https://hu.news-front.info/2020/08/22/vaszilij-volga-ukrajna-elnyerheti-a-terrorista-allam-cimet/
A cikkben említett „terroristák” esetében a Minszkben július 29-én lefogott 33 orosz állampolgárról van szó, akik egy fegyveres biztonsági magáncég alkalmazottai voltak (az első hírekkel ellentétben nem a meglehetősen rossz hírű „Wagner” cégnél.)
Utólag kiderült: az akciót teljes egészében az ukrán titkosszolgálat szervezte, amelyik egy évig dolgozott rajta. A cél a 33 férfi elrablása és Ukrajnába szállítása volt. Róluk úgy tudták, hogy korábban a Donbasszban harcoltak (utólag kiegészítve azzal a váddal, hogy ott „háborús bűntetteket követtek el a helyi lakossággal szemben”. Az SZBU ezzel megbízott ügynöke felkutatott – mindenekelőtt olyanokat, akik korábban harcoltak a Donbasszban. Hamisnak bizonyult szerződésekkel „munkát ígértek” nekik: állítólag Venezuelában kellett volna egy olajipari létesítményt őrizniük. Az SZBU-ügynökök kezére játszott, hogy Moszkva és a külvilág között – a járvány miatt – szünetelt a légi közlekedés. Latin-Amerika pedig csak Isztambulon keresztül volt elérhető. Az ügynökök a július 25-én Minszkből induló isztambuli járatra vettek jegyet. Az elképzelés az volt, hogy a gép egyik utasa – már az ukrán légtérben – „rosszul lesz”. A gép emiatt Kijevben leszáll, ahol az ukrán biztonsági szolgálat emberei elfogják a 33 oroszt. Noha az SZBU-nál arról beszéltek, hogy az oroszokból „cserealap” lesz egy újabb fogolycserére, az kiviláglott: foglyaikat alaposan kivallatják majd (kínzásokkal is) – többek között „az orosz agresszorok” újabb ukrajnai terveiről.
Ezen a ponton valaki kiszivárogtathatott valamit. Korábban utalás történt arra, hogy az oroszokat Moszkvából Minszkbe szállító gépjárművet a határon sokáig feltartóztatták – így utasaik lekésték a járatot. Az ukránok még nem vették le róluk a kezüket: valaki július 30-ra szóló repülőjegyekkel jelentkezett náluk, azzal az utasítással, hogy a lejárt jegyet semmisítsék meg. (Ami bizonyíték lehetett volna, hogy ők nem maradnak Belorussziában az augusztus 9-i választásokig, és Minszkben csak tranzit céllal tartózkodnak). Elhelyezkedtek egy Minszk környéki szanatóriumban, ahol egy nappal az újabb indulási időpont előtt, a július 28-ról 29-re virradó éjszaka a belorusz biztonsági erők lecsaptak rájuk.
Utólag értékelhetjük úgy is, hogy a belorusz biztonságiak – durva akciójukkal – valójában megmentették a 33 oroszt attól, hogy mégiscsak az ukránok kezére kerüljenek. De tény, lelkileg nagyon meggyötörték őket azokkal a vádakkal, amelyek – a hírek szerint – megint csak Kijevből származó mószerolásra épültek. (Akik abban reménykedtek: a súlyosan megvádolt oroszokat Minszk mégiscsak kiadja.) A belorusz vallatók azzal fenyegették őket, hogy vagy vállalják a súlyos belorusz vádakat (rendzavarásra, terrorcselekmények elkövetésére érkeztek: 20 év, életfogytiglan, de akár golyó általi is) – vagy kiadják őket Ukrajnának. A hírek arról szóltak, hogy az ukrán és a belorusz (Nyugat-barátságáról hírhedt) külügyminiszter vezette tárca között meg is indultak a tárgyalások az oroszok kiadásáról (28-ról volt szó). Az ukrán főügyész hivatalos kiadatási kérelme is befutott. De már elkésett.
Maga Lukasenkó is egy ideig félreérthetően viselkedett, nyilatkozgatott az ügyben. (Többek között annak az ukrán műsorvezetőnek, aki kérkedik is azzal, hogy ő az SZBU embere. Annak még azt mondta: részéről nincs akadálya annak, hogy az oroszokat kiadják.) Mígnem végül világossá tette: csak akkor adják ki az oroszokat, ha Kijev hiteles érvekkel támasztja alá kiadatási kérelmét.
Mindenesetre, az orosz HM külön gépet küldött Minszkbe, a 33 oroszért.
Kijevben most áll a bál. Nem mást, mint magát Andrej Jermakot, az elnöki hivatal vezetőjét vádolják azzal, hogy az információk kiszivárogtatásával meghiúsította a gondosan kidolgozott akciót. De az elnök neve is szóba került már, mint bűnösé. Ez a kör akarhatta most kárpótolni önmagát és a másik tábort, egy „nagyvad” moszkvai zsákmányul ejtésével.
