- november 5.
Az ukrán fél elkészítette az „Közös lépések tervezetét” a Donyec-medencei helyzet rendezésére létrejött háromoldalú Kontakt Csoport számára. Ezt Leonyid Kravcsuk, Ukrajna első elnöke (1), a Kontakt Csoportban helyet foglaló ukrán delegáció vezetője közölte az „Interfax-Ukraina” hírügynökségnek adott kommentárjában.
„A legelső, amit megtenni javaslunk: feltétlenül véget kell vetni a fegyveres konfliktusnak, és feltétlenül végre kell hajtani az ORDLO (2) teljes demilitarizálását. Ezzel kell kezdeni. Vagyis mindenféle fegyveres testületeket, zsoldosokat (3) fegyverzetet ki kell vonni erről a területről. A törvénytelen fegyveres testületeket föl kell oszlatni. (4) És mindezt 2021 elején végre kell hajtani” – mondta Kravcsuk.
Mint mondta, ezt követően Ukrajnának ellenőrzése alá kell vonnia az orosz határt és biztosítania kell „a normális élettevékenységet” ezeken a területeken. Vagyis, ahhoz, hogy továbbléphessünk, a biztonsági komponens válik a legfontosabbá, a meghatározóvá – hangsúlyozta Kravcsuk.
Megjegyezte: fontos lesz azok felelősségének a szabatos meghatározása, akik részesei voltak a Donbasszban kitört háborúsággal összefüggő eseményeknek. Nem szabad megengedni ugyanakkor, hogy olyanokat büntessenek, akiket „nem terhel az elkövetett bűntettek vétke”.
Mindezzel összefüggésben a hab a tortán az a tézis, miszerint ezt az egész „békét, kijevi módra) jóvá kell hagyniuk a „normandiai formátum” országainak.
„Reméljük, hogy az Orosz Föderáció is, Németország is és Franciaország is felkarolja majd ezt a javaslatunkat. Minthogy az ukrán-orosz határ felügyeletéhez aktív munkára és egymás állandó tájékoztatására lesz szükség Donyeck és Luganszk megyében” – vélekedett Kravcsuk.
Mindezek során az agg politikus még abba is kegyesen beleegyezett, hogy ebben a béketervben, amit még a Legfelsőbb Radának (a parlamentnek) is jóvá kell hagynia, meg lehet említeni a „Steinmeier-formulát” is (5). Igen, igen! Azt nem végrehajtani kell, hanem éppenséggel „megemlíteni”. És azt is csak azért, mivel a „Steinmeier-formula” szóba került a „normandiai négyek” 2019. decemberi párizsi csúcstalálkozóján, sőt, azt „előirányozták a munka során”.
No, és hát mindezek után, ha majd az ukrán hadsereg „rendet tett” a „felszabadított területeken”, akkor a választásokat is meg lehet majd tartani.
És Leonyid Makarovics 2021. március 31-én javasolja megtartani ezeket a választásokat. Természetesen az ukrán alkotmánnyal és törvényekkel összhangban, az EBESZ szabványainak – az 1990-es koppenhágai dokumentumnak – a betartásával.
Megjegyezzük, hogy az erről az újabb „áttörő békekezdeményezésről” szóló hírt felkapta úgyszólván az összes ukrán központi hírközlő szerv. Oroszország és az LDNR azonban nem reagált rá. Ez utóbbiban nincs semmi különös. Donyecknek, Luganszknak és Moszkvának nyilvánvalóan elege van már abból, hogy Kijevvel polemizáljon – amelyik süketnek tetteti magát, és úgy tesz, mintha a minszki megállapodások nem is léteznének. Ugyanakkor még van bőr a képükön azt bizonygatni, hogy a minszki megállapodásokkal szemben nincs más alternatíva. (6)
Ukrajna álláspontja – amit legújabban Kravcsuk fejtett ki, „új béketervének” formájában – maradt ugyanaz. Ennek lényegét, néhány pontban, így lehetne összefoglalni:
Először a Luganszki és a Donyecki Népköztársaságnak föl kell számolnia önmagát, és föl kell oszlatniuk Népi Milíciájukat. (7)
Ezt követően az ukrán rendfenntartók, az „Azov” brigádból való „önkéntesekkel” együtt átveszik az ellenőrzést mindeme területek, illetve az orosz határ fölött.
A „rendteremtést” követően az ukrán hatóságok „tisztogatást” hajtanak végre mindazokkal szemben, akiket „kollaboránsoknak” és „megszállóknak” tekintenek majd.
