Vlagyimir Putyin elnök kifejtette véleményét a Minszkben lefogott oroszokkal kapcsolatban.
Az orosz vezető szerint az ukrán titkosszolgálatok ezt az akciójukat amerikai kollégáikkal közösen hajtották végre. (1) Ezt Putyin a Szergej Brilevnek, az orosz közszolgálati tévécsatorna tudósítójának adott interjújában fejtette ki.
„Ezeket az embereket saját céljaikra akarták felhasználni – hogy átcsalják őket Belorussziába. Azt mondták nekik, hogy onnan majd egy harmadik országba – valamelyik latin-amerikai vagy közel-keleti országba – kell majd továbbutazniuk, egy teljesen legális munkára” (2) – jegyezte meg Putyin.
Hozzátette: az oroszokat átszédítették Belorussziába. Ahol aztán úgy állították be őket, mint, a választások előtt a helyzet megingatására készülő provokátorokat. Ez abszolút nem felelt meg az igazságnak – hangsúlyozta Putyin.
„Egyszerűen odaszédítették őket. Szabály szerint átrántották őket a határon. Határőreink, egyébként, nem is akarták őket átengedni. De hamis iratokkal sikerült őket mégis átléptetni” – jegyezte meg az elnök. (3)
Jevgenyij Koloszov
Hogy válaszoljunk az SZBU emberrablási kísérletére?
- augusztus 27.
Augusztus 20-án az FSZB őrizetbe vett hét személyt, akik megpróbálták elrabolni a Donbassz népfelkelőinek egyik vezetőjét, és őt Oroszországból Ukrajnába vinni át.
Azt nem közölték, hogy pontosan kinek az elrablását tervezték. Annyi ismert csupán, hogy orosz állampolgárról van szó. (4) Az Állami Nyomozati Bizottság értesülései szerint július 30-án az illetőt kicsalták Moszkva környékére, és egy autóban, ahová beszállt, elektromos sokkolóval akarták elkábítani. A sértettnek azonban sikerült elmenekülnie. Az emberrablási kísérlet mögött az SZBU állt.
Vlagyiszlav Surigin, katonai megfigyelő:
A hír, hogy az ukrán titkosszolgálatok Oroszország területén akartak elrabolni egy orosz állampolgárt, furcsa módon a közfigyelem peremén kornyadozik, holott, jelentőségét tekintve, annak a középpontjában lenne a helye. De tényleg! Van egy ország, amely áthágva minden nemzetközi normát, olyan titkosszolgálati művelettel próbálkozik, hogy egy világhatalom területén elrabolja és külföldre hurcolja annak állampolgárait. Történjen ilyesmi az Egyesült Államok területén, próbálkoztak volna ilyesmivel, mondjuk, a venezuelai titkosszolgálatok – az amerikai légierő repülőgépei már a földdel tették volna egyenlővé a caracasi elnöki palotát és a titkosszolgálatok főparancsnokságait.
Miért van az, hogy Ukrajna ilyesmit megenged magának? Mindennek a titka: a büntetlenség érzete. Az ukrán vezetés úgy viselkedik, mint egy kis, mezítlábas, vásott kölyök, aki úgy véli, hogy a felügyelő bácsi majd úgyis megvédi őt. Abban, hogy a dolgok így alakultak, magunk is hibásak vagyunk. Időnként túlságosan is engedékenyek vagyunk volt polgártársainkkal szemben. Ugyanakkor világos, hogy orosz állampolgárok elrablásainak a kísérletei a jövőben is folytatódni fognak. Következésképpen, nem hagyhatjuk válasz nélkül az ukrán titkosszolgálatnak ezt a kilengését.
Volt, aki már fölvetette: erre az arcátlanságra válaszoljunk „az izraeli taktikát” alkalmazva: raboljunk el mi is ilyen ukrán pimasz frátereket”. De egy világhatalomtól ez nem egy méltó válasz. Vagy bombázzunk? Nagyon leegyszerűsített válasz. Ez csak még inkább egységbe tömöríti őket. És alkalmat kínál nekik, hogy, mint egy pincsikutya, amelyikbe belerúgtak, segítségért visítson a gazdáinak. Nem – a mi válaszunknak másmilyennek kell lennie.
Énszerintem nyitott pert kell tartani az elfogott terrorista csoport ügyében. Egyértelmű döntést kell hozni a Donbassz beintegrálásáról Oroszországba. Meg kell erősíteni a Donbassz hadseregeit. És végre nemcsak szavakban, de ténylegesen is létre kell hozni a Kijev elleni információs frontot, melynek célja: aláásni a fennálló ukrajnai hatalmat. Fel kell mondani a szénhidrogének Ukrajnán keresztül történő szállításáról kötött egyezményt, és szankciókkal kell sújtani az Ukrajnával kereskedő orosz cégeket. Mint azt a gyakorlat is bizonyítja: Kijevet mindennél fájdalmasabban érinti, ha tőle pénzt vonnak el. Ahhoz már régen hozzászoktak, hogy embereket veszítsenek el. A pénz azonban egészen más. A „függetlenség” kedvéért ilyen áldozatot hozni az ukrán vezetés nem hajlandó.
Megjegyzések:
(1) Az ukrán titkosszolgálatról (SZBU) széles körben úgy tartják, hogy az a CIA ukrajnai fiókvállalata.
