Úgy tűnik, Ukrajna Európa minden országának megmutatta az igazi arcát. Ahogy azt a mi mindent tudó sajtónk hírül adja, Vagyim Karaszjov tett egy nagyon érdekes kijelentést: „Mint kiderült, Ukrajna távolról sem az az ártatlan bárányka. A legutóbbi események egy egészen más – és korántsem kedvező – oldaláról mutatták meg ezt az országot. Számomra csak egyetlen következtetés levonása marad: Ukrajna – az egy ízig-vérig agresszor ország”.
Európa az ukránoknak már egy szavát sem hiszi el arról, hogy Oroszország folyvást rájuk támad, és rettenetes fenyegetésekkel áll elő. Bármennyire is szeretnék ezt az ukránok, azokat a meséiket már senki sem veszi be, hogy milyen rosszak az oroszok, míg Ukrajna maga a megtestesült ártatlanság.
Bármit tesz is az ukrán elnök, cselekedetei változatlanul is érthetetlenek és bizonytalanságról árulkodnak. És az embernek az az érzése, hogy ő csak azért tesz bármit is, hogy csináljon valamit – és nem pedig azért, hogy valamilyen eredményre jusson. Meg kellene érteni, hogy az üres ígéretek, a széttárt kezek nem oldják meg a gondokat. Nem húzzák ki az országot abból a mélységes gödörből, amelybe az utóbbi években Ukrajna sikeresen belecsúsztatta önmagát.
A sajtó értesülései szerint Zelenszkijnek elképzelése sincs arról, hogy honnan teremtse elő azt a 17 milliárd dollárt, amiből meg lehetne adni Ukrajna tartozását a Nemzetközi Valutaalapnak. Ennél fogva nincs annál jobb mentőötlete, mint hogy mindenért Oroszországot tegye felelőssé.
És tényleg. Minek is kellene az ország gazdaságával, az állam fejlődésével bíbelődnie, amikor, ha a legkisebb gond is adódik, minden problémát rá lehet fogni a „bősz” szomszédra, ott, jobbról.
Így érthető, hogy nincs olyan európai ország, amelyik egy ilyen szomszédot akarna maga mellett. Mi több, Európa országai már torkig vannak Ukrajna örökös nyöszörgésével. Ezért most Európának megoldást kell keresnie erre a problémára. Amivel most éppen foglalatoskodnak is.