A napokban a vonatkozó posztomhoz való hozzászólásában az egyik kommentelő kétségbe vonta: az általam leírtak alapján tekinthető-e Ukrajna terrorista államnak.
Nézzük akkor a vezető orosz közszolgálati tévécsatorna, a „Rosszija 1” minapi, egyik műsorának összefoglalóját az ukrán titkosszolgálatnak a közelmúltban végrehajtott két emberrablási kísérletéről. Az utóbbival Oroszország szívében, Moszkva környékén próbálkoztak. Embereket eddig csupán a korábban Ukrajnához tartozó területeken raboltak: diverzánsok nem ritkán fognak „nyelveket” a néphadseregek állásaiban. De raboltak már embert a hátországból is.
A cél minden esetben az volt, hogy – akár kínvallatásokkal is – információkat csikarjanak ki az így foglyul ejtett emberekből Oroszország Ukrajna elleni állítólagos „agressziójával” kapcsolatban. Ezt több okból is igyekeznek „bizonyítani”: hogy igazolhassák a függetlenségre szavazó Donbassz kezdetben védtelen népe elleni katonai büntetőexpedíciót; megmagyarázzák, hogy miért nem tudták mindmáig legyőzni a katonáskodásban járatlan népfelkelőket. És hogy biztosítsák az Oroszországgal szemben ellenséges kollektív Nyugat katonai, anyagi támogatását. Az azonban először fordult elő, hogy orosz állampolgárok elrablásával saját hazájukban próbálkozzanak. Ugyanez volt a cél az áldozat, illetve az Minszkben tőrbe csalt 33 orosz állampolgár Kijevbe csempészésével is.
* * *
Az SZBU kudarcot vallott tervei. Először orosz állampolgárok Belorussziában történő elfogásával. Most pedig ezzel a történettel – a Donbassz népfelkelői egyik parancsnokának elrablásával
- augusztus 23.
Kudarctörténetnek bizonyult az a thriller, aminek forgatókönyvét Kijevben írták. A Donbassz népfelkelőinek egyik vezetőjét (1) akarták elrabolni és Ukrajnába hurcolni. Az orosz titkosszolgálatok azonban közbeléptek. És noha szervezői magas beosztású személyek voltak, az akció meghiúsult. Pedig a történet „meredek”: kémek, banditák, nagypolitika. Egy hónap leforgása alatt az ukrán ügynökök másodszor sültek fel. Előzőleg leleplezték annak a provokációnak a szervezőit, aminek keretében az oroszokat Belorussziában lefogták.
Operatív felvételek arról, amikor megkísérelték elrabolni az egykori népfelkelőt. Az autó utasterében megpróbálták sokkolóval megcsapatni, de sikerült kiugrania a parkolóban álló autóból.
„Miután megéreztem az áramütést, összeszedtem magam. Támadóim elfelejtették lezárni a kocsit. Kinyitva az ajtót, kiugrottam, futásnak eredtem az utcán és kiabálni kezdtem” – meséli a sértett.
Ez a videó pedig már az utcán készült, pár perccel később, egy másik szögből. A tettesek elgondolása nyilvánvalóan meghiúsult. A felsült emberrablók már bilincsben. Az utolsó pillanatig egyikük sem sejtette, hogy az orosz titkosszolgálatok figyelik minden lépésüket. És tudtak mindent arról a tervükről, hogy a Donbassz népfelkelőinek egyik vezetőjét Moszkvában hatalmukba kerítik, majd Kijevbe szállítják.
„Aminek eredményeként teljes egészében feltártuk az ukrán titkosszolgálatok által, egy orosz állampolgár elrablási kísérletével végrehajtott, lényegében terrorcselekményt (kiemelés a fordítótól). Megállapítottuk, hogy kik az emberrablási kísérlet résztvevői Oroszországban és Ukrajnában. Nagy részüket már őrizetbe is vettük” – mondta el az FSZB egy munkatársa.
Az oroszországi tetteseket – egy szervezett alvilági csoport tagjait – sikerült elfogni, akikre Kijevből rábízták a piszkos munka elvégzését. De név szerint tudjuk – egészen a legmagasabb hivatalokig –, hogy kik állnak eme akció mögött, kik tervezték meg azt.
„Napnál világosabb, hogy ezek a személyek: Ivan Bakanov, az SZBU vezetője, Uszmak, az SZBU-n belül a kémelhárítási részleg főnöke, illetve az 5-ös főcsoportfőnökség vezetője, Alekszandr Poklad. (2) Ők a kezdettől fogva ellenőrizték az emberrablás előkészületeit, illetve irányították a műveletet” – mondta el az FSZB egy munkatársa.