(2) Az ukrán titkosszolgálat azt a feladatot kapta, hogy a kiszemelt orosz fegyveres biztonsági magáncég munkatársai közül válasszanak ki mintegy 200-at. (Utóbb azt dobták be a belorusz biztonsági szolgálatnak, hogy 180-200 orosz fegyveres érkezik, akik feladata lesz zavargásokkal, rendbontásokkal meghiúsítani az augusztus 9-i elnökválasztást, és megbuktatni Lukasenkót. A belorusz KGB olyannyira elhitte ezt a mesét, hogy – a 33 orosz letartóztatása után – mindmáig keresték a többi 170-180-at. Csak mostanra jöttek rá, hogy ilyenek nem is voltak)
A 33 orosz számára július 25-re vettek repülőjegyet, Isztambulon át Havannáig, majd onnan Caracasig. Ugyanakkor – mint kiderült, hamisított – munkaszerződéseket is beszereztek számukra. Az oroszoknak ötöltek-hatoltak – nem mondták meg, hogy pontosan hová is kell menniük. Az a verzió is fölmerült, hogy a csoport csak Isztambulig megy együtt, onnan ki-ki megy tovább a számára kijelölt célországba. A minszki kihallgatások során az külön is gyanússá tette az oroszokat, hogy bizonytalan, egymásnak ellentmondó válaszokat is adtak úticéljukat illetően.
(3) A 33 ember esetében az eredeti terv az volt, hogy az Isztambul felé tartó gépen az egyik utas „rosszul lesz”, a gép emiatt leszáll Kijevben, ahol az ukrán titkosszolgálatok emberei őrizetbe veszik őket.
Az orosz-belorusz határon azonban gondjaik támadtak: nem tudták igazolni utazásuk célját. Az elhúzódó huzavona egyelőre megmentette őket attól, hogy július 25-én az ukrán gestapó karjaiba fussanak – minthogy emiatt lekésték a számukra végzetes járatot. A határon azonban várták őket az ukrán titkosszolgálat őket tőrbe csalóemberei, akik a hamis munkavállalási engedélyekkel átsegítették őket a határon. Foglaltak nekik helyet a július 30-i járatra, addig pedig az oroszok elhelyezkedtek a panzióban. Ezekben a napokban az ukrán titkosszolgálat lázasan igyekezett kiköszörülni a csorbát. Elterjesztették róluk, hogy felforgató céllal érkeztek Belorussziába. Ahol a belorusz titkosszolgálat – újabb utazási dátumuk előtt egy nappal, a július 28-ról 29-re virradó éjszaka lecsapott rájuk. Ezzel ugyan másodszor is sikerült megakadályozni, hogy a kijevi hatóságok kezére kerüljenek. De a jelek szerint a belorusz hatóságok komolyan vették az ukrán titkosszolgálat provokatív, félrevezető állításait. Akik harmadszor is megpróbálva megszerezni a 33 oroszt, kiadatásukat kérték. Ami Damoklész kardjaként függött az oroszok feje fölött (kihallgatóik fenyegették is őket ezzel). Az ukrán főügyész, levélben, hivatalosan kérte is már a kiadásukat. De már elkésett: a háttérben folyó akciók eredményeként a 33 orosz távozhatott (az orosz HM különgépet is küldött értük).
(4) Az első hírek egyike Alekszandr Borodajt nevezte meg, lehetséges célpontként. Számos más cikk, jó pár potenciális célpont megnevezése után, legutoljára azonban az egyik hírportál megint őt nevezte meg. Az orosz 1-es csatornán készült dokumentumfilm rövid interjút is készített a kalandot szerencsésen megúszó potenciális áldozattal. Az interjúalany háttal állt, hangját a felvételen eltorzították. Most, hogy Borodaj neve ismét szóba került, a zömök testalkatú, tüskefrizurás, 45-50 körüli férfit látva őrá is lehet következtetni.
Alekszandr Borodaj orosz állampolgár. 2014. május 16. és augusztus 7. között a frissen (2014. május 11.) megalakult Donyecki Népköztársaság első miniszterelnöke, majd utódának, Alekszandr Zaharcsenkónak a helyettese. Ezután hazatért Moszkvába, ahol – azóta is – a Donbassz Önkéntesei Szövetségének az elnöke. Egy ideje ingatlanirodája van, Moszkva környéki ingatlanokban érdekelt. Ekként csalták ki július 30-án egy Moszkva környéki városba. Egy mások által hozzá irányított vevővel meg is alkudtak. Úgy volt, hogy a pénzt a vevő kocsijában kapja meg. Amikor azonban beszállt az autóba, egy sokkolót nyomtak hozzá. Nem veszítve el lélekjelenlétét és eszméletét, sikerült kiugrania a kocsiból és elfutnia.
Az orosz titkosszolgálatnak tudomása van róla, hogy, hogy a 2014-ben a Donbassz fölött lelőtt maláj utasszállító ügyében folyó (Oroszország elleni koncepciós) perrel összefüggésben az amerikai CIA megbízást kapott a holland igazságügyi hatóságoktól arra, hogy kerítsék elő és hozzák Hágába azokat, akik (a vád állításait alátámasztó) vallomást tudnak tenni. Így került sor (minden bizonnyal a volt miniszterelnök) elrablásának kísérletére.
A Hágában Oroszország ellen, annak kiközösítéséért folyó pert, mindenesetre lépten-nyomon körüllengi az, hogy a kollektív Nyugat – az állami kalózkodás, banditizmus, és terrorizmus eszközeit sem habozik bevetni annak érdekében, hogy égbekiáltó tömeggyilkosságát, háborús bűntettét (egy polgári utasszállító repülőgép provokatív céllal történt lelövése, 298 emberrel a fedélzeten) megpróbálja a szőnyeg alá söpörni. Tavaly már,”koronatanúként” elraboltak egy embert, hogy kínzásokkal, tudatmódosító injekciókkal a nekik megfelelő „vallomás” megtételére kényszerítsék őt. Az is a holland és az ukrán titkosszolgálat együttműködésében történt.