Ukrajna lefoglalta olyan orosz légitársaságok 65 utasszállító gépét, amelyek járatokat közlekedtetnek a Krímbe. Ezt a „Krími Autonóm Köztársaság ügyészsége” (1) tudatta.
Jelen pillanatban nem kevesebb, mint 40 légitársaság üzemeltet Krímbe irányuló járatokat, ami nem nagyon tetszik Ukrajnának. A Krímet ott továbbra is megszállt területnek tekintik.
2014 óta Ukrajna megtiltotta a Krím-félsziget fölötti átrepüléseket. (2) Most az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU), az átrepülések ügyében, bűnvádi eljárást kezdeményezett. Az indoklás szerint:
„a nemzetközi légi közlekedéssel kapcsolatos szabályok megsértése (3) külföldi légitársaságok felelős személyei által – továbbá az ideiglenesen megszállt területekre történő be- és kiutazások rendjének áthágása”
Egészében véve a helyzet tehát a következő. Amikor mi a Krímből repülőgéppel a szárazföldre, vagy onnan vissza a Krímbe utazunk, akkor ezzel megsértjük Ukrajna törvényeit. (4) El nem tudják képzelni, hogy milyen nevethetnékem van. Ha lennének szmájlik, mindjárt ki is tennék egyet. 🙂
Korábban Ukrajna bűnvádi eljárást kezdeményezett egy orosz pilóta ellen, és körözést is kiadtak ellene. Ukrán állítás szerint azért, mert a Krímbe vezetett járatokat.
A nyomozás adatai szerint (kiemelés a fordítótól) [5] a pilóta – amikor embereket szállított „Szimferopol” zárt repülőtérre (a repülőteret az ukrán Minisztertanács rendeletére zárták le) – ezzel megszegte a repülésre elrendelt korlátozásokat. Miáltal az ukrán Btk. mindjárt két cikkelyét is megsértette: „A nemzetközi légi közlekedés szabályainak megsértése” és „emberek jogellenes átjuttatása Ukrajna államhatárain”.
De hát mi van ezeknek a fejében? Annyira hisznek abban, hogy a Krím az ő területük, mintha Oroszország kinyilatkoztatná: Kijev – megszállt terület. És kötelesek azt visszaszolgáltatni. (6)
Megjegyzések:
(1) Ukrajna feljogosítva érzi magát, hogy immár nem létező területi képződmények önjelölt szervei utasításokat adhassanak – többek között nemcsak immár orosz állampolgárok, de minden más külföldi állampolgár számára.
A „Krími Autonóm Köztársaság” – az a félsziget neve akkor volt, amikor az, hat évtizeden keresztül (1954-2014) még Ukrajnához tartozott. A 2014. március 16-án megtartott népszavazáson a lakosság, 90 százalék fölötti többsége, az Oroszországhoz való visszatérésre szavazott. Két nappal később, 2014. március 18-án Putyin orosz elnök, a krími autonóm parlament elnöke és az autonómia miniszterelnöke, továbbá a különleges státuszú Szevasztopol városának polgármestere Moszkvában, a Kreml György-termében ünnepélyesen aláírta a félsziget, illetve Szevasztopol városának visszatéréséről szóló egyezményt. Ezzel a Krím-félsziget hivatalosan és jogilag is az Orosz Föderáció része lett, annak szubjektumaként. E minőségében pedig hivatalos elnevezése „Krím Köztársaság” lett.
A korábbi ukrajnai autonómia államhatalmi és államigazgatási szervei Kijevbe menekültek. Az immár nem létező entitás nem létező, önjelölt „ügyészsége” azonban mindmáig vindikálja magának a jogot (akárcsak „Ukrajna elnökének krími képviselője” – mely „posztra” időközben másik személyt neveztek ki), hogy „államügyekben” intézkedjen.
