Alekszej Leonkov katonai szakértő ismertette: hogyan készül Ukrajna az Oroszországgal való háborúra. És hol méri majd rá az első csapást.
Leonkov szerint számos jel utal arra, hogy a Nyugat igyekszik Oroszország katonai ellenségévé tenni Ukrajnát. Az a Keith Dayton lett az Egyesült Államok kijevi nagykövete, aki nagyszabású katonai-politikai akciók szervezője. Aki egyike azon nyugati politikusoknak, akik a 2014-es Majdan hátterében álltak. Ukrajna azért kaphatta meg a vízummentességet és válhatott társult taggá itt és itt, hogy ösztönözzék oroszellenes tevékenységét – és nem azért, hogy felvirágozzék, segítsék euroatlanti integrációját. A szakértő rámutat: a Nyugatról érkező pénzeket leginkább a háborúra, fegyverekre költik.
„Az ukrán hadsereget a NATO-országból érkezett szakemberek képzik. Ötnél több támaszpont és katonai-politikai akciókra felkészítő kiképző központ létesült. 12 biológiai laboratórium működik. (1) Ezek tevékenységéről nem tudni semmit, viszont a környékükön emberek halnak bele titokzatos betegségekbe. Mindez arról árulkodik, hogy Ukrajnát, igenis, háborúra készítik fel” – mondta Leonkov.
A szakértő ennek során kétli, hogy Kijev megkockáztatna egy, a Krímre, vagy a Donbasszra mérendő csapást. Ez esetben túl nagy lenne a kockázata egy kemény moszkvai válaszcsapásnak. Ezzel szemben előfordulhat, hogy – a november 1-i moldáviai választások (2) előtti belpolitikai válsággal a háttérben – ukrán erőket vetnek be a Dnyeszter-melléken (3). Leonkov elképzelhetőnek tartja, hogy az ukrán hadsereg, nyugati támogatással, diverziót hajt végre Kolbaszna községnél, ahol nagy mennyiségű lőszert őriznek raktáron. (4) Az akció után pedig nyíltan is bevetik ott a csapatokat.
Az ukrán katonai készülődés mellett, a Dnyeszter-mellék számára fennálló kockázatokról tanúskodik a stratégiai elemzéseket végző amerikai RAND Corporation 2019-es éves jelentése is. Mint Leonkov rámutat: a jelentés egyenesen utal egy katonai államcsíny lehetőségére a PMR (5) területén. A Tiraszpolban (6) állomásozó orosz támaszpont léte azonban, továbbá az a tény, hogy a Nyugat sajátkezűleg ásta alá a nemzetközi jog alapelveit, esélyt sem hagy Ukrajnának arra, hogy sikerre vigye katonai kalandját.
„Ott ott vannak a mieink. És ha valami ott hirtelen elkezdődne, nekünk immár nem szükséges figyelemmel lennünk a nemzetközi jogra. Oroszországot immár kitaszigálták annak síkjáról. (7) Minket kitaszítottak a partvonalon túlra. Köszönjük, kedveseink! Hála maguknak, immár szabad kezet kaptunk abban, hogy azt tegyük, ami nekünk előnyös, és rendet tegyünk területeink tőszomszédságában” (8) – jelentette ki Leonkov a „Rosszija-1” tévécsatorna adásában.
Korábban Anatolij Sarij ukrán média-szakértő véleményt mondott a Kijevnek nyújtott nyugati katonai segítségről. Sarij hangot adott annak a meggyőződésének, hogy az USA és Európa hatékony fegyverrendszerekként adják el Ukrajnának elfekvő fegyverkészleteiket. Az olyasfajta incidensek azonban, mint amikor a „Javelin” tankelhárító rakétarendszer (9) a Sirokij Lan lőtéren csütörtököt mondott, az ukrán hadsereg számára feltárta a szomorú valóságot.
Grigorij Jegorov
Megjegyzések:
(1) Az egyik ezek közül Ungvár mellett. Magyar részről emiatt már ki is fejeztük aggodalmunkat. Nincs azonban hír arról, hogy ennek foganatja lett volna.
(2) Igor Dodon jelenlegi moldovai államfő, kiugrott kommunista, korábban is Moszkva favoritja volt a moldovai belpolitikai életben. Az állam élére kerülve, a közgazdasági ismereteiért elismert politikus véget vetett annak a politikai kurzusnak, amellyel az addigi jobboldali moldáviai vezetés az (1918 után) újabb román annexiót próbálta előkészíteni – Igor Dodon álláspontja ebben határozott. Az államhatalmat 2009 óta, és továbbra is a kezében tartó, román tudatú jobboldal mindent megtett azért, hogy a pár éve visszaállított közvetlen elnökválasztás révén államfővé választott Dodont kibuktassa a hatalomból – volt is erre egy sikertelen kísérletük. A Nyugat mindvégig ezt a fajta haza- és nemzetáruló jobboldalt, illetve Romániát támogatta, annak abban a törekvésében, hogy visszaszerezze az 1918-ban megszállt és annektált, ám 1940-ben elvesztett Besszarábiát, a mai Moldovát. (Ha, ugyanis, a NATO-tag Románia ismét megkaparinthatná egykori tartományát, az USA, a NATO mindjárt Oroszországhoz közelebb tolhatná támaszpontjait.)