Azt is sikerült megállapítani, hogy ukrán részről ki volt a művelet koordinátora. Egy bizonyos Andrej Bajdala – az SZBU és az ukrán katonai felderítés „Svéd” fedőnevű ügynöke. Ez a név régóta ismert a Donbasszban. Bajdala az, akiről úgy tartják, hogy köze volt a Donyecki Népköztársaság (DNR) vezetője, Alekszandr Zaharcsenkó elleni merénylethez. De hogy magán Oroszországon belül hajtsanak végre akciót – ilyesmire az SZBU ügynökei először vették a bátorságot (kiemelés a fordítótól).
Az ukrán titkosszolgálatok tisztában vannak büntetlenségükkel. Minden ehhez hasonló diverziós akciójukat állami szinten, állami intézmények részéről bátorítják. És ezért átléptek már minden lehetséges és lehetetlen határt. Igen, Ukrajna terrorista állammá lett: erről újra és újra tanúbizonyságot tesz (kiemelés a fordítótól)”– mondja Vlagyimir Kornyilov politológus.
Ebben az ügyben az ukrán nyom úgyszintén bizonyítottnak vehető. Sikerült elcsípni az emberrablók és kijevi megbízóik telefonbeszélgetéseit. Persze az SZBU-nál úgyis elhárítják majd maguktól a vádakat. És már nem először.
Amikor négy évvel ezelőtt egy diverzánscsoport, fegyverekkel és robbanószerekkel fölszerelkezve, próbált, Ukrajna felől, behatolni a Krímbe, Kijev akkor is mindent tagadott. Aztán napvilágot látott egy telefonbeszélgetés Petró Porosenkó és Joe Biden (3) között, amikor is az amerikai leteremtette beszélgetőpartnerét a nem egyeztetett akció miatt. Az ukrán elnök pedig elismerte: a provokáció megtörtént (kiemelés a fordítótól). „Garantálom Önnek: ilyesmi még egyszer nem fordul elő. Semmi ilyesmi. De nemcsak hogy semmi ilyesmi, de egyáltalán semmi”.
De lám, a hatalom Kijevben változott. És kezdődik minden, elölről. A provokációk is, és azok tagadása is. Az SZBU-nál mindmáig tagadják még azt is, hogy közük lett volna a belorussziai eseményekhez. Amikor is az elnökválasztás előtt őrizetbe vettek három tucat orosz állampolgárt. Noha immár Ukrajnában is nyíltan beszélnek arról, hogy titkosszolgálataiknak szerepük volt ebben a történetben.
„Ez az információ abszolút igaz. Az akció előkészítése egy évig tartott. Ez egy nagyon komoly művelet volt, az ukrán felderítés magas beosztású emberei dolgoztak az előkészítésén. És abban a felderítés nem is egy ügyosztálya részt vett” – tárta föl Alekszandr Gordon újságíró.
Ebben az esetben az ukrán újságíró jól értesültségéhez kétség sem fér. Nem olyan régen saját maga dicsekedett el a felderítésnél meglévő összeköttetéseivel: „Hivatalosan is tudatom. Natalja Poklonszkajával (4) és Igor Girkinnel (5) az interjút, az ukrán titkosszolgálatokkal együttműködésben, én készítettem”.
Az ukrán titkosszolgálatok voltak azok, amelyek megjátszották azt a kombinációt, melynek akaratlan résztvevőivé váltak a Minszk környéki szanatóriumban lefogott orosz állampolgárok. Akik elfogadták azt a felkínált állást, melynek alapján külföldön olajfúrótornyok őrzés-védelmét kellett ellátniuk. És ami által beleestek abba a csapdába, amelyet Kijev állított a Donbassz nemzetőrei számára.
„Munkaadóként a toborzóügynök követelményként fogalmazta meg, hogy a pályázónak legyen harc tapasztalata. Ezzel összefüggésben kiváltképpen a Donbassz érdekelte. A részletes elbeszélgetés során konkrétan az ukrajnai eseményekről, a Donbasszról és ehhez hasonló kérdésekről esett szó” – mesélték el a Minszkben lefogott oroszok.
A készülő emberrablásról szóló történetben a Donbassznak szintén kulcsszerep jutott. Kijev olyannyira kézre akarta keríteni a népfelkelők parancsnokát, hogy 200 ezer dollárt is felajánlott az emberrablóknak.
„Valamilyen úton-módon ukrán területre akartak átjuttatni engem, hogy aztán ott, a továbbiakban az ukrán titkosszolgálatok munkatársainak a kezére adjanak” – mesélte el a népfelkelő.
