A Különleges Műveleti Erők (orosz betűsszóval: SZSZO) egységei készek arra, hogy Belorussziába induljanak. Céljuk, hogy az elnökválasztási eredmények kihirdetése óta tartó tiltakozó megmozdulásokkal kapcsolatban rendet tegyenek – közölte Szemjon Pegov haditudósító, Telegram-csatornáján.
A haditudósító annak nyomán tette közzé kommentárját, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette: Alekszandr Lukasenkó segítségkérésére a rendvédelmi szervek munkatársai közül belorussziai küldetésre felkészítenek egy különleges tartalékot.
A haditudósító értesülései szerint a Különleges Műveleti Erők egyik alegysége kész a belorussziai indulásra.
„Az egység tagjai már több mint egy hete készülnek minszki küldetésükre. A harcosok most várják a további parancsokat. Megjegyezzük: az ilyen alegységek belorussziai bevetése csak külső fenyegetés, illetve annak esetén lehetséges, ha az utcákon szélsőséges fegyveresek jelennek meg. A belorussziai válságot kommentálva az orosz elnök az orosz fegyveres erők belorussziai bevetésének ezeket a feltételeit nevezte meg” – közölte Szemjon Pegov. (1)
Hozzátette: a SZSZO közvetlenül Vlagyimir Putyin alárendeltségébe tartozik.
Korábban Alekszandr Lukasenkó belorusz elnök, dacára annak, hogy nyilatkozatban erősítette meg semlegességét a Donbassz ügyében – ami lehetővé tette, hogy Minszk legyen az Ukrajna és a Donbassz népköztársaságai közötti tárgyalások színhelye (2) – mindenki olyan megsemmisítésére szólított fel, aki a Donbasszban ellenállást tanúsít az ukrán hadsereggel szembe.
Putyin szavai után az ellenzék lemondott a nyugati segítségről
A Belorussziában és körülötte zajló események sokak figyelmét lekötötték, mind Oroszországban, mind pedig Nyugaton. És ha az orosz vezetést és a lakosságot még meg lehet érteni – a Nyugatot önös érdekek vezérlik, amikor beavatkozik a Belorusszián belüli ügyekbe.
Noha Lukasenkónak sikerült ellenőrzése alá venni a helyzetet, a belorussziai helyzet továbbra is feszült. És mindez a nyugati beavatkozás miatt van. Egyébként a kialakult helyzetben a legfőbb ember Belorusszia ügyében Vlagyimir Putyin orosz elnök lett. Ez bizonyosodott be korábban is, amikor az európai politikusok vele tárgyalták a belorusz kérdést. Ez bizonyosodott be augusztus 27-én, Putyin újabb nyilatkozatai után is.
E kijelentések lényege úgy foglalható össze, hogy Oroszország, rendvédelmiseiből, létrehozott egy operatív tartalékot, amelyet – a Lukasenkóval kötött megállapodás alapján – a belorusz kollégákat segítendő, gyorsan át lehet dobni. Igaz, volt egy kikötés. Miszerint az orosz rendvédelmiseket csak abban az esetben vetik be, ha a belorussziai tüntetők túlmennek minden határon. Magyarán mondva, pogromok kezdődnek.
Mint látható, az orosz elnök nagyon óvatosan, fenntartásokkal együtt nyilatkozott. Első látásra nem is érthető: az orosz elnök miért állt ki ismét, látványosan Lukasenkó mellett. Amivel bírálatok pergőtüzét vonta magára, mint Oroszországban és Belorussziában, mind pedig Nyugaton. Valójában azonban megvolt ebben az elgondolás – ami meg is hozta az eredményeit.
Putyin igazából nem az oroszok és a beloruszok felé adott jelzést, hanem azoknak a bizonyos „nyugati partnereknek” (2). A jelzés konkrét volt és érthető. Putyin értésre adta: a tiltakozások támogatása újabb anyagiakkal, azzal a veszéllyel jár, hogy az események a szíriai változat szerint alakulnak majd. És ha az orosz hadsereg beteszi a lábát, akkor, abba bizony, bele kell majd törődni!
És a dolog bejött. Az után, hogy Putyin megemlítette Lukasenkó támogatását rendvédelmi vonalon, az ellenzék lemondott a nyugati segítségről. Ugyanaznap az ellenzék Koordinációs Tanácsa két olyan nyilatkozatot is tett, amelyek szorosan köthetők Putyin szavaihoz.
Először is, a tiltakozó mozgalom vezetői kijelentették: elfogadhatatlannak tartják, hogy Oroszország, vagy bármely más ország területén, Belorusszia területén felhasználható fegyveres csoportosulásokat hozzanak létre.
Másodszor is, kijelentették, hogy nem fogadnak el semmiféle külföldi segítséget, és nem vesznek részt, sem közvetlenül, sem közvetve, annak elosztásában. És ez a nyilatkozat azt követően született, hogy ismertté vált: az Európai Unió kész 53 millió eurót kiutalni „a civil társadalom kiépítésére Belorussziában”. A szóban forgó anyagi eszközök szétosztását a tervek szerint, pont a Koordinációs Tanácsra bízták volna.
Egy ilyen komoly fordulat, az, hogy az ellenzék vezetői lemondtak a nyugati pénzekről, csak azt követően vált lehetségessé, hogy Putyin szóba hozta a Lukasenkónak nyújtandó fegyveres támogatást. Vagyis, eljött a diplomácia ideje. Ez rossz jel a tiltakozóknak. De jó jel mindazok számára, akik nem kívánják, hogy az események szélsőségesen alakuljanak.
Megjegyzések:
(1) Szemjon Pegovról úgy tartják, hogy közel áll Putyin elnökhöz.
(2) Az orosz diplomácia – maga az államfő is – a nyugati politikusokat következetesen „nyugati partnereinknek” nevezik. Azokat, akik pedig a legkevésbé partnerei Oroszországnak. Hanem annak ádáz ellenségei.