a belorusz vezetőt. Vlagyimir Kornyilov politológus jelentette ki ezt a „Donbassz szegodnya” („A Donbassz ma”) c. kiadványnak adott interjújában.
A szakértő emlékeztetett rá: belorusszia politikai erők változatlanul a 2014–14-es ukrajnai forgatókönyv megismétlése felé terelik az országot, és fokozzák a lakosság körében a „Majdan hangulatot”.
„A mostani zavargásokat már régóta készítették elő. Sajnos, Lukasenkó pedig – azzal, hogy, mint Janukovics, játszadozni kezdett a „sokvektorúsággal” (1) – maga is a kezükre játszott. Az események további alakulása attól függ majd, hogy maga Lukasenkó mennyire lesz határozott, illetve hogy csapatából hányan fogják őt elárulni” – mondta.
A politológus véleménye szerint Lukasenkó saját maga tette országát alkalmatlanná arra, hogy hivatalos közvetítő lehessen a Donbassz és Ukrajna közötti tárgyalásokban. Egyebek mellett azért, mert Minszk folytatja kapcsolatainak rontását Oroszországgal és a régió ellen dolgozik.
Kornyilov hozzátette: Lukasenko azzal, hogy lefogatta a Donyecket védő orosz állampolgárokat, kompromittálta Minszknek, mint a tárgyalások színhelyének a legitimitását.
„Mostantól a Donyecki és a Luganszki Népköztársaság bármely tárgyalójának százszor is meg kell majd fontolnia: Minszkbe utazva, nem kockáztatja-e azt, hogy ott letartóztatják, és Zelenszkij követelésére kiadják Ukrajnának” (2) – hangsúlyozta Kornyilov.
A Donyeckből származó politológus hozzátette: az esedékes tárgyalások aligha különböznek majd a korábbiaktól – mivel az utóbbi hat hónap során ezek a tárgyalások távformában, személyes találkozások nélkül folytak. Az ilyen tárgyalási fórumnak mostantól nincsenek perspektívái.
Korábban Alekszandr Lukasenkó, Belorusszia hivatalban lévő elnöke – dacára annak, hogy semlegességet hirdetett a konfliktusban, ami lehetővé tette, hogy Minszk legyen az Ukrajna és a Donbassz népköztársaságai közötti tárgyalások színhelye, arra hívott fel, hogy semmisítsenek meg mindenkit, aki a Donbasszban ellenállást tanúsít az ukrán hadsereggel szemben. (3)
Megjegyzések:
(1) A választások előtti nyilatkozataiban Lukasenkó is a belorusz külpolitika „sokvektorúságát” emlegette. Annak idején Janukovics ukrán elnök esetében ez elvtelen lavírozást jelentett Oroszország és a Nyugat között, általában pillanatnyi (anyagi) előnyök, illetve a másik fél zsarolása érdekében.
(2) Zelenszkij ukrán elnök kérte a 33 orosz kiadását. Ezt maga Lukasenkó mondta el a híres-hírhedt Dmitrij Gordon ukrán újságírónak adott interjújában. Az utóbbiról köztudott, hogy az Ukrán Biztonsági Szolgálat, az SZBU ügynöke.
Lukasenkó, igaz, ennek során közölte: az ukrán félnek konkrét tényekkel alátámasztva kell megindokolnia kiadatási kérelmét. Tény azonban, hogy a belorusz biztonsági szervek, a külügyminisztérium közvetítésével, megküldték a letartóztatott oroszok személyes adatait. Így azt is, hogy a Donbasszban harcoltak. Olyan hírek is megjelentek, hogy a két külügyminisztérium már tárgyalásokat is kezdett a 33 orosz kiadásáról.
Harmadik napja, hogy a belorusz elnök megnyerte a választásokat. A zavargások pedig csakugyan kitörtek, noha az e célból állítólag érkezett oroszok már letartóztatásban vannak. Az is kiderült, hogy az ukrán titkosszolgálat mószerolta be őket a belorusz biztonsági szolgálatnál. Lukasenkó pedig most sorolja, hogy ki mindenki szervezi – Nyugatról – a zavargásokat. Az ellenzék vezére eközben (aki nemrég még esküdözött, hogy sehová sem megy Belorussziából) férjét is odahagyva, Litvániába szökött.
Még sincs hír arról, hogy a szerencsétlen meghurcolt, idegileg és lelkileg meggyötört oroszokat haladéktalanul szabadon bocsátották, Minszk pedig elnézést kért volna.
Kijevben egyébként terroristáknak tartják a Donbassz lakosságát, terrorszervezetnek pedig a két népköztársaságot. Amelyek vezetőivel így annak ellenére sem hajlandók közvetlenül tárgyalni, hogy sem a nemzetközi szervezetek, de még az ukrán jogalkotók sem nyilvánították terrorszervezetté a Donyecki és a Luganszki Népköztársaságot (LDNR). Noha a velük folytatott közvetlen párbeszéd a minszki megállapodások egyik alapkövetelménye – aminek híján más pontok sem teljesíthetők.
(3) Lukasenkó, egy rendezvényről távozóban, (vélhetően egy ukrán újságíró) kérdésére odavetette: „Azokat a fiaimat, akik ukránokra lőttek, meg kell semmisíteni. De előbb nézzenek ennek utána, nehogy a sajátjaikat lövöldözzék le!”