A kép – illusztráció
És mindez egy nappal az után történt, hogy Minszk környékén őrizetbe vették az oroszokat. És ez újabb bizonyítéka annak, hogy a két esemény egy és ugyanazon láncolatnak a része.
„Szerintem ez a két akció abszolút összefügg egymással. Mivel kitűnően össze voltak hangolva, időben is, és az akció értelmét illetően is. Nyilvánvaló tehát, hogy egymással össze voltak hangolva, főként hogy a két akcióval ugyanaz a titkosszolgálat foglalkozott” – mondta Rosztyiszlav Iscsenkó politológus.
Ezekben az akciókban az a közös, hogy mindkettő kudarccal végződött. De ki a megmondhatója annak, hogy nem lesznek-e újabb kísérletek? A sikertelen emberrablási akció őrizetbe vett résztvevői már beismerték: ukrán megrendelőik több embert is ki akartak vitetni Oroszországból, az ő segítségükkel.
Megjegyzések:
(1) Az azért utóbb kiderült: nem egy magas rangú katonai vezetőről, hanem a donyecki állambiztonsági szervek egy különleges (felderítő) egységének zászlósáról volt szó. Minthogy a négy személy közül, akik ellen a holland ügyészség, a Hágában most folyó perrel összefüggésben elfogató parancsot adott ki, hárman a Donyecki Népköztársaság állambiztonsági minisztériumának magas rangú vezetői voltak (a „másodrendű vádlott”, Szergej Dubinszkij pedig egyenesen a katonai elhárítás vezetője volt). A három személy közül kettő az orosz felderítésnél is dolgozott korábban. Valószínű, hogy az amerikai titkosszolgálatok is érdeklődéssel várnák a három magas rangú vezetőből kicsikarandó információkat az orosz (és a donyecki) felderítésről.
Az elrabolandó zászlósból kiszedett vallomás előkészíthette volna a kézre kerítendő „nagy halak” kihallgatását. Egyben rajta próbálták volna ki, hogy miként lehet valakit kicsempészni Oroszországból Ukrajnába.
(2) Alekszandr Poklad még az ukrán gestapón belül is kirí kegyetlen vallatási módszereivel. Ennek a hóhérnak – zsarolás miatt – korábban már volt dolga a hatóságokkal.
(3) Joe Biden – Barack Obama alelnöke. A Donbassz hóhéra – az ő kifejezett utasítására indult be az ukrán hadigépezet a Donbassz tiltakozó mozgalmának a vérbe fojtására. Fia révén – az ott remélt gazdag palagáz-készletek miatt – anyagilag is érdekelt a Donbassz eltiprásában. Ő, akinek igazából a háborús bűnökkel vádoltak padján lenne a helye, az amerikai demokraták színeiben jó eséllyel pályázik az amerikai elnöki székre.
(4) A Krímből származó Natalja Poklonszkaja az ukrán időszakból ügyészi múlttal rendelkezik. Miután a Krím visszatért Oroszországhoz, Poklonszkaja egy időre a félsziget – a Krím Köztársaság – főügyésze lett. Majd Moszkvába távozott.
(5) Az inkább Igor Sztrelkov néven ismert Igor Girkinnek szintén van titkosszolgálati múltja. Emellett – 1992-ben – jelen volt a Moldávia és a Dnyeszter-mellék között kirobbant, rövid ideig tartó, fegyveres konfliktusban: a Moldáviából kivált köztársaság – orosz segítséggel – sikerrel verte vissza Kisinyov katonai és rendőri erőinek támadását. Sztrelkov harcolt még Csecsenföldön, és, orosz önkéntesként, a délszláv háborúban is. A Donbassz elleni ukrán támadáskor, 2014 április közepén kis csapatával a támadók által fenyegetett Szlavjanszk város segítségére sietett, és élére állt a 85 napig tartó hősies védelemnek. 2014. május elején kinevezték a Donyeck Népköztársaság honvédelmi miniszterének. A tovább már védhetetlenné vált városból ügyes manőverrel kimentette időközben több mint ezer fősre nőtt osztagát. Donyeckbe visszaérve, rövid időn belül kegyvesztetté vált – kénytelen volt visszatérni Moszkvába. A maláj utasszállító lelövésének ügyében, Hágában megkezdődött koncepciós per elsőrendű vádlottja.
Az említett Alekszandr Gordon ukrán újságíró, SZBU-ügynök és provokátor a közelmúltban – az ukrán titkosszolgálat rábólintásával – mintegy három és fél órás interjút készített Sztrelkovval.