(2) Ez a nevetségesnek tűnő szituáció valójában veszedelmes helyzetet is teremthet. Ukrajna ugyanis mindmáig nem mondott le a Krím visszaszerzéséről. És elég az (ami a kijevi őrültekházától ki is telik), hogy lelőjenek egy, „az átrepülési tilalmukat” megsértő (például orosz) utasszállító gépet. A malajziai légitársaságnak a Donbassz fölött átrepülő gépe semmiféle ukrán jogszabályt nem sértett meg (éppen ellenkezőleg, nem volt, például átrepülési tilalom a hadműveleti övezet fölött – amit ma már Nyugatról is kezdenek Kijev számára kellemetlenül firtatni). Mégis lelőtték. Éppen provokációs célból.
(3) A dolog nyilván azzal kezdődött, hogy (nyilván megszerezve valahogy a pilóta nevét) rátették az ukrán gestapó (SZBU) „Mirotvorec” („Béketeremtő”) nevű spicliportáljára. Amelyre valaki feljelentése nyomán kerül rá a kiszemelt áldozat. Akit aztán már ez a portál jelent fel az ukrán ügyészségi, igazságszolgáltatási szerveknél. Mindenkiről, aki rákerül erre a feketelistára, fölfektetnek egy aktát. Mely aktának van egy egyen szövegű záradéka. Amely lényegében felszólítja az ukrán hivatalos szerveket, hogy intézkedjenek az illető aktájában felsorolt „bűntettekkel” kapcsolatban. (A pilóta esetében ez meg is történt. A körözés pedig azt jelenti, hogy az illető letartóztatandó és erőszakkal elővezetendő [elrabolandó]).
És hogy miért rabolnának el egy, csupán a munkaköri kötelességét ellátó pilótát? Ukrajna módszeresen gyűjti a „cserealapot”: orosz állampolgárokat, a Donbassz nemzetőreit ejtik foglyul, rabolják el. Hogy vallomást csikarjanak ki belőlük Oroszország „Ukrajna elleni agressziójával” kapcsolatban. És hogy kicseréljék Oroszországban lefogott ukránokra (például szép számban lebukott és elítélt ukrán diverzánsokra, terroristákra). És, persze, addig is, amíg létre nem jön a fogolycsere, újabb feszültség keletkezik a két ország viszonyában.
(4) A sokak szerint lényegében amerikai ellenőrzés alatt álló ukrán protektorátus alighanem azzal kárpótolja önmagát, megalázó helyzetéért, hogy ő meg más országokra és azok állampolgáraira igyekszik kiterjeszteni joghatóságát. Ez a folyamat, mindenesetre egyre inkább folytatódik.
(5) A „Mirotvorecnél” ez úgy zajlik, hogy vagy ők maguk felfigyelnek valaki „ukránellenes tevékenységére”, vagy egy feljelentő hívja fel erre a titkosszolgálat figyelmét. Ezt követően megindul a „nyomozás” (valójában adatok, „bizonyítékok” gyűjtése). Mikor kellő „bizonyíték” gyűlt össze arra, hogy immár ők maguk jelentsék föl az illetőt az ukrán ügyészi vagy igazságszolgáltatási szerveknél, akkor készül a szabvány szövegű záradék. Amely mintegy intézkedésre szólítja föl az említett szerveket, a gyanúsított „dossziéjában” felsorolt „bűncselekményekkel” kapcsolatban. A záradékban minden esetben szerepel az a „megállapítás”, hogy az illető, tevékenységével, megsértette a nemzetközi jogrendet, a nemzetközi békét és biztonságot. Ez mintegy megsúgja az ügyészségnek: ha úgy látják jónak, akár még nemzetközi körözést is kiadhatnak az illető kézre kerítésére.
(6) Bármit is gondoljanak erről valójában az adott nyugati vezetők, mindenkor, engedelmesen, újra és újra felszólítják Oroszországot, hogy haladéktalanul „szolgáltassa vissza” a Krímet Ukrajnának. Ezt megerősítendő, ugyanaz az ENSZ Közgyűlés, mely még egyszer sem tűzte napirendre a náci-Ukrajnában – különösen pedig a népirtó háború áldozatává lett Donbasszban – uralkodó, tarthatatlan emberi jogi helyzetet, rendszeresen, évről évre napirendre tűzi és határozatokban követeli Oroszországtól a Krímben az emberi jogok – külön pedig a krími tatárok jogai – megsértésének beszüntetését.