- október 4.
Az Ukrajna legelső miniszterelnöke elleni hecckampány, illetve hogy eltávolították a Donbasszról folyó tárgyalásokon részt vevő ukrán küldöttségből, arról árulkodik, hogy Ukrajnának esze ágában sincs végrehajtani a minszki megállapodásokat, és gyakorlatilag lemondott a Donbassz visszaintegrálásáról. Erről Mihail Pogrebinszkij politológus beszélt a „112-es” tévécsatorna adásában.
Mint mondta, Fokinnak az volt a feladata, hogy kimozdítsa a minszki folyamatot a zsákutcából. Abban a kijelentésében pedig semmi rendkívüli nincs, hogy Oroszország és Ukrajna között nem folyik háború. (1)
„Maguk fel vannak háborodva azon, hogy azt mondta: nem látni, hogy háború folyna Oroszországgal. Miért, fiúk, talán maguk ezt látták? Maguk csakugyan azt gondolják, hogy Ukrajna Oroszországgal háborúzik, vagy ez csak amolyan beköpésnek szánták? Sok fiúnk odaveszett, ez szörnyű. Oroszország támogatja a szakadárokat – ez is igaz. De hogy lehet olyasmire gondolni, hogy az országaink között háború lenne? Miközben, ezzel egyidejűleg, Ukrajna üzemanyagot kap a tankjainkhoz, (kiemelés a fordítótól) és orosz gázt. (2) Hogyan fér meg mindez, egyszerre a fejükben? No, nézzenek már oda, hogy föl vannak háborodva! Maguk normálisak, vagy nem igazán?” – mondta Pogrebinszkij.
„Maguknak nem tetszik a teljes amnesztia gondolata. (3) Ám ha odafigyeltek volna a nemzetközi gyakorlatra. akkor tudnák: a válságok rendezésével kapcsolatos pozitív gyakorlat szinte mindig a teljes amnesztiát írja elő. De ha ezt nem tudják, akkor hallgassák már meg legalább a tapasztalt embereket. De nem, nem akarják. Annyit tudnak csak mondani: eredj innen, majd mi magunk” – tette hozzá.
„A mi feltételeinknek megfelelően fogjuk elérni a Donbassz visszatérését”. Hallottak-e ezek a fiúk arról, hogy valamit is „a mi feltételeink alapján” követelni csak akkor lehet, ha maguk győztek a háborúban. El tudják képzelni ennek az ellenkezőjét? Nem, nem tudják. Következésképpen ezek a fiúk – Zelenszkijjel és Jermakkal (4) együtt nem akarnak semmiféle rendezést, nem akarják a Donbasszt. A dolgok a felé haladnak, hogy felmondjuk a minszki megállapodásokat, és lassan, de aligha megfordítható módon lemondunk arról, hogy a Donbasszt Ukrajnába integráljuk” – vonta meg a mérleget Pogrebinszkij.
Megjegyzések:
(1) A 88 éves, egykori ukrán miniszterelnöknek ez a kijelentése éktelen haragra gerjesztette a szélsőségesen nacionalista politikai erőket. A politikus ellen szitok-átok hadjárat indult. Ezzel az áradattal az eseményekkel inkább csak sodródó államfő messze nem mert szembeszállni.
(2) Az évek hosszú során a megfigyelő az orosz segítség elmaradása miatt csalódott, elkeseredett, felháborodott emberek sok keserű kifakadását olvashatta, egyebek mellett, arról, hogy Oroszország fűtő- és üzemanyag-szállításokkal, maga is erősíti önmaga és véreinek halálos ellenségeit. Eszerint előfordult, hogy az ukrán hadsereg csaknem meghiúsuló támadását az orosz üzemanyag-szállítás mentette meg.
Hogy ezt az alig hihető gyalázatosságot valaki ilyen határozottan, a széles nyilvánosság előtt megerősítse: ez a megfigyelő számára lehangoló újdonság volt.
(3) A teljes amnesztia ebben az esetben, valójában azoknak a hadviselést, a hadifoglyokkal való bánásmódot szabályozó genfi egyezményeknek a végrehajtását jelenti, miszerint hadifoglyokat (akik közé beleértendők a polgárháborúban részt vevő militánsok is) tilos pusztán azzal összefüggésben bebörtönözni, szabadságvesztéssel sújtani, hogy az ellenség hadseregében szolgáltak. Ilyesmi csak akkor fordulhat elő, ha szigorúan vett harci feladataikkal össze nem függő, köztörvényes bűntettet követtek el.
Az a tény, hogy a hadifoglyokat elzárt helyen őrzik, és szabad mozgásukban korlátozzák, nem valamiféle büntetésből, hanem pusztán abból a célszerűségből történik, hogy a foglyul ejtett katonát a háború végéig kivonják a forgalomból. Mihelyst a háború véget ér, ezeket a személyeket mindenféle joghátrány nélkül, azonnal szabadon, illetve hazájukba vissza kell engedni. A minszki megállapodás is ezt, a hadifoglyok kölcsönös, a „mindenkit mindenkire”elv alapján történő kicserélését írja elő. Ezzel szemben az ukrán fél a hadifoglyokat is, a saját, ukrán törvényei alapján szabadságvesztésre ítéli. (Amit még akkor sem tehetne meg, ha például a néphadseregek ukrán állampolgárságú harcosát ejtették foglyul.) Sokszor gyilkosságnak minősítve azt, hogy a foglyul ejtett katona, addig, harcban lelőtt ukrán katonákat). Kijev kevés ügyben packázik olyan szemérmetlenül, mint a hadifogoly-cserék esetében: húzza az időt és valamiféle engedmények érdekében zsarolja a másik felet.
(4) Andrej Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője.