- október 5.
Ukrajnában nincs olyan politikus, aki képes lenne gyökeresen változtatni az ukrán államiság tartalmán. Erről Rosztyiszlav Iscsenkó politikus beszélt az „Ukraina.ru” YouTube- csatornájának „Iscsenkó a lényegről” elnevezésű műsorában.
Mint mondta, Vlagyimir Zelenszkij mostani ukrán elnök, még ha különbözik is valamiben Petró Porosenkótól, csakis hátrányára.
„Porosenkó egyértelműen a háborús pártra tett. Vagyis cselekedeteinek vezérfonala érthető volt. Zelenszkij viszont a különböző ukrajnai politikai cápák között lavíroz, és nem old meg semmit. Viszont, mint államfő, a rendelkezéseivel komolyan befolyásolja a belpolitikai erőviszonyokat… Mindezzel nekünk számolnunk kell. De lehetetlenség előre megmondani, hogy holnap éppen melyik irányban mozdul el” – fejtegette Rosztyiszlav Iscsenkó.
Amikor valaki semmit sem tud kézben tartani – noha sok minden függ tőle –, akkor az ország politikai élete káoszba fullad. A szakértő emlékeztetett rá, pont Zelenszkij idején történt meg az, hogy Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentette: a minszki megállapodások keretei között semmiféle párbeszéd Ukrajnával nem lehetséges.
„Porosenkóval nehéz volt, de legalább erről-arról meg lehetett vele állapodni… (1) Zelenszkij egy játékbaba, amelyik nem tudja, hogy holnap éppen mit fog csinálni. Játékbaba – méghozzá egy gonosz kis játékbaba” – vélekedik a politológus.
Korábban Vlagyimir Zelenszkij elnök fölmentette Vitold Fokint a Donbassz ügyében létrejött Háromoldalú Kontaktcsoportban helyet foglaló ukrán delegáció vezetője első helyettesének tisztéből. Ez azt követően történt, hogy a politikus kijelentette: nem látja bizonyítékát annak, hogy Oroszország „hadat viselne” Ukrajna ellen
Megjegyzés:
(1) A megfigyelőnek – aki a kezdetektől figyelemmel kísérte az eseményeket – éppenséggel nem ez volt a benyomása. Az lehet ugyan, hogy az, egy zugáruval kereskedő piaci szatócs intellektuális és erkölcsi szintjén álló bábelnök, pillanatnyi érdekeit átlátva, vagy éppen kényszerhelyzetben, hajlandó volt általa egyáltalán nem kívánt megállapodásokba belemenni. Ilyen volt, például, mindkét minszki megállapodás. Amelyet az orosz diplomácia, egy kiscsoportos óvodás naivitásával, azzal együtt is erőltetett, hogy nyilvánvalóan tisztában volt azzal: „partnere” egy pillanatig sem fogja betartani azt.
Merthogy Porosenkó volt az a személy, aki ha bármit is mondott, le-, vagy aláírt, az már abban a pillanatban sem volt érvényes, amikor azt kimondta, le-, vagy aláírta. Utóda abban különbözik tőle, hogy a nemakarom szerződés elfektetése helyett, a szemtelen piaci légy rámenősségével, az ellenfélre való szüntelen, zaklató rárepüléseivel igyekszik kikényszeríteni, hogy a már, általa is, aláírt megállapodást helyezzék hatályon kívül, vagy gyökeresen, a felismerhetetlenségig változtassák meg azt.