Vlagyimir Putyin orosz elnök belorusz kollégájával, Alekszandr Lukasenkóval megvitatta a belorussziai elnökválasztás nyomán kialakult politikai helyzetet. E beszélgetés után Lukasenkó azzal a bejelentéssel állt az ország lakossága elé, hogy kész más politikusnak átadni jogköreit. Ezt a lépést azonban csak azt követően teszi meg, hogy Belorussziában új alkotmányt fogadnak el. Lukasenkó tárgyalóasztalhoz hívta ellenfeleit, hogy megvitassák az új alkotmány részleteit.
Lukasenkó elmondta: a vonatkozó népszavazás megtartását és az új alkotmány elfogadását követően átadja elnöki jogköreit. Azt is hangsúlyozta azonban, hogy a tárgyalásoknak nem utcai tiltakozó megmozdulások és nyomásgyakorlás közepette kell zajlaniuk.
Számos politológus kezdett találgatni azon lehetséges verziókkal kapcsolatban, hogy miért szánta rá magát az orosz elnök egy ilyen bejelentésre. Az elemzők többsége, közöttük Valerij Szolovej, az orosz elnökkel folytatott beszélgetéssel hozzák összefüggésbe a bejelentést. Minden jel szerint a Kremlből vetették föl új választások megtartását Belorussziában. (1)
A politológus megnevezett néhány olyan pontot, amelyeket tekintve Lukasenkó és Putyin előzetes megállapodásra juthatott. Az egyik ilyen pont meglehetősen váratlanul hatott: Lukasenkó nem jelölteti magát az újabb elnökválasztáson.
Valerij Szolovej állítja: már készen áll a belorussziai helyzet további alakulásának a forgatókönyve. A választásokon a két legfontosabb elnökjelölt méri össze erejét: Szvetlana Tyihanovszkaja és Viktor Babarikó. (2) A Kreml képviselői biztosak benne, hogy ez utóbbi jelölt lesz a választások nyertese. Aki majd garantálni fogja tudni Alekszandr Lukasenkó személyes biztonságát.
A politológus úgy véli, hogy Babarikó ezt követően megköti majd a Kremllel a Szövetségi Állam létrehozásáról szóló szerződést. Ennek eredményként Lukasenkó visszatérhet majd a politikai küzdőtérre. Megkapja az Államtanács titkárának a tisztét. (3) A Szövetségi Állam élén Vlagyimir Putyin áll majd.
Megjegyzések:
(1) Putyin mostani rendezési elképzelései, alaplogikájukat tekintve a 2014-es ukrajnai válság rendezéséét követik. Az orosz elnök ennek során nem személyek, hanem fennálló helyzetek megőrzésére törekszik. Ukrajnában Janukovics, most, Belorussziában pedig Lukasenkó – valamilyen írásos, jogi formula keretében történő visszaléptetését tűzte, illetve tűzi ki célul.
(2) Viktor Babarikót, a „Belgazprombank” igazgatótanácsának húsz éve elnökét – aki korábban szintén bejelentkezett a belorussziai elnökválasztás egyik jelöltjeként – a közvélemény oroszbarát politikusnak könyveli el. Egy róla szóló cikk azonban feltárja, hogy barátságos érzésekkel viszonyul Litvániához, elítéli Lengyelországnak a XVIII. század végén történt felosztását, és pozitívan értékeli az 1918-as német megszállás idején létrehozott „Belorusz Népköztársaság” nevű bábállamot. A cikk szerint elnökjelöltségét a lengyel titkosszolgálatok támogatták.
A „Belgaz” állami szénhidrogén vállalat szoros kapcsolatban áll a „Gazprom”-mal. Intézi az orosz földgáz importját és az országon belüli elosztását.
(3) Amíg a most módosított orosz alkotmány értelmében Putyin elnök akár 2036-ig is meghosszabbíthatja mandátumát, a korábbi helyzet szerint 2024-nél tovább nem maradhatott volna. Ebben az esetben számára létrehoztak volna egy ugyanilyen elnevezésű tisztséget. Az Államtanács titkáraként Putyin továbbra is az ország legbefolyásosabb személye maradhatott volna.
Arról több cikk is megjelent, hogy Lukasenkó Oroszországba készül távozni.