ДОНЕЦК | ДНР | НОВОСТИ НОВОРОССИИ
Rogyion Mirosnyik kommentárt fűzött ahhoz a hírhez, miszerint a Legfelsőbb Radának (az ukrán parlament) az államhatalom szervezeti kérdéseivel, az önkormányzatisággal és a településfejlesztés kérdéseivel foglalkozó bizottsága javasolta Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnöknek: ítélje el Vitold Fokinnak, a Háromoldalú Kontaktcsoportban tevékenykedő ukrán küldöttség első vezető-helyettesének a nyilatkozatait és tetteit. Egyben mentse föl a küldöttség munkájában való részvétel alól.
Az LNR vezetőjének tanácsadója megjegyezte: Vitold Fokin semmi olyan vérlázító kijelentést nem tett. Csak megismételt valakit, valamit.
A szakértő megjegyezte: Ukrajnának az a baja, hogy nem vagyunk képesek arra: agyunk egyik tekervénye legyen az egyik, míg a másik a másik oldalon. Zelenszkij azt állítja, hogy ő képes erre. És, egyfelől, hősöknek nevezi a banderistákat – míg másfelől kijelenti, hogy ő zsidó. (1) Ez egyszerűen elfogadhatatlan.
A stúdió vendége annak a véleményének adott hangot, hogy a Karabahban történő események sokban emlékeztetnek a Donbasszban zajló eseményekre.
„Mi itt, a Donbasszban figyelemmel követjük, ami Karabahban történik. És rengeteg hasonlóságot látunk. Karabahban is, a háború évszázaddal történt eseményekben gyökerezik. (2) Tetten érhetők a nemzetiségi ellentétek, a vallásban meglévő különbözőségek. (3) És ha a múltban – amíg egy nagy ország keretei között éltünk mindannyian – ezek a különbözőségek elsimultak, mostanra döntő fontosságúakká váltak. Mindezek alapjában a hatalomért vívott harc rejlik. Az ágyúk akkor dördülnek el, ha valaki a vezetők közül ura akar lenni az egész képződménynek, még ha azok romok is. Ha az emberek azért indulnak meg, romba dönteni egy országot, hogy annak urává legyenek, akkor kezdődnek a problémák. Amelyeket nem tudnak egymásnak elmagyarázni.
És ilyenkor kezdődik az agymosás. Annak, hogy a Donbasszban fellobbant a láng, az egyik oka az volt, hogy Porosenkót sohasem választották meg elnöknek, ha akkor a Donbassz nem esik ki az ukrajnai térségből. Ha nem választották volna le a mesterségesen felszított harci cselekményekkel.
A beszélgetőpartner hangsúlyozta: ezekben az apró összetűzésekben emberek – felnőttek és gyermekek – vesztik életüket. Az ő életük árán akarják aztán eldönteni, a maguk javára, a geopolitikai problémákat.
Ami a minszki megállapodásokat, illetve a békének a Donbasszban való előmozdítását illeti, Mirosnyik úgy véli: Zelenszkij nem képes megoldani ezt a problémát. Ahogy nem képes végrehajtani vállalt kötelezettségeit sem.
A „News Front” hírügynökség „Valójában” c. műsorának stúdiójában: Rogyion Mirosnyik, az LNR vezetőjének tanácsadója, illetve Szergej Veszelovszkij, a műsor állandó vezetője.
https://vk.com/video-70204174_456268410
Megjegyzések:
(1) Van olyan Ukrajnában, aki ezt a kettőt nagyon is jól össze tudja egyeztetni egymással. Például Igor Kolomojszkij, Ukrajna egyik leggazdagabb oligarchája. Aki egyik alapítója, finanszírozója a nacionál-fasiszta szélsőjobboldal ernyő-szervezetének, a Jobb Szektornak. Mely átvette a második világháború során százezreket – közöttük zsidók tízezreit – lemészároló ukrán náci terrorkülönítmény, az un. „Ukrán Felkelő Hadsereg” (UPA) vörös-fekete lobogóját (mely a mai Ukrajnában afféle második zászlóvá lett, együtt az ország hivatalos, kék-sárga lobogójával).
Kolomojszkij, fennen kérkedve, önmagát „zsidófasisztának” hirdeti.
(2) Az akkori szovjet vezetés önkényes döntésével 1922-ben a túlnyomó többségében oroszok lakta Donbassz, 1926-ban pedig az örmények lakta Hegyi-Karabah került Ukrajna, illetve Azerbajdzsán fennhatósága alá.
(3) A Donbassz oroszai, a kánonjoggal összhangban, egyházuk vezetőjének a mindenkori moszkvai pátriárkát. Az ukrán nacionalisták egyházi vonalon is az Oroszországtól való teljes szakadásra törekedtek. Ezért létrehozták az un. „kijevi patriarchátust”, mely szakított Moszkvával. Nem kis nyugati – többek között anyagi – támogatással az ortodox egyháznak már csak névleg az élén álló konstantinápolyi pátriárka a közelmúltban az ukrán egyház önálló nemzeti egyházi státuszáról adott ki bullát. (Amelyet, a legfrissebb hírek szerint, visszavont.) Mivel a 2014. februári fordulattal – sokak értékelése szerint – Ukrajna lényegében a nacionál-fasiszta Galícia ellenőrzése alá került, nyugat-ukrán és lengyel támogatással Ukrajna hagyományos területein is nyomulásba kezdett a görögkatolikus, sőt, a római katolikus egyház is. Miközben a kijevi náci rezsim fokozódó mértékben szorongatja, sőt, üldözi a törvényes pravoszláv egyházat. A Donbasszban ezért „pravoszláv hitükért” is harcolnak az emberek.