A világhálón mind több a hír és a prognózis arról, hogy Szergej Lavrov külügyminisztert más munkakörbe helyezik át. Edvard Csesznakov ismert politikai szakértő elemzi a minisztérium személyi állományának, illetve a diplomáciai tevékenység elveinek küszöbön álló „átformálását”.
„Makk hetes a Nagy Hetek (1) játszmájában”
Nem légből kapottak az ilyen-olyan híresztelések és találgatások. Bőven van ok arra, hogy kielemezzük a külpolitikai doktrínát, és a mind agresszívebbé váló Nyugattal való kapcsolataink általános elveit, illetve hogy gyökeresen változtassunk ezeken.
A szakértők kellő elismeréssel értékelik Lavrov orosz külügyminiszter munkásságát. Eljött azonban a gyökeres változások, a határozott tettek ideje. Méghozzá ezzel alaposan el vagyunk maradva. Hiszen szinte semmi sincs már olyasmi, amivel ne vádolnák Oroszországot. Ezekre azonban, exkuzálásokon, kényszeredett arckifejezéseken kívül nincs egy épkézláb válasz.
E szaktárcánál előbb, vagy utóbb úgyis végbe kellett volna mennie a nemzedékváltásnak. Igen, az igaz, hogy az ország fő diplomatájának 16 évi hivatali ideje alatt Oroszország, a Nagy Hetek játszmájában „makk hetesből” szuperhatalommá lett. No de hogyan tovább? Alekszej Navalnij ellenzéki ügye, kibillentve a mérleget, erősen megkérdőjelezte az orosz diplomácia jövőjét.
„Ne exkuzáld folyton magad!”
Ha egybevesszük az új korszak megannyi követelményét, illetve a szakértők javaslatait, úgy az orosz állam külpolitikai kurzusával szemben több kifogással is lehet élni. Ezek közül a legfontosabb: abba kellene már végre hagyni, hogy folyton exkuzáljuk magunkat. Ideje, hogy mi magunk is vádakkal éljünk.
Az új külügyminisztériumnak szakítania kell azzal, hogy folyvást cáfol valamit, exkuzálja magát, siránkozik a „Szkripal-ügy”, vagy éppen Navalnij kapcsán. A Krím és a Donbassz kapcsán. A tárca új vezetőjével szemben az egész egyszerűen elvárás lesz, hogy a nagy diplomáciai játszmák színterét az ellenfél térfelére tegye át.
Egyetlen csatát sem nyertünk meg. Ha másért nem, hát azért, mert mindig passzív védekezésben vagyunk
– írja, kerek perec Csesznokov, amikor a leendő politikai irányvonallal kapcsolatos különböző forgatókönyveket veszi szemügyre.
A megújult külügyminisztérium erkölcsi világítótoronyként kell hogy szolgáljon majd „a Nyugat egészséges erői” számára. Mint afféle védőfedél, maga köré kell hogy gyűjtse őket – és nem pedig azzal a felkiáltással, hogy „ez partnereink szuverén ügye”, sorsukra hagyni őket. Egy egyszerű jogi formula segítségével, (akármit is jelentsen mindez) „oroszoknak” kell nyilvánítanunk mindazokat, akik, értünk cselekedvén, bajba kerülnek.
Mikor lesz az, amikor az orosz külügyminisztérium kinyújtja segítő kezét a mieinknek – akárhol is legyenek –, és nem hagyja őket cserben?
– teszi föl a szónoki kérdést a szakértő.
Megjegyzés:
(1) A G7-ekről, a világ hét legfejlettebb országának klubjáról van szó. Idővel fölvették maguk közé Oroszországot, ám a közelmúltban, „büntetésből” kizárták maguk közül. Trump elnök egy idő után megpendítette, hogy vissza kellene venni Oroszországot, és azt tervezte, hogy a G7-ek legközelebbi – az USA területén tartandó – csúcstalálkozójára meghívja az orosz elnököt is. A többi résztvevő hidegen fogadta a fölvetést. Maga az orosz elnök pedig értésre adta: nem fog könyörögni azért, hogy minden áron, újra tagja lehessen a legfejlettebbek klubjának. Az élet egyelőre megoldotta a kérdést: a világjárvány miatt a kérdéses csúcstalálkozó elmaradt.