Az utóbbi néhány hónap Oroszországgal összefüggő politikai eseményei mind gyakrabban vetik föl bennem azt a gondolatot, hogy Ukrajna, egy simán ellenséges országból – mint amilyen Grúzia is – olyan problémává kezd válni, amit az orosz politikai vezetésnek előbb- utóbb meg kell oldania.
Idézzünk csak fel csupán néhány olyan esetet, amelyek az utóbbi időben kerültek nyilvánosságra. A első közülük, a „wagneresek” (1) esete Belorussziában, akiket az SZBU-nak dolgozó, hamis személyazonosságú személyek „odacsaltak”. Az akció célja volt: szembefordítani egymással Belorussziát és Oroszországot. Még egy intő jel volt, hogy az egyik oroszországi légvédelmi rakéta szakcsoportnál őrizetbe vettek egy személyt, aki az SZBU javára kémkedett. Az SZBU itt inkább csak fedőszervezet lehetett – a valós adatok a CIA-hez kerültek. (2) Ám mégis: az oroszok és ukránok közötti erős összekötő szálak, illetve annak folytán, hogy nincsenek kulturális különbözőségek közöttük, Ukrajna számára elég könnyű Oroszországban kémkedni. (3) És az Egyesült Államok éppen ezt használja föl.
Arra is emlékszem, hogy nem olyan régen Oroszországban egy egész, az ukrán felderítés javára dolgozó csoportot vettek őrizetbe, akik a Donyecki Népköztársaság (DNR) egyik közéleti személyiségének az elrablását tervezték. Csak a véletlennek, illetve a végrehajtók elég alacsony szintű képzettségének köszönhető, hogy a csoport lebukott. (4)
Tegnap pedig, a hírcsokorban szerepelt egy olyan hír, hogy amerikai stratégiai bombázók, Ukrajna felől, megközelítették a Krímet. Vagyis gyakorlatilag egy jövőbeni esetleges támadás hídfőállásaként használták fel Ukrajna területét. Az is ismert, hogy az USA támaszpontot létesít Nyikolajev megyében. (5) És már ott tartanak, hogy – állandó jelenlétükhöz – laktanyákat építenek.
Mindezek a tények arról tanúsodnak, hogy Ukrajna kezd valós probléma lenni Oroszország. Most kezd visszaütni az, hogy 2014-ben az orosz vezetésben nem volt meg a kellő bátorság ahhoz, hogy mégiscsak szétzúzzák a potenciális ellenséget (kiemelés a fordítótól), és megteremtsék Novorossziját. (6) Remélem, a Kremlben helyre fogják tudni hozni a múltban elkövetett hibáikat.
Megjegyzések:
(1) A 33 oroszt az ukrán titkosszolgálatoknak dolgozó, ezzel megbízott személyek azzal csalták lépre, hogy Venezuelában, egy olajvállalatnál kapnak fegyveres biztonsági őri állást. A járvány miatt Moszkvából nem indulhattak járatok, így a férfiak Minszkből, Isztambul érintésével tudtak volna csak úticéljukhoz elérni. A 33 férfiről úgy tudták-e, vagy csak rájuk fogták, hogy a külföldön meglehetősen rossz hírű „Wagner” fegyveres biztonsági cégnél dolgoznak (ami egyébként nem volt igaz, egy másik biztonsági cég alkalmazottai voltak). A „Wagnerről” Ukrajnában azt állítják, hogy embereik kegyetlenkednek a Donbassz Kijev által „megszállt területeknek” tartott körzeteiben. Ukrajna egyébként is igyekszik a Donbasszban valaha is harcolt, most külföldön tartózkodó önkénteseket (oroszokat, illetve a Donyec szülötteit) kézre keríteni. A 33 emberrel kifejezetten úgy terelt beszélgetésekből megtudták, hogy a 33 közül 28-an harcoltak a Donbasszban. Elhatározták tehát, hogy megszerzik a 33 oroszt. Az isztambuli gép ukrán légtéren keresztül halad. Azt tervezték, hogy egy utas hirtelen rosszullétének ürügyén, a géppel megszakíttatják az utat, ideiglenes leszállásuk helyén pedig az ukrán titkosszolgálat elfogja a 33 oroszt. Túl azon, hogy monstre kirakatperben akarták őket elítélni, azt is tervezték, hogy előzetes (kín)vallatásaik során esetleg még valamilyen olyan „értesüléseket” is kicsikarnak belőlük, amelyek Oroszország Ukrajna elleni szándékaira utal. (Néhány elfogottat a lelőtt maláj repülőgép ügyében tervezték vallatni, mellyel összefüggésben már folyik Hágában egy, Oroszország elleni, koncepciós per.
