A német kormány továbbra is hallgat és nem kommentálja Alekszej Navalnij arcátlan kijelentését. Aki a Bildnek adott interjújában megengedte magának, hogy visszaéljen a vendégstátusszal, megsértse Gerhard Schröder volt kancellárt és beavatkozzon az ország belügyeibe. Szakértők szerint ez azzal hozható összefüggésbe, hogy Angela Merkel hivatalban lévő német kancellár Washingtonnak köszönheti karrierjét. (1) Akiknek Navalnij az ügynöke.
Németország vezetőjét már régóta gyanúsítják azzal, hogy együttműködik az amerikai titkosszolgálatokkal. Így a Washingtonnal egyeztetett vonaltól való eltérés azzal a veszéllyel jár Merkel számára, hogy kompromittáló anyagok jelennek meg róla (2), ami politikai karrierjének a végét jelentené.
A «Pravda.ru» értesülései szerint az USA még 1989-ben beszervezhette Merkelt. Ezt követően gyorsan haladt fölfelé karrierjének lépcsőfokain és helyet kaphatott az országot irányító elit soraiban. Érdemes megemlíteni, hogy az USA és Merkel közötti kapcsolatokat még Helmut Kohl volt német kancellár is megemlítette emlékirataiban. Washington építette föl Merkel asszony politikai karrierjét, annak az országnak az élére emelve őt, amelyik sokban meghatározza az Európai Unió politikáját. (3)
Ezért a német kancellár asszony nem szállhat szembe azzal, amiben Washingtonnal megállapodtak. Többek között Navalnij kérdésében sem. Az utóbbit az amerikaiak arra használják föl, hogy Oroszországot kiszorítsák az európai gázpiacról, illetve hogy az Európai Unióban erősítsék az amerikai katonai jelenlétet.
Mint emlékezetes, Chuck Grassley amerikai republikánus szenátor (4) kijelentette: reméli, hogy „az orosz befolyás ellen Európával folyó együttműködésben új korszak” kezdődik. Erről az RT tévécsatorna tudósít.
Szergej Andrejev
Megjegyzések:
(1) Mint orosz lapok megírták: 1949 – az NSZK megalakulása – óta egyébként is bevett gyakorlat, hogy minden új német kancellárnak, hivatalba lépése előtt, eligazítás céljából kötelező Washingtonba látogatnia.
(2) A mai Németország vezető politikusának van néhány homályos – vagy éppen „sötét” – folt az életében. Ilyen például, hogy még az NDK-időkben, az FDJ, a kommunista ifjúsági szövetség tagjaként, annak leendő propagandistájaként, Komszomol-iskolát végzett a Szovjetunióban – történetesen éppen Donyeckben. Egy időben (talán most már nem) a közte és Putyin elnök közötti személyes jó viszony egyik alapja, minden bizonnyal, az lehetett, hogy mindkettőjük jól beszéli a másik nyelvét.
Eseménydús politikai pályafutása során, a német “újraegyesítést” követően, a nemrég még komszomolkából a thüringiai újfasiszta párt aktivistája lett. Hogy aztán a hagyományos német jobboldalnál landoljon, és ott csináljon karriert. A hírek szerint fúrva még Kohl kancellárt is. Akinek idején Németország tiszteletre méltó, önálló politikát folytatott.
(3) Ukrajna, a Donbassz kérdésében Merkel asszony és az amerikai vezetés között jól láthatóan szoros együttműködés folyt és folyik is. A fontosabb mozzanatok előtt, idején, illetve után sűrű telefonbeszélgetések, sőt Merkel washingtoni látogatásai jelzik: a kancellár asszony ilyenkor kapta meg feladatait, terjesztette elő, sajátjaiként, az újabb és újabb washingtoni elképzeléseket, illetve számolt be a kapott feladatok végrehajtásáról.
Ahogy Merkel az élharcosa a Krím „annektálása” miatti, újabb és újabb oroszellenes szankcióknak is. Az orosz külügyminiszter helyében én, legalább egyszer, már régen nyilvánosan felszólítottam volna: számoljon be annak a referendumnak az eredményeiről, amelyen volt hazájának, az NDK-nak a polgárai megszavazták, hogy országukat, egy belső gyarmat státuszában, kebelezze be a nyugati szomszéd. És, természetesen, folyamatosan követelném a kancellár asszony válaszát a föltett kérdésre. Mindaddig, amíg be nem vallja, hogy – a Krímmel ellentétben – … Miért is ne? Ha már egyszer orosz annexió volt az, hogy a Krím polgárai, kevés kivétellel, az Oroszországhoz történő visszatérésre voksoltak egy érvényes népszavazás alkalmával…
(4) Amerikában, a jövő honában, ma a nyolcvanasoké a világ. Nyolcvanon felül van mindkét elnökjelölt, akik közül Joe Biden, immár köztudottan, ráadásul még szenilis is. (A világ vezető gazdasági, illetve messze legerősebb katonai hatalma hol csaknem egy, egykori megcsalatása okán frusztrált és őrjöngő, félig megtébolyult némber, hol meg, ne adj isten! egy szellemileg leépült vénember irányítása alatt – jól kinézünk mi ezekkel!) Az említett (egyébként Trump pártjából való) szenátor 1933-as születésű…