Tisztelt olvasók! Feleljünk előbb egy látszólag nagyon egyszerű kérdésre: mivel lesz egyszerűbb, gördülékenyebb és logikusabb egyesíteni a Donbasszt (esetünkben a Donyecki és Luganszki Népköztársaságról [1] van szó) – Ukrajnával-e, vagy Oroszországgal? Biztos vagyok benne, hogy az oroszok és a köztársaságok lakóinak több mint kilencven százaléka a második változatot választja majd. Még az sem zárom ki, hogy ha lehántjuk a kérdésről a propaganda burkot, nagy többségükben ugyanígy szavaznak majd.
Valójában azonban minden pont fordítva történik. A „normandiai formátum”, a „minszki megállapodások”, és egyéb létrehozandó, majd mindjárt meg is szüntetendő tárgyalási színhelyek arra vannak, hogy valamilyen csodaszámba menő módon újra összeillesszék azt, ami már összeilleszthetetlen. És ez már hat hosszú éve így megy. Ez az egész olyan nehéz, buta és reménytelen.
De hát kinek van szüksége erre az egész … „cirkuszra”? A föntebb mondottak kontextusában az embernek pont ez a szó kívánkozik a szájára, ha e szó mögött nem a háború, emberi szenvedések, a pusztulás állna.
A válasz, miként a kérdés is, egyszerű. Azon ilyen-olyan politikusok számára, akiknek nem csupán geopolitikai, de személyes, illetve választási célkitűzéseik is vannak. Az amerikaiak, Brzezinski óta dolgoznak azon (és meg kell mondani, sikerrel), hogy Ukrajnát teljesen leválasszák Oroszországról, és végső soron, országunk ellen létrehozzanak egy állig fölfegyverzett előőrsöt. Nyugati „partnereink”(az EU, de nemcsak ő) zokszó nélkül támogatják a „nagy testvér” politikáját.
Az orosz vezetés, mely részese az összes, föntebb említett formátumnak, hivatalosan szintén azért száll síkra, hogy a két köztársaság Ukrajnához csatlakozzon. Világos, hogy ez az álláspont figyelmen kívül hagyja a köztársaságok lakosságának az akaratát, és, enyhén szólva, nyuszi. Attól tartunk, hogy majd állítólag keményednek a nyugati szankciók, és a Nyugat figyelme a Krímre terelődik majd. Amellett, tartja nálunk magát az a vélemény, hogy ha a Donyecki és Luganszki Népköztársaság csatlakoznék Oroszországhoz, Ukrajna rögtön belép a NATO-ba.
Így az USA is és Oroszország is, más-más okból, de a konfliktus elnyújtásában érdekelt (kiemelés a fordítótól). Az USA a két testvérnép közötti állandó gyűlölködés fenntartásában, illetve abban érdekelt, hogy még mielőtt bekövetkezne a hőn óhajtott összetűzés Ukrajna és Oroszország között, legyen ideje fölfegyverezni az ukrán felet. Míg az utóbbi a kialakult status quo megőrzésében érdekelt, amiről föntebb már szóltam.
Gondolják, hogy Ukrajna, korábbi elnökének, Porosenkónak, illetve a mostaninak, Zelenszkijnek a személyében, valami mást akarna? De hát mi lesz akkor a keleti agresszor által támadott, bántott ország szerepével? Hiszen az olyan jövedelmező.
Biztos vagyok azonban abban, hogy esetünkben az idő egészen biztosan Oroszország ellen dolgozik. Először is, ha megtörténne az, hogy a Donbassz visszatér Ukrajnába, az utóbbi abban a szent pillanatban a NATO tagja lesz. (A tagság elnyerésének a feltétele, hogy az illető ne legyen fegyveres konfliktus részese.) De miféle NATO? Hiszen az már amúgyis régen jelen van – kiképzők, csapategységek – repülőgépeik és hajóik már régen szelik az adott térséget. A szankcióknak meg már régen kifogytak a készleteiből. Ezt maguk is elismerik.
No, akkor hát? Egy kiút marad csupán. Végtére is, mint egy tisztességes országnak, gondoskodnunk kell azokról, akiket magunkhoz idomítottunk. De a legfontosabb nem is ez. Nem szabad megvárnunk azt az időt, amikor az újonnan kikelt ukrán héják (az olyanok, mint Krivonosz tábornok) elkezdik nekünk ácsolni a koporsókat.
És akkor tessék, a kiút. Azonnal érvényesíteni a népköztársaságok már régen megtartott népszavazásait (2) és Ukrajnával közös határukat az Orosz Föderáció határaivá kell tennünk.
Amíg nem késő.
Igazam van?
Megjegyzések:
(1) Sajnos, különbséget kell tenni a megyék és a népköztársaságok között. 2014. május 11-én a Donbassznak még csaknem a teljes területe az Ukrajnából való kiválásra szavazott. A 2014 nyári offenzíva alatt az ukrán hadsereg a Donbassz legnagyobb részét visszafoglalta (a megszállt területekből újra Donyeck és Luganszk megye lett, a visszaállított ukrán közigazgatással együtt). A Donyecki és Luganszki Népköztársaság együttes területe a Donbassznak csupán a 30 százaléka. (Fehér színnel az ukránok, míg rózsaszínnel a népi erők kezén lévő területek.)
(2) Vannak, akik most egy újabb népszavazást akarnának a függetlenségről.