2020-09-21
Nem biztosítasz LMBTQ-felvilágosítást diákjaidnak? Korlátozod a külföldről kitartott civilek működését? Nem támogatod a szivárványcsaládokat? Ezek mind az új kritériumok között.
A Leyen-hadüzenet után nem sokat váratott magára az Európai Parlament sem: három nappal a bizottság vezetőjének évértékelő beszéde után, a szeptember 17-i plenáris ülésen módosították a jogállamiság definícióját úgy, hogy
annak lényegében egyetlen visegrádi állam se felelhessen meg. A módosításra egy lengyeleket elítélő határozat, egy maratoni hosszúságú bűnlajstrom elfogadása apropóján került sor. Az EP-képviselőknek szavazniuk kellett a vádak alapján, hogy Lengyelországban fennállnak-e még a jogállamiság feltételei, és nyilván jól megszavazták – Gyöngyösi képviselő úr hallgatólagos beleegyezésével – hogy nem.
A határozat azonban annál veszélyesebb, mint elsőre gondolnánk, mert nyilván az, hogy az EP kinyilvánította, hogy szerinte Lengyelország nem jogállam, ez nem is nagy meglepetés, meg igazából senkit nem is érdekel.
A veszély abban rejlik, hogy
- Lengyelországot azért ítélték el, mert nem hajol meg a nyugati világ új vallásának, a liberális ideológiának, és ha Lengyelországgal megtehették ezt, akkor jogi normává válik.
- A határozat elfogadást véletlenül pont a jogállamiság-bizonyítványok elkészülte előttre időzíti az Európai Parlament, így már hivatkozhatnak majd az itt felsorolt kritériumokra is.
Lássuk, mit zárja ki a jogállamiságot az Európai Parlament szerint.
Civil szervezetek „nem támogatása”
Az ötvenedik pontban kitérnek a civil szervezetekre, ahol kimondják, hogy egy jogállam nem szólhat bele abba, hogy milyen aknamunkát folytatnak bármilyen csoportok „civil szervezet” címkével. Sőt, ennél is tovább mennek:
- Nem jogállamiság az, ahol: a „kritikus fontosságú civil szervezetek” számára nem biztosítják az állami finanszírozást.
- Továbbá nem jogállamiság az, ahol a kormány korlátozza a civil szervezetek külföldi eredetű finanszírozását.
Az irat végén ráadásul felkérik az Európai Bizottságot, hogy különítsen el erőforrásokat a társadalmi „érzékenyítő, nevelő” munkát végző civil szervezetek számára. Vagyis
kristálytisztán kimondja maga az EP, hogy a civil szervezetek politikai aktorok, és ez jó.„[Az Európai Parlament] megismétli felhívását, hogy különböző uniós szintű finanszírozási eszközökön – például a Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek program Uniós értékek ágán és más uniós kísérleti projekteken –
keresztül bocsássanak megfelelő finanszírozást az érintett szervezetek rendelkezésére.”
Ehhez azért vastag bőr kell, nyíltan ideológiai átneveléssel bíznak meg civil szervezeteket, majd öt sorral lejjebb megtiltják, hogy az államnak ebbe bármi beleszólása legyen. Sőt, felháborodnak, hogy nem finanszírozza őket.
Genderfeminista szexuális nevelés elmulasztása
Az „átfogó szexuális neveléssel” kapcsolatos pont a lengyel „Stop Paedophilia” törvény miatt került be, ami kiverte a biztosítékot Brüsszelben.
Az Európai Parlament megfogalmazásában a „az átfogó szexuális nevelés pozitív hatással van a nemek közötti egyenlőség területén elérhető eredményekre is, ideértve a káros nemi normák és a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos attitűdök átalakítását, a kapcsolati erőszak és a szexuális kényszerítés, a homofóbia és transzfóbia megelőzésének elősegítését, a szexuális erőszak, a szexuális kizsákmányolás vagy bántalmazás elhallgatásának megtörését, valamint a fiatalok segítségkérésre való felkészítését is…”
Magyarul: nem vagy jogállam, ha nem biztosítod az általános iskolásoknak az LMBTQ-inkluzív, harmadik hullámos feminista szexuális felvilágosítást.De egyénként is, az egész érvelésnek a lényege, hogy „több civil szervezet = kevesebb családon belüli és nemi erőszak”.
Nem tudom a Kedves Olvasó hogy van vele, de mikor én voltam másodikos, nem jött hozzánk a Melegség és Megsimerés fejtágítani, mégsem erőszakoltam meg eddig senkit. Persze ami késik nem múlik, gondolom, de statisztikailag tekintve is fura, hogy pont abban a Lengyelországban hozzák fel ezt érvnek, ahol a legkevesebb a nemi erőszak, nem mondjuk Svédországnál vagy Belgiumnál.
Összességében el lehet mondani, hogy a nők elleni erőszak csökkentésének talán hatékonyabb módja lehetne a civil szervezetek kitömése helyett a mérnökimport leállítása Szomáliából.
Szivárványcsaládok, melegházasság, jogi nemváltás, keresztény kormányzás
Néhány apró pont után itt rátérnek a legfontosabbra: az LMBTQ kérdésre. A dokumentum ezzel foglalkozik a legtöbbet. A legsarkalatosabb négy pont ez volt:
Nem számít jogállamnak az, ami…
- … nem intézményesíti az azonos neműek házasságát.
- … nem engedélyezi azonos neműek örökbefogadását (szivárványcsaládok létét).
- … nem lép be a genderideológiát normává tevő Isztambuli Egyezménybe, melynek nyelvezetéből süt a férfiellenes feminizmus.
- … területén LMBTQ-ideológia mentes övezeteket „engedélyez” vagy egyenesen támogat.
Az Európai Parlament ráadásul odáig is elment, hogy nyíltan kimondta:
hogyha az egyház nem ezt hirdeti, akkor az egyház is bűnrészes.
Nos de mit is jelent a „jogállam” vonderleyeni értelmezésében?Saját definíciója szerint
a jogállamiság segít megvédeni az embereket az erőfölényben lévők önkényuralmától.– foglalta össze remekül egyetlen mondatban beszédében.
Ezen felül „garantálja legalapvetőbb, mindennapi jogainkat és szabadságainkat. Lehetővé teszi, hogy kinyilvánítsuk véleményünket és a szabad sajtóból tájékozódjunk.” – mondta némi cinizmussal, miután nem sokkal korábban még arról értekezett, hogy ki kell terjeszteni a gyűlöletbeszéd fogalmát az egész Unióra, ami lényegében pont a szólásszabadság megszüntetése.
Vagy most akkor ha én ki akarom mondani, hogy „szerintem srácok a nyugat-európai közbiztonság romlásának a legfőbb oka az iszlám terjeszkedése”, akkor mi van? Az a jogállamiság, ami engedi, hogy ezzel kapcsolatban „kinyilvánítsam véleményemet”, vagy az a jogállamiság, ha kopogtat a rendőrség, és megbírságol iszlamofóbia miatt?
„Mixed signals” – mondaná a művelt német.
Mindenesetre ezek után bontsunk pezsgőt, ha nem sorolnak minket a jogállamok közé. Nem örülnék, hogyha ezeknek a feltételeknek megfelelnénk.
Forrás: 888.hu