A moszkvai emberrablási kísérletről az augusztus 20-i hírek számoltak be. De, mint kiderült, az akcióra felbérelt banditák július 30-án próbálkoztak. (Tehát másnap, hogy a minszki terv megbukott). Aznap, ingatlan vásárlás ürügyén kicsaltak Moszkva környékére egy, változatlanul titokban tartott nevű, a népfelkelők (egyik) parancsnokaként emlegetett személyt. Akit az autóban ülve megpróbáltak sokkolóval elkábítani. Az illető azonban hevesen védekezett, és az autóból is sikerült kiugrania. A BBC hírszolgálata tudni véli: Alekszandr Borodajról van szó, aki – noha orosz állampolgár – 2014 nyaráig a Donyecki Népköztársaság (első) miniszterelnöke volt (őt az említett Alekszandr Zaharcsenkó követte, aki addig egy, harkovi hátterű orosz hazafias mozgalom („Oplot”) tagjaiból álló brigádnak volt a parancsnoka. Az „Oplot” Moszkvába távozni kényszerült vezetőjét egy Moszkva környéki étteremben, asztalához odamenve, közvetlen közelről lelőtték.)
Az ellentmondásos megítélésű Borodaj jelenleg a „Donbassz Önkénteseinek Szövetsége” nevű szervezet vezetője. Civilben pedig egy, Moszkva környéki ingatlanok adás-vételével foglalkozó cég vezetője.
Más források egy tucatnyi egyéb, lehetséges nevet is emlegetnek. A dolgot bonyolítja, hogy egy ugyancsak augusztus 20-i hír szerint, és szintén az FSZB magában Moszkvában, az orosz főváros három polgári repülőtere közül az egyiknek nevet adó Domogyedovó kerületben hiúsított meg egy másik emberrablást. Az áldozat itt egy ismeretlen nevű, korábban szintén népfelkelő volt (aki azonban – vélhetően a Szlavjanszknál 2014. április közepe és július eleje közötti harcokban) a DNR állambiztonsági minisztériuma alá tartozó különleges (felderítő) egységében szolgált, zászlósi rendfokozatban.
Elfogása és Kijevbe hurcolása esetén rajta keresztül esetleg el lehetett volna jutni vagy Sztrelkovig, vagy a három másik vádlott valamelyikéhez (akik mind a DNR katonai felderítésénél dolgoztak – a másodrendű vádlott, Szergej Dubinszkij egyenesen annak vezetője). Kínvallatásokkal meg lehetett volna próbálni kihúzni belőle rájuk nézve terhelő adatokat – vagy rá lehetett volna kényszeríteni ellenük való, számára megírt vallomás felmondására. A második emberrablási kísérletről több hír nem jelent meg. Az viszont kiderült, hogy az akció ukrajnai szervezője, Andrej Bajdala két elfogó csoportot is szervezett.
Meglehet, hasonló céllal rabolták el és vitték Kijevbe egy éve Vlagyimir Cemah nyugalmazott légvédelmi tüzérezredest, aki Szlavjanszk légvédelmi parancsnokaként közeli harcostársa volt Igor Sztrelkovnak. Cemah injekciózása már meg is kezdődött, kihallgatásába holland és ausztrál rendőrségi szakértő is bekapcsolódott. Az előbbi holland állampolgárságot és egy családi házat ígért Cemahnak, ha „együttműködik”. Mindmáig úgy nézett ki, hogy a maláj gépet állítólag lelövő orosz légvédelmi rakétarendszer ide-oda csempészésében való esetleges közreműködéséről akarták őt (hamis) tanúvallomásra kényszeríteni. Az újabbak fényében azonban nem zárható ki, hogy őbelőle is valójában Sztrelkovra terhelő vallomást akartak kicsikarni. Idejekorán, több mint nyolc hónappal a per kezdete előtt rabolták el, hogy bőven legyen idő őt mindenről kivallatni. Nem volt azonban szerencséjük: egy orosz-ukrán fogolycsere keretében, bő két hónapi raboskodása után, elrablói őt is kénytelenek voltak szabadon engedni.
(Egyébként az Európai Parlament 40 képviselője, a magyar származású Kati Piri holland képviselővel az élen, levelet írt személy szerint az ukrán elnöknek, követelve, hogy Cemahot ne engedjék el. A nyugalmazott tiszt megszerzése amúgy a holland (Judith Sargentini hazája) titkosszolgálatnak jutott eszébe. Ők is rendelték meg elrablását az ukrán kollégáknál.)
Márciusi, meg nem erősített hírek szerint a donyecki elhárítás értesült arról, hogy az SZBU a Donyeckben élő, ukrán állampolgárságú vádlott, Leonyid Harcsenkó elrablására készül. Ezért, mondvacsinált ürüggyel, „letartóztatták” őt.
És bár az eddigi beszámolók szerint a lelőtt maláj Boeing ügyében pert folytató hágai bíróság a négy (hiába) megidézett vádlott valamelyikét akarta így kézre keríttetni, a szóban forgó nevek közül egyedül Igor Sztrelkov (Girkin), az elsőrendű vádlott lehet érintett. A többiek maximum közvetve. E források megjegyezték: Alekszandr Zaharcsenkó államfő meggyilkolása után környezetének több tagja is Oroszországba távozott. Ők jórészt Moszkva környékén élnek…
Csikós Sándor