- szeptember 23.
Az Állami Duma válaszolt Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnöknek arra a felszólítására, hogy a Donbassz helyzetének rendezése érdekében Oroszország tegyen „kulcsfontosságú lépéseket”.
Korábban Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök kijelentette: a Donbasszban történő rendezés felgyorsítása érdekében „kulcsfontosságú lépéseket” vár el Moszkvától. Erről a szlovák Hospodárske c. kiadványnak adott interjújában ő maga számolt be.
„Ukrajna mindenkinél inkább érdekelt a békében, mivel a háború a mi területünkön folyik. A békéhez vezető úton azonban mindkét részről haladni kell. A kulcsfontosságú lépéseket pedig Oroszországnak kell megtennie” – jelentette ki Vlagyimir Zelenszkij.
Konsztantyin Zatulin, az Állami Duma FÁK ügyekkel, az eurázsiai integrációval és a diaszpórával foglalkozó bizottságának első elnökhelyettese megállapította: a Donbassz helyzetének rendezésének kérdésében Zelenszkij továbbra is Oroszországra mutogat.
„Különbözik-e mindez attól, ami már korábban is elhangzott? Világos, hogy Zelenszkij mindent a feje tetejére állít. És ahelyett, hogy beletekintene a „Minszki Megállapodások” nevű kiskátéba, a korábbiak szellemében változatlanul Oroszországra mutogat. Ez amolyan ukrán hagyomány. Méghozzá ezt nem Zelenszkij találta fel – ennek már történelmi hagyományai vannak.). Az ukrán vezetés, az ukrán elit sohasem akar felelni semmiért: sem a saját szavaiért, sem az általuk aláírt megállapodásokért (kiemelés a fordítótól) … És ezzel találjuk magunkat szemben végestelen végig, a történelem során” – fejtette ki Konsztantyin Zatulin a Szövetségi Hírügynökségnek (FAN) adott kommentárjában.
Korábban Leonyid Kravcsuk, a Donbassz helyzetének békés rendezésére létrejött Háromoldalú Kontaktcsoportban tárgyaló ukrán küldöttség vezetője kijelentette, hogy a tárgyalások helyszínét át kell tenni Minszkből egy másik európai városba. Véleménye szerint alternatívaként Bécs és Stockholm jöhet szóba. (1) Konsztantyin Zatulin úgy véli: Kijev Belorusszia külpolitikai álláspontja miatt vetette föl a tárgyalások színhelye áthelyezésének a kérdését.
„Természetesen a tárgyalások helyszínének megváltoztatása mindig problematikus. Minszkben már nem első éve folynak a tárgyalások. (2) Világos, hogy az ukrán fél miért most hozta ezt szóba. Az augusztus 9 előtt Ukrajnával a levet összeszűrő Belorusszia mostani kurzusa nem felel meg Kijevnek. (3) … Ám mivel ez az egész (Oroszországgal szembeni) provokáció megbukott, és Belorusszia a Nyugat nyomása alá került, Kijev, ebben a helyzetben, persze újból fejet bólint a Nyugatnak, hogy az a sorai közé fogadja őt” – összegezte Konsztantyin Zatulin,
Mint emlékezetes, Moszkva és Kijev viszonya 2014-ben, annak nyomán romlott el, hogy a Krím visszatért Oroszországhoz, illetve a Donbasszban kitört a polgárháború. Kijev nem egyszer, és mindenféle bizonyíték nélkül vádolta meg Moszkvát azzal, hogy részt vállal az Ukrajnán belüli konfliktusban. (4) Moszkva már nem egyszer mutatott rá arra, hogy nem hadviselő fél a Donbasszban folyó hadműveletek során és azt kívánja a szomszéd országnak, hogy sikerüljön mihamarabb túljutni ezen a belpolitikai válságon.
