Ukrajna régóta, tartósan őrzi kiemelt helyét az oroszországi hírek között. És bár erről nyilvánosan nem szokás beszélni, teljesen nyilvánvaló, hogy egy Ukrajnában aratott győzelem sok egyéb, a világ más pontjain elszenvedett kudarcáért, a belpolitikában elkövetett balfogásokért kárpótolná Moszkvát. Míg, viszont egy vereség… Erre jobb nem is gondolni.
Egyelőre, azonban, sajnos, minden az utóbb említett irányban halad. Igen – akárhogy is győzködnek minket a „valóság értelmezői”, akárhány érvet is felhoznak – a NATO-támaszpontok, az agymosott helyi lakosság, az elvesztegetett idő, stb., stb. –, még a magunk javára fordítható az ukrajnai helyzet. Ha helyesen fogalmazzuk meg a kérdést, ha jól választjuk meg a kádereket, akkor ez nem olyan bonyolult feladat. A fazekas mesterséget sem istenek űzik. Az más kérdés, hogy nem gyerekekkel van dolgunk, és céljainkért meg kell dolgoznunk. De, mint ismeretes, a halat sem lehet kifogni anélkül, hogy ezért meg kellene dolgoznunk.
De térjünk rá akkor magára a munkára.
Nemrég került sor egy újabb találkozóra Vlagyimir Putyin orosz elnök, illetve Viktor Medvedcsuk ukrán politikus között. Putyin arról biztosította beszélgetőpartnerét, hogy kész a Kijevvel való konstruktív párbeszédre – dacára a két ország közötti nyílt szembenállásra az utóbbi hat év folyamán.
Az világos, hogy Medvedcsuk ez esetben kényszerű választás. A Kremlben úgy vélik: rajta kívül egyszerűen nincs más. Egyesek már emigráltak Oroszországba, mások kiábrándultak vagy megvették őket. Míg megint mások, különböző okokból, már nincsenek az élők sorában.
És mégis. Viktor Medvedcsuk, mint Oroszország ukrajnai kirakata – ez Putyin legnagyobb melléfogása. Ez nem egy Bogdan Hmelnyickij. (1) Az, hogy a választás erre az alakra esett, ez minden, a legcsekélyebb mértékben is reális elképzelést kudarcra ítél.
Ukrajna polgárai számára (ezeken az Oroszország iránt lojálisak értendők) Medvedcsuk egy nagy senki. Aki Kucsma elnökségének idején (2) oroszellenes tevékenységéről volt ismert (azok, akik ismerik, éppen őt tartják az „Ukrajna – az nem Oroszország” elnevezésű projekt értelmi szerzőjének). Nem más, mint éppen a Medvedcsuk-fivérek (az orosz nagykövetség akkori első titkárának, a korábbi tábornoknak, majd utóbb disszidens Vszevolod Loszkutovnak a közreműködésével) verték szét a „Russzkij Blok” („Orosz Tömörülés”) nevű pártot, ami útjában állt egy „monoetnikai” politikai és szociális rendszer létrehozásának Ukrajnában. Pont Medvedcsuk volt az, aki nem kevés politikai projektet buktatott el. Aki, miközben sikereket ígért Moszkvának, valójában nem kevés eszközre (mellesleg nem csak pénzügyi eszközökre) tette rá a kezét.
És, íme, most már ki tudja, hányadszor tukmálnak ránk megint egy kudarcra ítélt projektet.
Idegen az idegenek között – de idegen az övéi között is. Medvedcsukra tenni: biztos kudarc. Az oroszellenes erők szemében ő mindig is idegen volt, és az is marad. Az oroszpártiak számára… Mondjuk úgy: Ukrajnában hamarabb fognak végleg kiábrándulni Oroszországból és Putyinból, mintsem megkedvelnék Medvedcsukot. Levonják-e a következtetéseket, vagy továbbra is halmozunk hibát hibára?
https://donbasstoday.ru/soratnik-medvedchuka-mechtaet-o-prihode-v-doneck-ukrainskih-nacionalistov/
Medvedcsuk harcostársa ukrán nacionalisták donyecki bevonulásáról álmodozik
Az ukrán nacionalisták térhessenek vissza a Donbassz népköztársaságainak városaiba úgy, hogy ne kelljen félteniük a biztonságukért. Mint a „Donbassz Szegodnyának” a tudósítója írja, ilyen véleményének adott hangot Oleg Volosin, az „Ellenzéki Platform az Életért” párt parlamenti képviselője.