Készülő akciójukat egyeztették az amerikai titkosszolgálattal. Amelynek „jobb ötlete” támadt: azt terjeszteni el róluk, hogy a készülő belorussziai elnökválasztások megzavarására, terrorcselekmény elkövetésére, netán Lukasenkó elnök megbuktatására érkeztek az országba.
(2) Az Ukrán Biztonsági Szolgálatot (SZBU) széles körben tartják számon úgy, mint a CIA ukrajnai fiókszervezetét. A kettő között a lehető legszorosabb az együttműködés.
(3) Az ukrán polgári és hadiipar mostanra a padló alá került. A munka, megélhetés nélkül maradt szakemberek tömege kényszerült elhagyni az országot. A munkát keresők között nyilván szép számmal akadtak az ukrán titkosszolgálatnak a munkatársai, illetve e szolgálatok által beszervezett személyek. Az eset az Altaj térségében, Barnaulban történt.
(4) Az emberrablási kísérletet a helyi, szervezett alvilág embereivel kívánták elvégeztetni. Kiszemelt áldozatuk, nagy valószínűséggel, a Donyecki Népköztársaság első miniszterelnöke, Alekszandr Borodaj (egyébként orosz állampolgár) volt, akinek időközben ingatlanirodája lett. Azzal csalták tervezett elrablásának a színhelyére, hogy az egyik eladásra kínált ingatlanra van egy vevő. Meg is állapodtak, a vételárat a vevő autójában ígérték neki átadni. Mikor azonban beszállt, egy sokkolót nyomtak hozzá, hogy elkábítsák. Ez azonban nem sikerült, ráadásul az autó ajtait is elfelejtették leblokkolni. Így áldozatuk ki tudott ugrani a kocsiból és elszaladni. Amellett még a titkosszolgálat is figyelte a díszes társaságot, így gyorsan lekapták őket a tíz körmükről.
Az eset kapcsán a közvélemény is megtudhatta: az SZBU-nál külön részleg foglalkozik az oroszországi szervezett alvilággal.
Emberrablások dolgában így rövid időn belül három kudarc is érte az ukrán titkosszolgálatot. Nem sikerült ukrán területre szerezni a 33 oroszt. Megbukott a Moszkva környéki emberrablási akció is. Luganszkban pedig egy ott élő olasz állampolgár elrablása hiúsult meg.
(5) A 2014-ben „elvesztett” szevasztopoli támaszpontért az amerikaiaknak részben sikerült kárpótolniuk magukat. Ogyesszában az ott érdekelt Igor Kolomojszkij a kezükre játszotta az ogyesszai hadikikötőt. A nagy támaszpont komplexum másik része Ocsakov városában van. A Krím félszigettől mindössze 150 km-re, annak hátában – uralva a Fekete-tenger északnyugati csücskét – jön létre a nagy amerikai támaszpont komplexum.
(6) Novorosszija néven a Donbassz két népköztársasága egyesült volna – amit azonban Oroszországból megfúrtak.
Esetünkben viszont a nagy, még Nagy Katalin cárnő által az 1770-es években megalapított Novorosszija kormányzóságról van szó, mely a mai Harkovtól egészen Ogyesszáig húzódott. Újjáalakulásával Ukrajna elveszítené tengeri kijáratát (és nyilván az előbb tárgyalt amerikai támaszpont is szedhetné a sátorfáját). Oroszország és a most teljesen elszigetelt Dnyeszter-mellék között létrejönne a szárazföldi összeköttetés. És – nyilván a NATO nem kis riadalmára – három évtized után Oroszország újra megjelenne a NATO-tag Románia határán.