Darija Szaidova
Megjegyzések:
(1) A közelmúltban Vlagyimir Zelenszkij Bécsben járt. Közös sajtótájékoztatójukon Sebastian Kurz kancellár is felkarolta azt az ötletet, hogy a tárgyalások színhelyét Minszkből Bécsbe tegyék át.
(2) 2014. júniusában, a normandiai partraszállás 70. évfordulója alkalmából a francia elnök meghívására Európa államfőinek találkozójára került sor. Ennek margóján, a kelet-ukrajnai konfliktusról külön megbeszélésre került sor a francia, az orosz, az ukrán elnök, illetve Merkel német kancellár asszony részvételével. (Ettől „normandiai formátum” ez a négyes.) Rendszeres megbeszélésekben állapodtak meg. Lukasenkó belorusz elnök a tárgyalások helyszíneként felajánlotta a belorusz fővárost, amit a négyek el is fogadtak. Belorusszia akkor pártatlanságot ígért a konfliktussal kapcsolatban.
A négy vezető hamarosan találkozott is Minszkben. A találkozó helyszíne, a „Prezident” szálló vált aztán a rendszeres megbeszélések színterévé. (Ott született mindkét minszki megállapodás. A második – a fegyverszünet mellett – a konfliktus békés rendezésére egy átfogó ütemtervet is kidolgozott.)
Az igazsághoz tartozik, hogy a helyszínt először Moszkvában és a Donbasszban kérdőjelezték meg. Moszkvában felháborodással fogadták, hogy az elnökválasztás előtt Lukasenkó, esélyeit javítandó, bedobta az oroszellenes kártyát. Ennek része volt a 33 orosz lefogása is. Aminek során még az is fölvetődött (az előzetes tárgyalások erről már meg is kezdődtek a belorusz és az ukrán külügyminisztérium között), hogy a 33 oroszt kiadják Ukrajnának. (A kiadatási kérelem meg is érkezett Kijevből, de, szerencsére, már későn.)
Ezzel kapcsolatban – egyben visszaemlékezve arra, hogy az előző években Lukasenkó nem egyszer tett barátságtalan lépéseket Oroszországgal szemben, a Donbassz kérdésében pedig kifejezetten Kijev pártjára állt – Moszkvában fölvetették: Minszk pártatlansága megszűnt, így kérdésessé vált alkalmassága a tárgyalások helyszínéül. Az oroszok kiadatása eshetőségének nyomán a Donbassz tárgyaló delegációinak vezetőiben pedig fölmerült: a belorusz hatóságok, ezzel az erővel őket, és küldöttségeik tagjait is lefoghatják és Kijevnek kiadhatják.
(3) Augusztus 9-én elnökválasztás volt Belorussziában. Az újraválasztási esélyei miatt aggódó Lukasenkó megpróbálta az oroszellenes kártya kijátszásával javítani pozícióit. Egy orosz fegyveres biztonsági magáncég Belorusszián csupán átutazni kívánó 33 munkatársát lefogták, zavargások szításának, Lukasenkó elnök megdöntésének szándékával vádolták meg őket, ami önmagában is igen súlyos szabadságvesztéssel fenyegetett számukra. De szóba került a lefogottak kiadása is, Ukrajnának. Nem tudni, pontosan, mi játszódott le a háttérben – de tény, a szeszélyeskedő belorusz elnöknek rá kellett döbbennie: nagyon veszélyes vizekre evezett. Ahogy rá kellett ébrednie, hogy nem Oroszország, hanem, mégiscsak, a Nyugat veszélyezteti országát és az ő hatalmát is. Belorusszia villámgyorsan kurzust váltott – miközben kemény fellépésével Moszkvának, a jelek szerint, sikerült elriasztania a belorussziai fordulatban reménykedőket, az azon dolgozókat – közöttük a kijevi vezetést is. Amely csalódottan, a minszki vezetésre megsértődve duzzog csúfos felsülésén.
(4) Lásd: a bevezető jegyzetet.