Minthogy Ukrajna teljességgel képtelen a megállapodásra, Oroszország, minden bizonnyal, gyökeresen változtatni fog a Donbasszal kapcsolatos stratégiáján.
Ukrajna, láthatóan, ma immár senkivel sem kíván bármiről is megállapodni. Ennél fogva már nincs is vele miről beszélni. Ha egy országgal képtelenség bármiben is közös nevezőre jutni, és lehetetlenség rábírni arra, hogy teljesítse korábban vállalt kötelezettségeit, akkor ezzel az országgal vagy az ultimátumok nyelvén kell beszélni, vagy még ennél is erőteljesebb lépésekhez kell folyamodni (no…, értik, ugye, mire gondolok…)
A „normandiai négyek” legutóbbi találkozója – amelyen megint csak nem sikerült semmilyen, valamire is való megállapodásra jutni – csak megerősítette: Kijev továbbra is az orránál fogva vezeti a világközvéleményt, és esze ágában sincs végrehajtani a minszki megállapodásokat.
Miközben az ukrán küldöttség, Leonyid Kravcsuk volt ukrán elnökkel az élen, továbbra is arról győzköd mindannyiunkat Minszkből: ő mindent megtesz annak érdekében, hogy rászorítsa Oroszországot a békére (apropó, hogy jön ide Oroszország?). Zelenszkij úr pedig széltében-hosszában telekürtöli a világot: ő csupán egyszerűen azért ragaszkodik a négy elnök találkozójához, hogy megoldja Kelet-Ukrajna problémáját. Holott lényegében arról van csupán szó: azzal akar tündökölni, hogy őt az ég küldte, békét teremteni. Lévén, hogy, önmaga fényezésén kívül, semmi más nem sikeredik neki.
Az effajta béketeremtőknek köszönhetően a Donbasszban mostanra patthelyzet alakult ki. Ukrajna szavakban a békéért száll síkra. A tettek mezején viszont: még ha akarna is valamin változtatni, akkor sem tudna már tenni semmit.
Egy önállótlan ország önállótlan elnöke saját banditáinak és banderistáinak pórázán van, akik ténylegesen is az ország belső urai. Kívülről pedig az országot a washingtoni megyei pártbizottságból (1) irányítják. Miközben az országot vezérlő amerikai útmutatások egyre inkább szélsőségesek. Az Ukrajna nevű állam pedig, lényegében, mindinkább egy bandita, egy terrorista képződménnyé változik.
Úgy tűnik, mostanra Zelenszkij halálra rémült mindattól, ami most történik. Hiszen sehogy sem gondolta, hogy elnöksége, amely oly káprázatosan indult, teljes kudarccal végződik.
Ebben a helyzetben Oroszország számára nem marad más hátra, minthogy a Donbasszal kapcsolatos stratégiája során követett taktikáján gyökeresen változtasson. (2) És ne tegyen többé semmiféle engedményt egy megegyezésre képtelen, önállótlan államnak.
És az oroszországi politikusok megnyilatkozásaiból megítélhetően, minden így is lesz.
Megjegyzések:
(1) Az orosz politikai szókészlet ironikus, gúnyos kifejezése: Ukrajnát ma úgy irányítják Washingtonból, mint hajdan, vidéken, az SZKP mindenható megyei bizottságaiban döntötték el még azt is, hogy mikor kell hozzálátni ehhez, vagy ahhoz a mezőgazdasági munkához.
Ezzel kapcsolatban még Putyin is tett egyszer egy epés megjegyzést. Rá kellett, úgymond, jönnie: ha valamit Ukrajnában el akar intézni, erről nem Kijevvel, hanem Washingtonnal kell tárgyalnia.
(2) A megfigyelő megítélése szerint valójában nem a taktika, hanem a stratégia az alapvetően elhibázott. A puccsista rezsimet el sem lett volna szabad ismerni (ahogy Moszkvában mindmáig nem ismerik el törvényesnek a Donbasszban élő honfitársaik népszavazáson is kifejezésre juttatott akaratát. Akik pedig ezáltal érvényesítették a népeknek az ENSZ alapdokumentumaiban, az emberi jogokról szóló alapegyezményekben is rögzített önrendelkezési jogukat.) Miközben a Donbasszban milliók szavaztak arra, hogy többé nem akarnak a terrorista, a náci, a saját népének egy részét gyilkoló Ukrajnában élni – Kijevben egy, a lakosság számához mérten maroknyi náci pogromlovag erőszakkal, véres terrorral kényszerítve rá akaratát a több tízmilliós ukrán népre, űzte el az ország törvényesen megválasztott elnökét. Aki – bár megdöntött, ám jog szerint még törvényes elnökként – hiába kérte hivatalosan is Oroszország segítségét a törvényes rend helyreállításában (ami módot adott volna a puccsista junta eltávolítására), erre a „testvériként” egyébként körülajnározott Ukrajnát, az annak népét megmentő lépésre Moszkvában nem voltak hajlandók. Az eredmény: egy, a hetedik évébe lépett, népirtó háború, egy országrész romba dőlése, emberek tízezreinek értelmetlen halála, kisiklott emberi életek százezrei.