Orosz szenátor: az ukránok Putyin gépére vadásztak
Franc Klincevics, a Szövetségi Tanács (az orosz parlament felsőházának) tagja kijelentette: Kijev titkosszolgálatai alighanem Vlagyimir Putyin orosz államfő elnöki különgépével összetévesztve lőtték le a maláj Boeinget. A szenátor véleménye szerint a Boeing repülési ideje, illetve az orosz elnök tervezett repülési ideje egybeesett. És nem véletlenül esett egybe. (1)
A szenátor közlése azt követően hangzott el, hogy a gép lelövésének ügyében folyó hágai per során a védő valószínűnek nevezte, hogy a repülőgép tragédiája az ukrán fegyveres erők „tudatosult tévedésének” folytán következett be. Mint a „Moszkovszkij Komszomolec” megírta, a szenátor ennél tovább ment. Aki sürgette, hogy tárják föl azokat a momentumokat, amelyek okán erre a tévedésre sor került.
A szenátor utalt a lelőtt utasszállító, illetve a Vlagyimir Putyin orosz elnök különgépe közötti hasonlóságra. Véleménye szerint a levegőben szálló ukrán vadászgépek, hasonlóságuk miatt, összetéveszthették a két repülőgépet. Klincevics véleménye szerint a korábban, 2014-ben képviselt verziót ki kell egészíteni azzal: a tévedés oka az volt, hogy a vadászgépek kifejezetten az orosz elnök gépét vették célba. (2)
Korábban már volt róla szó, hogy a maláj Boinggel kapcsolatos igazságot titkolják.
Megjegyzések:
(1) Kevesen feszegetik azt a kérdést, hogy a maláj utasszállítót miért éppen azon a napon, 2014. július 17-én lőtték le. Ha csakugyan az oroszok lőtték volna le, és lett volna okuk lelőni a maláj légitársaságnak ezt az MH17-es járatszámú, Amszterdam és Kuala Lumpur között közlekedő repülőgépét, ezt megtehették volna bármelyik másik napon is: a gép minden nap arrafelé közlekedett. Nem arra, hanem csak arrafelé. (A piros vonal jelöli a gép aznapi útvonalát.)
A kérdéses napon, ugyanis, a dnyepropetrovszki repülésirányítási központból egy ifjú diszpécser hölgy, Anna Petrenkó (főnökeinek utasítására) a gépet, szokásos repülési útvonalától vagy 300 km-re, északkeletre, a hadszíntér fölé irányította. Ráadásul még arra is utasította, hogy 11.500 méteres repülési magasságából ereszkedjen lejjebb, 600 méterrel. (Az őt lelövő, már elavult típusúnak számító SU25-ös típusú vadászgép 10 ezer méter fölé már nemigen tudott emelkedni.) Anna Petrenkó pár nappal később „szabadságra ment”. Többé senki sem látta.
(2) Szemtanúk látták, hogy a maláj Boeingnek két ukrán vadászgép eredt a nyomába. Az egyik aztán visszafordult, de a másik lelőtte. Ennek pilótája, a fiatal Vlagyiszlav Volosin őrnagy levegő-levegő rakétát lőtt ki rá, majd fedélzeti géppuskájával még meg is sorozta. Miután mindez megvolt, vette észre döbbenten és rémülten, hogy az általa lelőtt gépnek csak két hajtóműve van, míg Putyinén négynek kellett volna lennie. A legenda szerint a tudattól, hogy egy ártatlan utasszállítót lőtt le, búskomorságba esett, és két évvel később „önkezével vetett véget életének”. Így már ő sem tud tanúskodni.
Putyin gépe húsz perccel a történtek után ért a helyszínre. Nem a maláj utasszállító volt az egyetlen, amelyet aznap eltérítettek eredeti útvonalától. Putyin gépe, útban hazafelé, Varsó fölé érkezett. (Arrafelé tartott egyébként a maláj gép is.) Ahol a repülésirányítók, miért, miért nem, lezártnak nyilvánították a legkézenfekvőbb, kelet felé vezető folyosót, és délkelet, a Donbassz felé irányították. (Az orosz különgép pilótája – eltérően Kaczinsky lengyel elnök pilótájától – alávette magát az irányítók utasításainak. Az orosz államfő, természetesen, tudomást szerzett a meggyilkolására szőtt nemzetközi összeesküvésről. De hallgat, kivár, nem adja ki a kezéből terített durchmars kártyáit. Várja a legkedvezőbb – vagy éppen kritikus – pillanatot, amikor kijátszhatja (muszáj lesz kijátszania) őket.
Kártyáinak egyébként már volt szerepük. A múlt év június 28-án, a G20 oszakai csúcstalálkozójának idején Rutte holland miniszterelnök váratlanul sürgős, négyszemközti, bizalmasan kezelendő találkozót kért az orosz elnöktől a maláj gép ügyében.
Akkor, a hónap elején döntötte el Hollandia, hogy a maláj gép ügyében pert indít, amelynek során majd „kiderül az igazság”. Megfelelő koronatanút keresve, a holland titkosszolgálat látószögébe került Vlagyimir Cemah már nyugalmazott légvédelmi tüzérezredes. Akiről úgy tudták (rosszul tudták), hogy a gép lezuhanásának színhelyéhez közeli Sznyezsnoje város légvédelmi parancsnoka volt. És mint ilyen „segített Oroszországból áthozni azt a „Buk” légvédelmi rakétarendszert”, amellyel lelőtték a utasszállítót. A holland titkosszolgálat ezért megbízta az ukrán kollégákat, hogy rabolják el és vigyék Kijevbe Cemahot – beavatva egyben a tervbe Rutte miniszterelnököt is. Június 27-én az akciót sikeresen végre is hajtották. Az ukrán titkosszolgálat jelentette is ezt a hollandoknak, akik pedig értesítették miniszterelnöküket, hogy „a madárka a kalitkában van”. Erre föl kért az másnap sürgős találkozót az orosz államfőtől. Mely találkozóról nyilván alaposan leforrázva távozott. E csúfos felsülés után az ember még azt is gondolhatta volna, hogy a hollandok elállnak ettől az egész pertől. Hogy mégsem, az azt mutatja: valaki nagyon „sáros” az ügyben, nagyon érdekelt ebben a perben, és hogy ott elhangozzék a Nyugat számára megmentő, (hamis, tanú)vallomás.