A múltban sokan próbálták meghódítani Oroszországot, de mindig kudarcot vallottak. Napjainkra már világossá vált, hogy Oroszországot a Nyugat alá rendelni, leigázni háború útján nem fog sikerülni. Ezért a nyugati stratégák már régen kidolgoztak különböző forgatókönyveket arra, hogyan lehetne megsemmisíteni Oroszországot, jelenlegi formájában.
Az egyik ilyen forgatókönyv szerint a FÁK volt országaiban az oroszokkal, Oroszországgal szemben ellenséges lakosságot kell kinevelni. Az ilyen lakosságból kell aztán fegyveres erőket létrehozni, kiképezni és egy kedvező pillanatban fölhasználni őket Oroszország ellen. Minimum Oroszország meggyengítésére, maximális célként pedig szétverésére.
A posztszovjet térségben ilyen országokká lett a Baltikum. Ám ezek az országok olyan kicsinyek, hogy kevéssé valószínű komolyabb katonai jellegű kártételre való felhasználhatóságuk.
Ukrajnával viszont a Nyugatnak több szerencséje volt. Hatalmas ország, sok, még a Szovjetunióból származó katonai technológiával, új fegyverfajtákat kifejleszteni tudó, megörökölt káderekkel. Főképpen pedig Oroszországot gyűlölő lakossággal.
A russzofóbok száma Ukrajnában minden évvel növekszik. Ilyen szellemű nevelésüket már az óvodában elkezdik – és máris vannak eredmények.
Az ukrán katonákat bejáratott rend alapján, a NATO szabványai szerint képezik ki. Évről évre ukrán katonák ezrei kapnak ilyen kiképzést. Ehhez jön még az, hogy NATO-fegyverekkel szerelik föl őket. És ami a legfontosabb: a Nyugat nyíltan támogatja őket. Ami magabiztosságot, megfelelő harci szellemet kölcsönöz nekik.
És ott, ahol fegyver van, az előbb-utóbb el is sül. Előbb vagy utóbb, bármely megfelelő alkalommal, ennyi, jól kiképzett katonát fel fognak használni Oroszország ellen.
Ezért az Oroszországgal lehetséges katonai összecsapások fő oka pont az ukrán fegyveres erők lehetnek, amelyek minden évvel erősebbekké, jobban kiképzettekké válnak.
A második ilyen ok: NATO-támaszpontok létesítése Ukrajnában. Még ha ilyenek hivatalosan még nincsenek is, a Lvov környéki gyakorlóterepeken állandóan jelen vannak, Ogyesszában állomásoznak hadihajóik, Vinnyicába pedig rendszeresen érkeznek katonai repülőgépeik.
A harmadik ok: Ukrajnában még vannak elukránosított oroszok, akik kedvezően viszonyulnak Oroszországhoz és ellenzik az ukránok önkényeskedését. Ám ilyen emberekből évről évre kevesebb van, mivel, az óvodáktól kezdve, folyamatban van a lakosság totális asszimilációja és ukránosítása. Kiemelt figyelmet fordítanak a fiatal ukránokra. A fiatalságnak már most is a többsége Ukrajnával, annak kultúrájával azonosítja magát.
A negyedik ok: Oroszország nem fogja egy ellenséges államnak odaadni ősi földjeit. Ukrajna újrafelosztása csupán idő kérdése. És ha ez csak katonai megoldással lesz lehetséges, azt be fogják vetni. Ukrajna délkeleti megyéinek egy része, több-kevesebb mértékben, de örömmel fog integrálódni Oroszországba.
Az ötödik ok – Putyin ambíciói. Aki tudja, hogy be fog kerülni az orosz történelembe. Ezért fontos számára, hogy az Oroszországot újjáteremtő, történelmi figura váljék belőle. A múltban minden politikus azt hajtogatta, hogy Oroszország, Ukrajna nélkül nem lesz teljes értékű állam. Én ezt az okot ráadásul az első helyre tenném…