És csupán mindezek után képzelhető el a helyhatósági választások megtartása. Természetesen, hacsak az ORDLO lakosait – a „szakadárok” iránti szimpátiájuk okán – meg nem fosztják választójoguktól.
És legutolsó sorban: ha mindez szembemenne a minszki megállapodásokkal, úgy azokat a „normandiai négyeknek” felül kellene vizsgálniuk, Ukrajna javára.
Megjegyzések:
(1) Leonyid Kravcsuk, az Ukrajnai Kommunista Párt Központi Bizottsága ideológiai osztályának hajdani vezetője, annak idején, elképesztő ostobaságával és tehetségtelenségével döbbentette meg a megfigyelőt. Aki az akkortájt születőben lévő antikommunista ellenzék képviselőjével folytatott televíziós vitában (mint mondani szokták) „égett, mint a Reichstag”. Mint a fenti ábra mutatja, ebből a szürke, kisszerű hivatalnokból vénségére buzgó háborús uszító, tömeggyilkos és háborús bűnös lett.
(2) ORDLO – orosz betűszó. Jelentése: „Donyeck és Luganszk megye egyes térségei”. Ezen a Donyecki és Luganszki Népköztársaság azon területei értendők (az a kb. 30 százalék), amelyek még nem kerültek vissza a kijevi puccsista, náci junta uralma alá.
Az ukrán propaganda nem alaptalanul állítja, hogy a minszki megállapodások ezzel lényegében Ukrajna részének ismerik el a függetlenségüket a 2014. május 11-i népszavazással kikiáltó két népköztársaságot. Nem tudni, hogy a moszkvai diplomácia próbált-e valamit is tenni az ellen, hogy ez a helyi népakaratot felrúgó megfogalmazás bekerüljön a kelet-ukrajnai konfliktus békés rendezésére hivatott, nemzetközi jogi rangra emelkedett megállapodásba. Tény azonban, hogy ez alapjában véve megfosztja legitimitásától a Donbassz népének szabadságharcát. (Olyan, mint hogy ha a Magyarországon 1848. szeptember 11 óta dúló „fegyveres konfliktust” valaki az olmützi alkotmányból kiindulva akarta volna „békésen megoldani”.) Mint ahogy a továbbiakban egyértelművé vált: a moszkvai „rendezési elképzelés” alapja kezdettől fogva az volt, hogy a Donbassz népét vissza kell toloncolni a gyilkos kijevi náci junta uralma alá. Oda, amitől függetlenségük kikiáltásával, véres, áldozatos szabadságharcukkal menekülni próbáltak. A fuldoklót, ahelyett hogy kihúzták volna a vízből, visszarugdosták oda.
(3) (Törvénytelen) fegyveres testületeken a népköztársaságok fegyveres erőit értik (kínvallatások, sok év börtön jut osztályrészükül azoknak a harcosoknak, akik ukrán fogságba esnek). Zsoldosokon pedig az Oroszországból, más országokból érkezett önkénteseket. A kijevi junta szoldateszkájának oldalán vérengző fasiszta terrorkülönítményeseket, a lengyel, grúz, balti, stb. zsoldosokat nem.
(4) Becsapós, nagyon tetszetős elképzelés azok számára, akik nincsenek tisztában a valósággal.
(5) A „Steinmeier-formulát” – vagyis, hogy minden csak az után következhet, hogy az ukrán alkotmányba belevették a Donbassz különleges státuszát – a többségükben ma is a nacionalistákból álló parlamenti képviselők már most sem fogadják el. És még kevésbé fogják akkor, ha már a nyeregben érzik magukat.
(6) Éppen ezért kellene most már elgondolkodnia Lavrovnak, jó-e az, hogy ugyanazt a nótát fújja, ugyanazt a témát nyomatja, mint emezek.
(7) A hadsereg neve mindkét köztársaságban. Előbb Luganszkban kezdték „Népi Milíciának” hívni a hadsereget, majd ez átterjedt Donyeckre is.
A régebb óta tartó katonák zokon veszik a hadseregnek ezt az elnevezését. Úgy vélik, ez ledegradálja a legfőbb fegyveres testület rangját, amely annyi fáradságos munka, erőfeszítés, hősi harc árán nevelődött ki szedett-vedett népfelkelőkből egy minden szempontból harcedzett, fegyelmezett, ütőképes hadsereggé. (A közkatonákat, egyszerű harcosokat, egyébként, még mindig úgy hívják: „opolcsenyec” = „népfelkelő”)