Barátaim! Belorussziában a „krumpliforradalom” (valószínűleg most ez lesz a neve), melybe a Nyugat óriási reményeket fektetett, a jelek szerint nem jött össze. Pedig olyan jól indult minden a lázadók nyugati védnökei számára.
Emlékeztetnék, hogy az elnökválasztások előtt Minszkben őrizetbe vették orosz állampolgárok egy 33 fős csoportját. Akiket az ukrán titkosszolgálatok megpróbáltak úgy feltüntetni, hogy ők a „Wagner” magán fegyveres biztonsági cég „zenészei”.
A provokációnak még Lukasenkó is felült, aki sietett interjút adni Dmitrij Gordonnak (1). Aki a legsűrűbb események közepette úgy termett ott, mint ahogy az ördögfej pattan ki a szelence felnyitásakor. Ebben az interjúban Lukasenkó nem túl hízelgőn nyilatkozott a testvéri Oroszországról, amelyet azonmód táncpartnernek nevezett.
Zelenszkij pedig, mint akit besóztak ez idő alatt folyvást hívogatta Lukasenkót, azzal ostromolva őt, hogy segítséget ajánlgatta, illetve hogy tárgyaljanak a 33 orosz Ukrajnának történő kiadásáról.
Ám alig telt el pár nap, és mindenre fény derült, minden a helyére került. A lefogott oroszokkal kapcsolatban pedig Ukrajna valahogy rögtön elhallgatott.
Ezzel azonban még nem mindennek lett vége. Mindannyian láthattuk Minszk utcáin a tömeges ellenzéki megmozdulásokat, amelyeket Nyugaton siettek a belorussziai demokrácia támaszára és védelmére szolgáló akcióknak beállítani.
Valami azonban itt sem úgy sikerült. Mint ahogy az utólag kiderült, a zavargások felbujtói között sok volt a rovott múltú személy, illetve olyanok, akik súlyos köztörvényes bűncselekményekért ültek.
Némelyeknél pedig, elfogásukkor, dollárkötegeket találtak. A pénz arra szolgált, hogy „munkájukért” kifizessék vele a tömeges rendzavarásokban közreműködő suhancokat.
Mostanra világos, hogy Belorussziában immár nem lesz folytatásuk a rendbontásoknak, ahogy az az ukrajnai Majdan esetében történt. A tiltakozások, persze, még tovább tartanak majd, ám azokat, szemben Ukrajnával, nem táplálják majd nemzeti indulatok (például olyanok, hogy a tüntetők alapvető része ellenségesen viszonyulna Oroszországhoz).
De maga a Bátyka sem Janukovics. Korábban vétett hibái ellenére Belorusszia vezetőjét úgy ismerjük, mint egy olyan erős vezetőt, aki képes adni a pofájára a zavarások felbujtóinak.
De cikkem zárásaként legyen egy kis vidámság is. A belorusz tömegtájékoztatás azt állítja, hogy a leírt események után Lukasenkó néhányszor megpróbálta telefonon felhívni Zelenszkijt, amaz azonban nem válaszolt a hívásokra. Mondják, hogy nyugati védnökei megtiltottak az ukrán „showmannek” mindenféle beszélgetést a belorusz elnöknek. De maga Zelenszkij is, mint a tűztől, úgy fél most a Bátyka haragjától.