A november 1-i moldovai elnökválasztás tétje tehát: a függetlenség-párti Dodonnak sikerül-e megőriznie hatalmát.
(3) A Dnyeszter balpartja, a mai Dnyeszter-mellék 1940-ig Ukrajnához tartozott. Területén 1924-től létezett a Moldáv Autonóm Szovjetköztársaság. 1940-ben a szovjet kormány ultimátuma nyomán Románia kivonulni kényszerült az általa 1918-ban elfoglalt és annektált Besszarábiából, ahol 1940. augusztus elején kikiáltották a Moldáv Szovjetköztársaságot. A szovjet kormány ekkor hozzá csatolta az addig Ukrajnához tartozó moldáv autonóm köztársaság területét (Ukrajnát pedig az addig Besszarábiához tartozó Észak-Bukovina és a jelentős részben bolgárok és gagauzok lakta Dél-Besszarábia átcsatolásával kárpótolva).
A Dnyeszter-mellék lakosságának közel kétharmada szlávokból, oroszokból és ukránokból áll. Az ukránok részaránya valamivel nagyobb, ám ők is leginkább orosz tudatúak. A 2014-es puccs óta a kijevi vezetés már nem egyszer fenyegetőzött a Dnyeszter-mellék lerohanásával. Oroszországot ez igen nehéz helyzet elé állítaná, mivel a terület Oroszországtól elszigetelten, és igen távol helyezkedik el. Ukrajna pedig légterének lezárását, az orosz katonai gépek lelövését helyezte kilátásba.
(4) A raktárakban az egykori, 14. sz. szovjet (majd orosz) hadseregnek a fegyverzetből kivont, illetve lejárt szavatosságú fegyvereit őrzik. A raktárak őrzésére mintegy kétezer orosz katona állomásozik a Dnyeszter-melléken. Őket egészítik ki a Kisinyov és Tiraszpol közötti 1992-es fegyveres összetűzés óta az országban tartózkodó orosz békefenntartók.
(5) PMR – (a senki, még Oroszország által sem elismert) Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaság. 1989-ben, bár formailag fennállt még a Szovjetunió, Kisinyovban a román tudatú jobboldal került a szovjetköztársaság élére. Amely célul tűzte ki a Romániával történő újraegyesülést. A Dnyeszter-mellék hallani sem akart erről (az 1941 és 1944 közötti román megszállásról igen keserves tapasztalataik voltak). Ezért 1990-ben meghirdették a Moldovából való kiválást, önálló szovjetköztársaságot hoztak létre. A Szovjetunió összeomlásakor pedig kikiáltották a Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaságot. 1992-ben a kisinyovi vezetés katonai-rendőri erőkkel megpróbálta a Dnyeszter-melléket erőszakkal visszatéríteni, de egy rövid fegyveres összecsapásban súlyos vereséget szenvedtek – ami egyben a román-tudatú jobboldali kurzus kudarcához is vezetett Kisinyovban. A kurzust a 2009 őszén újra hatalomra jutó jobboldal melegítette föl.
(6) Tiraszpol – a Dnyeszter-melléki Moldáv Köztársaság (PMR) fővárosa.
(7) 2014. március 18-án, a Kreml György termében ünnepélyesen aláírták a Krím, illetve Szevasztopol városának Oroszországhoz történő visszatéréséről szóló egyezményt. Ez alkalomból Putyin elnök óriási beszédet mondott. Ebben, egyebek mellett, ízekre szedte az amerikai vezetés külpolitikai kurzusát – azt, hogy, aláásva a nemzetközi jogrendet és jogbiztonságot, azt a vadnyugati kocsmákban szokásos ököljoggal váltották fel. „Mostantól mi is az amerikaiak szabályai szerint játszunk majd” – ígérte akkor az orosz elnök. (Aztán, az elkövetkező évek során, ennek homlokegyenest az ellenkezője történt – ahogy azt a Donbasszal kapcsolatos politika kapcsán láthattuk is).
(8) Az eddigiek fényében több mint kétséges, hogy ezt a moszkvai vezetés, élén az államfővel, is így gondolja-e. Az orosz elnök eddigi politizálásából kitűnt: halálosan retteg még a gondolatától is annak, hogy valaki is – azok közül, akik, ha úgy látják jónak a legcsekélyebb habozás nélkül vetik be a nemzetközi kalózkodás, banditizmus és terrorizmus eszközeit, maguk is tömeggyilkosokká, háborús bűnösökké válva ezzel – a nemzetközi jog megsértőjének tartsa őt.
(9) Az amerikai „Javelin” tankelhárító rakéta, a maga nemében, egyedülállónak számít (noha voltak hírek arról, hogy az oroszok időközben kifejlesztettek egy nála lényegesen jobbat).
Nem kevés jele van annak, hogy ennek a katonákra nézve is halálosan veszélyes fegyvert, annak rendkívüli pusztító képességeit a kijevi vezetés elsősorban a polgári lakosság ellen kívánja bevetni. Minden bizonnyal ennek tudható be, hogy a fegyverre hőn áhítozó ukrán vezetés egy időben messze eltúlzó híreket tett közzé a Donbassz néphadseregeinek rendelkezésére álló páncélosok mennyiségéről.