„A volt militáns (3) ugyanúgy a Legfelsőbb Rada képviselője lehet majd, mint a «Szvoboda» (4) képviselője, aki holnap Donyeckbe utazik. Meg kell teremtenünk annak a feltételeit, hogy egy ukrán nacionalista félelem nélkül végigmehessen Donyeck, vagy Luganszk utcáin – feltéve, hogy nem áll oda sértegetni senkit sem, vagy efféle. Ahogy egy militáns is – hacsak nem követett el súlyos bűncselekményeket, letehesse a fegyvert, megválaszthassák a Legfelsőbb Rada képviselőjévé, és nyugodtan járhasson-kelhessen Kijev utcáin” – mondta a képviselő.
Véleménye szerint mindez valósággá válhat egy interparlamentáris fórumon történő megbékéléssel.
Ugyanakkor Szlavjanszk (5) utcáin megjelent Pavel Pridvorov, az „Ellenzéki Platform” képviselőjelölt kampány mikrobusza, az Oroszországgal való kapcsolatok helyreállításának választási szlogenjével a falán.
Megjegyzések:
(1) Bogdan Hmelnyickij – karizmatikus népi vezető. 1648-ban élére állt a lengyel nemzeti-vallási elnyomás ellen a mai Ukrajna területén kirobbant népi felkelésnek. 1654-ben a perejaszlavli népgyűlés résztvevői, cserében a felkelésnek nyújtandó orosz segítségért, fölesküdtek az orosz cár hűségére. Az eseményt az orosz történelemírás az orosz és ukrán nép újraegyesüléseként értékeli. 300. évfordulója alkalmából Nyikita Hruscsov akkori főtitkár – korábbi ukrajnai elsőtitkár – a vonatkozó alkotmányi és törvényi rendelkezések megsértésével, a helyi lakosság megkérdezése nélkül – az orosz Krím-félszigetet az ukrán szovjetköztársaságnak adományozta. Ezt orvosolta a 2014. március 16-án megtartott népszavazás, amit a kollektív Nyugat mindmáig „orosz annexióként” bélyegez meg.
(2) Leonyid Kucsma – Ukrajna második elnöke (1994-2005). A vastagbetűs kiemelés a fordítótól származik.
(3) „Militáns” – az ukrán propagandanyelvezetben: a Donbassz néphadseregeinek harcosa
(4) „Szvoboda” („Szabadság”) – a mostani ukrajnai fasiszta pártok közül a legrégebbi. Oleg Tyagnyibokot, a párt vezetőjét az Európai Unió 2012-ben – amikor a politikus bekerült az ukrán parlamentbe – még Európa öt legádázabb antiszemitája közé sorolta, felszólítva az unió tagállamait a vele való kapcsolatoktól való tartózkodásra,. Bő egy évvel később ugyanezek az uniós vezetők egy emelvényen álltak Tyagnyibokkal, a Majdan három főkolomposának egyikével.
(5) 2014 április közepe és július eleje között Szlavjanszk 85 napig állta hősiesen az ukrán hadsereg ostromát. A város és környéke szenvedte el először azt a tüzérségi tüzet, azokat a bombázásokat, amelyek azután a Donbassz sok más településének jutott osztályrészéül. A kért, remélt orosz segítség elmaradásával a teljesen körbezárt város további védelme lehetetlenné vált. Azóta, lassan hat és fél éve, Szlavjanszk az ukrán náci megszállók rémuralmát, a kezdődő erőszakos ukránosítást kénytelen elszenvedni.
